Ami vizeinket illeti, ki vagyunk szolgáltatva a környező országokból érkező szennyezéseknek. A kormány nemrég bejelentett klíma- és természetvédelmi akciótervének egyik eleme is lett folyóink védelme a külföldről érkező hulladéktól, első körben azonban úgy tűnik, a lebegő műanyagok „lehalászásáról” van szó. A 24.hu dr. Lukács Balázst, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársát kérdezte arról, hogyan lehet hatékonyan védelmezni édesvizeinket.
Romániában és Ukrajnában nem megoldott a kommunális hulladék kezelése, ezért főleg keleti irányból hatalmas mennyiségű szemét érkezik a Tiszán, a Tiszába.
A lebegő műanyag hulladék leszűrése akár már a határon technikailag megoldható, és valóban nagyon látványos eredménnyel jár, ám nem oldja meg vizeink tisztaságának kérdését. Diplomáciai lépésekre, rengeteg egyeztetésre és közös szándékra, cselekvésre van hozzá szükség mindhárom érintett ország részéről.
A károsító tényezők között egyaránt találunk globális és helyi hatásúakat. Magyarországon a vizes élőhelyekre leselkedő legnagyobb veszély jelenleg a szárazság, hiszen
ma már egész évre jellemző a krónikus vízhiány.
A nulla felé tendáló csapadékutánpótlás főleg a Kiskunság és a Nyírség homokvidékeit sújtja.
A súlyos vízhiány miatt erdők, rétek, szántók változatos, ökológiai szempontból kulcsfontosságú életközösségei tűnnek el, vagy romlik jelentősen az állapotuk. Az aszállyal csökken a talajvíz szintje, a gyökerek nem jutnak vízhez, a mezőgazdaságban elengedhetetlen az öntözés, azonban száraz csatornákkal ez nem működik. A vízhiány már most komoly gond a termelőknek, őshonos fajokból álló erdők kezdenek kiszáradni, ami lehetőséget ad idegenhonos, inváziós fajok térfoglalásának.
Mindez egészségügyi kockázatot is jelenthet az emberekre nézve is.
A másik nagy gondot a szakember szerint az intenzív mezőgazdasági termeléssel kijuttatott vegyszerek és műtrágyák jelentik, amik rövid úton vizeinkben kötnek ki. Ilyenek például a rovar- és gombaölő szerek vagy a növényi tápanyagként kiszórt nitrogén- és foszfortartalmú műtrágyák.
Legyen szó nehézfémekről, vegyszerekről, gyógyszermaradványokról, a végén minden beszivárog a föld alá, és ivóvízként tér vissza az ország vízellátását biztosító artézi kutakból. Minden káros anyagra szűrni azonban őrületes technológia és anyagi ráfordítással lehetne csak,
az ivóvíz pedig megfizethetetlenné válna.
A problémára a táj- és térségi szinten összehangolt rendszerek kidolgozása jelenthetne megoldást, ami közös nevezőt teremthetne az összes érintett érdekcsoport között. Eddig Magyarország levezette a vizeket, a jövőben viszont inkább megtartani kellene, amikor van, majd ebből gazdálkodni akkor, amikor nincs. Spórolásra, takarékosságra van szükség úgy, hogy az egyszerre szolgálja a természetvédelem, a mezőgazdaság, a haltenyésztés, az erdészet, az árvízvédelem érdekeit, fejtette ki a szakember.
Címlapkép: Getty Images