Évszázadok óta készítik a magyar családok: íme az eredeti szalagos fánk titka

A farsang a vigasságokról, bálokról szól leginkább. Semmilyen keresztény ünnep nem tartozik ehhez az időszakhoz, sőt, éppen azokat előzi meg. A farsangi időszak ugyanis vízkereszt napjától, azaz január 6-tól tart egészen hamvazó szerdáig (2021-ben február 17- re esik.). Ekkor veszi kezdetét a nagyböjt, amit az önmegtartóztatás fémjelez, és tart pontosan húsvétig (2021-ben április 4.). Addig viszont szinte mindent szabad. Mohónak lenni, torkoskodni, vigadni – ezekből természetesen nem volt hiány a régi időkben sem.

Éppen ezért is hívták a vízkereszt utáni heteket az Ördög ünnepének, mert sokan olyannyira komolyan vették a ’szabad időszakot’, hogy szinte kifordultak önmagukból. A férfiak szoknyát húztak, a hölgyek kacérabbak lettek, és csinosabbnál csinosabb maskarákba bújtak, az utcán hangoskodtak. Annyit ettek-ittak, amennyi csak beléjük fért, és nem ért véget hajnalnál előbb egyik mulattság sem. Igen, korábban mindez bűnnek, és bűnös életvitelnek, ördögtőlvalónak tűnt.

Hazánkban már Mátyás király udvarában divat volt megtartani a karnevált, sőt kifejezetten szerették, hogy újabb apropója volt a szép kelmék viselésének, Mátyás pedig újfent állarc mögé bújhatott. (Ez utóbbi, Mátyás álruhás kalandjai, nem bizonyítottak, csak legendák.)

Később azonban, a 16-17.században betiltották az effajta vigadalmakat, hiszen erkölcstelennek és bűnös viselkedésnek gondolták minden kellékével együtt a farsangi vigasságot, és megvetették azokat, akik részt vettek rajta. Mára azonban rengeteg ország turistafogó eseménye a farsangi bál. Gondoljunk csak Velencére, vagy Rio de Janeiro-ra, de ne feledkezzünk meg Magyarországról sem, hiszen ide kapcsolódik Mohácson a busójárás is, amit a mai napig tartanak, és sokan a csodájára járnak.

A karneváloknak országonként eltérően izgalmasabbnál izgalmasabb ételeik is vannak, ami sok esetben az utcai „street foodot”-jelenti, hiszen mindenki az utcán van, és nem ér rá a hosszú lakomákra, egészen torkos csütörtökig.

Íme néhány ország ilyenkor szokásos ételei

A Lengyelországban Varsóban élő ismerősöm, Mónika azt mondja, a lengyelek ebben az időszakban bőséges, zsírban gazdag ételeket fogyasztanak, főleg fánkot (lengyelül pączki). Hozzátette azt is, hogy számos babona kötődik a farsangi fánkhoz, ezért ilyen fontos, hogy torkos csütörtökön mindenképpen egyenek belőle. Ezen a napon hosszú sorok állnak a cukrászdák előtt, a finomságok kaphatóak lekvárral, csokival, karamellával , és ma már diétás verzióban is.

Olaszországban a kis és apró arrancinik (sült rizsgolyó) szintén népszerűek az utcán falatozva, de, amit ennél is jobban kedvelnek az olaszok, az a ’bellini’. Ez nem más, mint egy könnyen elkészíthető és fogyasztható koktél barackléből és proseccóból. Pezsgős pohárból vagy kulacsból, de imádják az utcán kortyolgatni!

Oroszországban a hamvazó szerda előtti héten palacsinta hét, azaz Maslenitsa van- írja Igor üzenetében. Ekkor készül el híres előételük, a kis amerikai palacsintákhoz hasonlító bliny, amire tejszínes krém kerül és kaviár. Sokan készítjük ezt nagyobb alkalmakra itthon is, hiszen egyszerű és királyi falat belőle minden harapás. Érdekesség: Angliában ugyanígy palacsinta napot tartanak torkos csütörtökön.

