Nincs utánpótlás: ha ez így megy tovább, újabb magyar ágazat dőlhet be

Steiner Petra   
  Megosztom
Nincs utánpótlás: ha ez így megy tovább, újabb magyar ágazat dőlhet be

Minden boldog autótulajdonos életében előbb-utóbb bekövetkezik az a már sokkal kevésbé örömteli pillanat, amikor négykerekű családtagját autódoktorhoz kénytelen vinni, hogy kiderüljön, mi a nagybeteg bánata. Sokan csak ekkor szembesülnek a lesújtó magyarországi helyzettel: a szakma kiöregedőben van, akadnak igazi kontárok, és a sok a munka, kevés az ember alapon nem ismeretlen a várólista fogalma sem. A HelloVidék a dél-alföldi régió három kitüntetett mesterével beszélgetett, elsőként a szakmunkás-utánpótlással kapcsolatban.

Ahogy a falubeli pletyka egyik nap reggelről este a település másik végébe jut, úgy terjed futótűzként az interneten egy-egy sokkoló hír, a hiányos forrásmegjelölés miatt azonban az információ sokszor torzul, átalakul. Nem így a fizikai munkaköröket érintő szakemberhiányról beszámoló cikkek, a probléma ugyanis valóban akkora, amekkorának lefestik, nem kímélve az autószerelőket se, erősítette meg Tasi László kecskeméti szakember, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kézműves Tagozatának alelnöke. Az autószerelő mesternek kamarai munkáján keresztül nagyobb rálátása nyílik szakmai vállalkozások sokaságára, ezért látja azt a már sokéves negatív tendenciát, miszerint a fiatalok nem szívesen kötik le magukat munkavállalóként azon a helyen, ahol kitanulták adott szakmájukat.

Ismerjük a mai fiatalokat, a telefont nyomkodják, de nem akarnak egy könyvet kinyitni, szakanyagot olvasni, hiszen úgyis elő tudják keresni, miért tanulnák hát meg?

– jellemezte a jelen tanulóinak megváltozott hozzáállását Tasi László.

Hasonlóan látja az ágazat helyzetét a békéscsabai Kertész János is, aki még 1993-ban alapította műhelyét, és bár már nyugdíjba vonult, a mai napig besegít a munkálatokba, emellett az Autószerelők Országos Szövetségének területi képviselőjeként igyekszik a megyében tanuló fiatalok számára minél több továbbképzési lehetőséget elérhetővé tenni. Az általa alapított céget két fia viszi tovább, egyikőjük az autóvillamossági munkálatokban, míg másik a gazdasági feladatokban jeleskedik, így míg számukra mondhatni ölbe hullott a lehetőség, nem úgy édesapjuknak, akinek még a szakmunkás iskolába való bekerüléshez is anno ismertségre volt szüksége a szakma népszerűsége miatt.

A munkaerő-kereslet nagyon megnőtt az utóbbi években, aminek több oka is lehet. Leginkább úgy gondolom, hogy a végzett fiatalok nem maradnak meg a szakmájukban, hanem átképzések után elmennek kamionsofőrnek, alkatrész-kereskedőnek vagy pincérnek. Van ennek a szakmának egy hátulütője, hogy borzasztó nagy felkészültséget igényel és nagyon befektetés-igényes

– részletezte Kertész János a szakemberhiány lehetséges okait.

Belányi Gyula kisteleki autószerelő mester még a nyolcvanas évek elején kóstolt bele autóápoló kisiparosként a szakma szépségébe, majd az évtized közepén a mestervizsgáját is megszerezte, azóta állítása szerint egy perccel sem dolgozik kevesebbet. Az 1964-ben édesapja által alapított műhelyet jelenleg ő vezeti, de már két fia is a csapat lelkes tagja, így nem félő, hogy az apaágon továbböröklő hagyomány utód nélkül maradna. A családtagokat nem számítva jelenleg 5 embert foglalkoztatnak a műhelyben, a csúcsidőszakban már 14-en is dolgoztak, de mint elmondta, két éve azzal szembesül, hogy hiába van rá lehetőség és igény, hogy több embert foglalkoztassanak, nem jelentkeznek hozzájuk.

A képzés évek óta nem tudja pótolni a szakemberhiányt, és természetesen a szakképzett tanulók egy része sem marad itt, hanem nyugatra mennek. A torta adott, amiből minden autószereléssel foglalkozó cég próbálja a legjobb szakembereket megszerezni magának, de a létszám folyamatosan csökken, így a lehetőségek is beszűkülnek

– magyarázta a utánpótlás jelenlegi helyzetét Belányi Gyula.

Kertész János autószerelő mester szerint a szakemberhiány a képzésre jelentkezők számában nem keresendő, mert a tizenévesek számára továbbra is vonzó szakma az autószerelés, ezt bizonyítja a környékbeli iskolákban tapasztalt túljelentkezés is, így az egyik intézménybe 96 jelentkezőből csak 32 fiatalt tudtak felvenni a képzésre a 2018/2019-es tanévben. Nem így a tudomány területén, ahol jelentős átalakulások mentek végbe. A technológia fejlődésével a régi időkhöz képest mára előtérbe kerültek az elektronikus vezérlési rendszerek, amelyek igyekeznek megfelelni a környezetvédelmi és kereskedelmi előírásoknak, így a diagnosztikai folyamat is jelentősen átalakult, sokkal több figyelmet és állandó továbbképzést vár el a diákoktól, és lehet, hogy pont ezt az elvárt iramot nem bírják sokan, találgatott Kertész János.

