A fehér libatalp, libatop vagy libaparéj a csalánnal együtt egész nyáron nő a kertünkben, mi pedig többnyire kigyomláljuk őket, mivel nem ismerjük a felhasználási körüket. A csalánról is leginkább az jut az eszünkbe, hogy vigyáznunk kell vele, különben vakarózhatunk, ha megcsíp. Pedig pont a benne található, erősen csípő, viszkető érzést okozó nedvei teszik rendkívül hasznos gyógynövénnyé ezt a gyomnövényt, és bár a kacsáknak meg a libáknak szedjük le főleg, de számos fnomság alapanyaga lehet.
1. Libatop
A disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye itthon. Vastag karógyökerű növény, szára felálló, tompa élekkel barázdált, általában az aljától dúsan ágas, 20 centitől akár két méter magasságig is megnőhet. Június közepétől késő őszig virít, virágszíne zöld. És talán meglepődünk, de a francia konyha ínyenc falatai közé tartozik. Leszögezhetjük, tévedésünket csak orrunk és ízlelőbimbóink bánhatják.
A kertekben és a nem művelt területeken való tömeges előfordulása és a magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos „vadon termő zöldségnövénynek" számít. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt felhasználható. Ha a háziasszonyok által ismert spenót elkészítési idejét vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy a libatopot kissé hosszabb ideig kell főzni, viszont elmaradhat az előzetes leforrázása. Íze is a spenótéhoz hasonlít. A magvakat megőrölve a pohánkalisztre emlékeztető anyagot kapunk, amelyet ahhoz hasonlóan készítünk el. Tavasszal az egész növény, később csak a hajtáscsúcsok ehetőek, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető. A magvakat az első fagyok beköszönte után, a már elszáradt hajtásokon gyűjthetjük.
Magas kalcium, fehérje és vastartalma miatt érdemes fogyasztani. Idegbántalmak, menstruációs zavarok, máj-, vese és hólyagbántalmak, valamint hasmenés kezelésére is alkalmas.Teája erősítő, étvágyjavító és vizelethajtó hatású.
Libatop leves
A fél kg libatopot, a mályva, tyúkhúr, mezei sóska, útifű, bakszakáll és laboda leveleit durvára vágjuk - ezek helyett használhatunk spenótot és sóskát is, összesen öt-tíz dekagarammot, és fél óráig kevés vízben főzzük, majd leszűrjük, szitán áttörjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük és a pépet hozzáadjuk, felforraljuk, fűszerezzük ízlés szerint sóval, fehér borssal, majd levesszük a tűzről. Tálalás előtt tojássárgáját is keverhetünk a levesbe, vagy grízgaluskával is tálalhatjuk.
Libatop főzelék
A libatop és a többi zöldnövény (mezei sóska, bakszakáll, útifű vagy helyettük spenót, sóska) leveleit megmossuk, sós vízben 30 percig főzzük, majd leszűrjük, és apróra vágjuk. Hagymát dinsztelünk, lisztet szórunk rá, és aranysárgára pirítjuk. A növényeket a főzővízzel felöntjük, fűszerezzük sóval, fehér borssal, és 5 percig lassú tűzön felfőzzük. Tálalás előtt tejföllel dúsítjuk.
Libatop galuska
50 dkg nyersen megdarált libatoplevelet és 20 g lisztet 30 g vajban megpárolunk. Két zsömlét 5 dl tejbe áztatjuk, áttörjük, 50 g vajon kicsit megpirítjuk, megsózzuk, megborsozzuk és összekeverjük a libatoppal. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, amit sós vízben kifőzünk. Forró vajban megforgatjuk, reszelt sajttal és vajon pirított morzsával meghintve tálaljuk.
A balkáni konyhában több országban is ismert a rétestésztába változatos formában csomagolva töltött túró és levélzöldségek keveréke. A bolgár „banitza”-ba például szezonális vad levélzöldségeket csalánt, sóskát, libatopot, labodát töltenek hagyományosan. A "gyomnövények" nagyobb leveleibe pedig húst is tesznek, a nálunk leggyakrabban használt káposztán és szőlőlevélen kívül a vadnövények közül a martilapu levelét leginkább az erdélyi konyha használta erre a célra, és kedvelt volt a lósóska.
2. Csalán
Ezt a gyomnövényt senkinek sem kell bemutatni, hiszen mindenki ismeri az erdőn-mezőn szép számban fellelhető, szúrós levelű növényt. A legtöbben gyomnövényként tartják számon, ezért nagy erőkkel irtják, pedig számos betegségre, bajra gyógyír.
Igazi csodaszer
Ma elsősorban a csalánlevelek vizelethajtó hatását tartjuk számon. Egyik legjobb vértisztító, salaktalanító, méregtelenítő növényünk: a vesét fokozottabb vízkiválasztásra serkenti, csökkenti a vér húgysavszintjét, ezért hatékonyan alkalmazható köszvény, ízületi gyulladások, reumatikus megbetegedés kezelésére. A régi módszert, hogy a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák. Lázcsillapításra, vérszegénységre és kiütésekre is használjuk. A vese- és hólyagkő képződésre hajlamosaknak érdemes rendszeresen csalánteát fogyasztaniuk, mert segítségével még idejében kiválasztódik a homok. Tisztító, összehúzó hatásának gyomor- és bélhurut esetén is hasznát vehetjük. Teája élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (pl. vasat) tartalmaz.
Csalánszörp
Hozzávalók:
- 50 db zsenge felső részét a csalánynak szedjük
- 4 narancs és 4 citrom
- 80 g citromsav
Elkészítés:
A csalánt nem szedjük le az út mellől, csakis olyan helyről, ami kevésbé forgalmas, vagy a kertünkből. A csalánt megmossuk, fölszeleteljük a citrommal és a naranccsal együtt. Hozzáadunk 3 liter vizet és a citromsavat, majd hűvös helyen tároljuk 24 órán keresztül. Leszűrjük, jól kifacsarjuk. Amennyi liter folyadékot kapunk, annyi kiló cukrot teszünk hozzá. Tűzhelyre tesszük, lassan a forrásig melegítjük, majd forraljuk, míg a cukor föloldódik. Sterilizált üvegekbe töltjük.
Csalános ételek
Hajdanán a csalán fontos szereplője volt a szegények konyhájának, és tudták az emberek, hogy a legyengülteket, betegeket meg lehet erősíteni ezzel a gyógynövénnyel. Készítettek csalánlevest, csalánfőzeléket és teaként is itták. Levesekbe és főzelékekbe is tehetjük hozzávalóként spenóttal felesben vagy akár fő alapanyagként.
Feles csalánfőzelék
Fél rész csalánhoz adjunk fél rész spenótot, sóskát vagy lósóskát. Fokhagymás rántással kezdjünk, majd adjuk hozzá a megmosott, tetszés szerint felvágott zöldeket. Forgassuk át, és öntsük fel vízzel, forraljuk fel. Csurgatunk bele tojásokat is, hogy egyben maradjanak és úgy főjenek meg a főzelékben. Végül tejföllel vagy tejszínnel habarjuk be.
Címlapkép: Getty Images