Hollandiában inkább a déli részen tartják a farsangi szokásokat, ám ott is városról-városra eltérnek a szokások. A felvonulások, vigadalmak mellett a legérdekesebb talán, hogy ilyenkor farmerben tartanak esküvőket, és természetesen heringet esznek.

Görögországban Apokriésnek hívják a farsangot, azaz, búcsú a hústól. Éppen ezért egy esemény követi, a Tsiknopémptẽ, amikor tavernákban és otthon is marhahúst esznek, ezt egy héttel később is megismétlik, majd nem csak a húst, de az állati eredetű termékeket is elhagyják a böjtben.

Hogy mi miért vártuk és várjuk a farsangot?

Egészen megváltozott ez az évek során! Kislány koromban az öcsémmel a maszkabál, azaz a jelmezbálok miatt vártuk a februárt. Anyukám minden alkalommal legalább ennyire készült szintén erre a napra, hiszen ő varrta a jelmezeinket. Nem is aprózta el, és így utólag nézve, talán ő is a győzelemre hajtott. Sorolom a szerepeinket: ementáler sajt, fogpaszta, pöttyös kutya, színes kiskakas és a sokat emlegetett mozdonyvezető a mozdonnyal együtt.

Ezekről a jelmezekről sajnos képem nincs, de mind díjnyertes, tetőtől talpig beöltözős költemények voltak, amiben menni ugyan kevésbé, de tündökölni annál inkább tudtunk. Mára ez egy kissé megváltozott, ha tehetjük báliruhát öltünk, és igyekszünk annyi fánkot sütni és enni, amennyit nem szégyellünk hamvazó szerdáig. A két időszak közös pontja, hogy vagy a karton jelmeztől, vagy a fánkoktól, de nehezen mozgunk a farsang végére.

Mitől lesz szalagja a fánknak?

1. A cukrot fehéredésig keverjük a tojásokkal.
2. Szaggatás után is hagyjuk keleszteni!
3. Az alsó felét fedő alatt sütjük!

A titok: a tésztába rum kerül, hogy az olajat ’ kicsapja’ sütés közben. Így nem süllyed el, szalagos lesz, és habkönnyű, valamint hihetetlenül illatos fánkok születnek!

A tökéletes szalagos fánk recept

Hozzávalók (38-40 darabhoz):

• 600 g fehér búza finomliszt
• 4 tojás sárgája
• csipet só
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 ek cukor
• 6 dkg vaj (82% – szobahőmérsékletű)
• 1 citrom reszelt héja (bio)
• 60 ml rum (nem rum aroma)
• 350 ml tej (2.8%)
• 40 g friss élesztő
• 500 ml étolaj a sütéshez
• Tetejére: lekvár, porcukor

Elkészítés:

Az élesztőt kikeverem a vaníliás cukor negyedével, hozzáöntöm a langyos tejet és egy kiskanál lisztet, 20 percig pihentetem meleg helyen, letakarva. Kézi mixerrel kikeverem a tojások sárgáját a vaníliás cukorral, a kristálycukorral egészen fehéredésig, teljesen simára (5 perc), majd hozzáadom a rumot, reszelt citromhéjat, csipet sót és kidagasztom a kimért 60 dkg liszttel, élesztős tejjel (2 dkg ment az élesztőbe).

Lágy, könnyű tésztát kapok, ami már nem nagyon ragad, de csak amikor összeállt a kelt tészta, akkor adom hozzá a puha vajat, majd duplán letakarva 20 percig pihentetem. Újra átdagasztom és 45 percig kelesztem, szintén letakarva.

Enyhén lisztezett felületre kiborítom és ujjnyi vastagra, kizárólag a két enyhén olajos tenyeremmel kilapítgatom. Éles (szívecske, virág vagy akár csillag) formával kiszaggatom, újra letakarom és még 30 percig kelesztem.

Közepesen forró zsírban sütöm, az eddig felül lévő részével lefelé teszem bele a zsírba úgy, hogy közben a hüvelyk és középső ujjammal összecsippentem a közepét (összeérjenek az ujjbegyek), majd lefedem 2 percre, és közepes lángon sütöm. Amikor barnul az alja, megfordítom és fedetlenül 2 percig tovább sütöm.

Papírtörlőre szedem ki a fánkokat, majd amikor langyosra hűltek, őrölt eritrittel vagy klasszikus porcukorral szórom meg, a lyukakba pedig lekvárt teszek vagy akár csokoládéval csurgatom le.

Könnyed reduktív tigris a farsangi bulikra

Tekintettel arra, hogy fánk és farsang, a bor kiválasztásánál is arra törekedtem, hogy ez a két szó befolyásoljon leginkább. Bár nyilván a fánk mellé édes bort képzelünk el leginkább, én mégis a szárazak között keresgéltem, de olyat, ami reduktív, gyümölcsös, illatos, aromáiban passzol a fánk mellé legtöbbször kínált baracklekvárhoz. Na és persze itt a farsang szó is, a maszk, a jelmez, a tréfálkozás időszaka, amikor nem vesszük annyira komolyan magunkat. Így tehát igyekeztem olyan bort választani, amelynek palackja, de leginkább természetesen a címkéje megfelel ezeknek.

Manapság úgy látom, hogy a hagyományos, esetleg történelmi, vagy komolykodó, a mélyebb szakmaiságot tükrözni akaró címkék mellett, egyre többen próbálkoznak a másik oldallal is. Nemcsak a cuveé-knek, de a fajtaboroknak is viccesebb, szellemes nevet adnak, a címkén tréfás jelenetek, vagy éppen állatok, kvázi rajzfilm figurák szerepelnek. Gondoljunk csak a rovatunkban is kóstolt Bolyki vagy Gilvesy borokra, mindkettő címkéjén egy kis mesevilágba csöppentünk, az előbbin a rókát, az utóbbin a sárkányt és Szent Györgyöt a középpontba helyezve.

A farsangi tételünk azonban nem ennyire precízen kidolgozott képekkel operál a címkén, hanem tulajdonképpen a képünkbe tolja a rajzolt tigrisfejet, és a bor nevét: Sicc.

A Bezerics Dani nevével fémjelzett cuveé-hez a Sparban jutottam hozzá 1300 forintos áron, és a bor megvásárlásában az befolyásolt, hogy egyszer sok évvel ezelőtt tigrisnek öltöztem egy iskolai farsangon, illetve hogy a házasítás a reduktív illatos, buja, parfümös borok három tenorjából az irsai olivérből, a cserszegi fűszeresből és a sauvignon blanc-ból áll. Azaz a fent említett aktuális kritériumaimnak épp megfelel.

A Bezerics Borház Keszthelyen, a Balaton-felvidéki Borvidéken található, a borok alapanyaga pedig a Pogányvár nevű szőlőhegyről jön le, és kerül a hordóba. Pogányvárt egyébként nem Bezericsék fedezték fel, már a kelták, majd a rómaiak is műveltek itt szőlőt, hiszen a Balaton és a hegy, valamint a különleges délnyugati lejtő sajátos mikroklímát eredményez, ami különösen kedvez a fehér fajtáknak. Ennek ad alapot a löszös, agyagos, vulkáni hamuréteget is tartalmazó talaj, amely kiváló tápanyagot nyújt a szőlőnek ahhoz, hogy tartalmas borok szülessenek belőle.

Na de kanyarodjunk rá a Sicc-re, amelyet bátran tudok – vagy ha nem lenne járvány tudnék - ajánlani a farsangi bulikba, a szendvicsek, fánkok, ropogtatni valók kísérőjének. Ez a bor nem fog beálmosítani, nincs nagy teste, könnyed, lendületes, üde, kifejezetten jól esik leöblíteni vele egy-egy harapást. Illata virágos, gyümölcsös, bár én a fajtákból kiindulva, kicsit intenzívebb aromákra számítottam, de nem kell megijedni, hamisítatlan reduktív borról van szó. Ízében jól érezhető az őszibarack, a citrusok enyhe fanyarsága, illetve egy kis csalános fűszeresség a korty végén. Savai visszafogottak, kerekek, szóval nem kell félni attól, hogy a tigris esetleg megharap, de azért jó tudni, hogy mi van a maszk mögött.

Címlapkép: Getty Images