Amikor az ember beteg, elmegy az orvoshoz, meg tudja mondani, hogy hol fáj, de az autó egy teljesen más műfaj. A kompjúterek használatával megpróbáljuk föltárni a hiba okát, ami koránt sem olyan egyszerű, mert egy-egy hibakód sok megoldási javaslatot kínál föl, és nem biztos, hogy az lesz a megoldás, amit elsőnek kipróbálunk. Arról nem is beszélve, hogy itt rutinszerűen már nem lehet dolgozni. Amikor még a szocializmus idején javítottuk az autókat, hallottuk a hangján, hogy ennek ez a baja, annak meg az a baja. Most ezt már nem lehet

– taglalta tovább a megváltozott körülményeket a békéscsabai szakember. A kisteleki Belányi Gyula ezzel szemben a szakképzési rendszer problémáit emelte ki lehetséges okként, mert azt tapasztalja, hogy az elméleti tudás mellett párhuzamos gyakorlati képzés még egyáltalán nem garantálja, hogy valaki rögtön saját műhelyet nyithasson a szakvizsgát követően.

Ha valaki idekerül hozzám akár végzett autószerelőként, egy jó másfél évnyi gyakorlat után mondhatom rá azt, hogy van egy autószerelőm. Ebből fél évig abszolút olyan, mint egy tanuló, segít a munkafolyamatokban, megpróbálja eltanulni a fogásokat, majd az egyszerűbbtől a bonyolultabb feladatokig terheljük. De másfél évet követően ez a szint még mindig csak ott tart, ahogyan az iskolából kellett volna kikerülnie a diáknak, és még mindig nem egy olyan szakmunkás, akit rögtön megbízhatok egy fékjavítással vagy hiba fölvételezéssel

– adott lesújtó helyzetképet a Csongrád megyei szakértő.

A duális képzés kapcsán Belányi Gyula megjegyezte, nem lát a lehetőségben korszakalkotó újítást, mert ugyanazt a hetvenes-nyolcvanas években tapasztalt modellt látja visszaköszönni, amikor ugyanúgy volt elméleti és gyakorlati képzés, csak akkor még a tanulót inasnak hívták. Mindazonáltal azt is kihangsúlyozta, hogy a gyakorlóhely kiválasztása rendkívül fontos, mert minden vállalkozás egyedi gépekkel dolgozik, ezek megismerésével, használatuk elsajátításával pedig a tanulási időszakot lehet lerövidíteni.

Tasi László kamarai tisztsége révén árnyalta a már két mester által lefestett képet, ő úgy látja, alapvetően nemcsak egy megváltozott attitűdről, a motiváció hiányáról és a technika fejlődéséről van szó, sokkal inkább az adja a probléma magvát, hogy az oktatás jelenlegi formájában nem azt a célt szolgálja, hogy a most képzett szakemberek valamikor pótolják majd a jelen mestereit.

A szakképzés rendszerében az alapvető problémák mélyről indulnak, az alapképzésből. A pedagógusok panaszkodnak, hogy alapvető számolási, olvasási kompetenciákat kell pótolniuk, amire elmegy az amúgy is kevés idejük. Jó tíz évvel ezelőtt az IPOSZ rendszeri képzésben egy autószerelő a szakmát 3,5 évig tanulta elméleti és gyakorlati szinten. Ma a leérettségiző fiúkat egy év alatt képzik autószerelőnek, újabb egy év alatt pedig technikusnak, ami egy olyan tudásszint, amit kamatoztatni lehet a piacon. Utána nyitott az út a felsőoktatás felé, de az ezeken a szinteken végzett tanulók szakértelmének színvonala nagyon-nagyon alacsony, ami baj nekik és a leendő munkáltatójuknak is

– részletezte az autószerelők képzésével kapcsolatos legnagyobb problémákat Tasi László.

A kecskeméti autószerelő a képzési rendszer mellett szintén hangsúlyozta Kertész Jánoshoz hasonlóan az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, amely bizonyos szakmák, így az autószerelés esetén is elengedhetetlen, mert a technika állandó fejlődésével lépést kell tartani ahhoz, hogy az igényeknek maximálisan meg tudjon felelni egy magára valamit is adó szaki. Ha nincs meg a kellő alázat és motiváció, a fiatalok lelkesedése hamar alább is hagy, így még a képzés ideje alatti fluktuáció mindössze 1-2%, addig a szakvizsgát követően, szembesülve a valósággal, már 95% a pályaelhagyók aránya Tasi László megítélése szerint.

A mai munkáltatóknak már nincs meg az a türelme, mint 20 évvel ezelőtt, hogy oké, kezdő vagy, majd egy idősebb szaki mellé odateszünk, jól kitanulod a dolgokat, és máris önálló leszel. Ma már nincs ilyen, más a mérce, ezért rögtön bedobják a fiatalokat a mély vízbe

– világított rá egy fontos különbségre a szakember.

Bár a folyamatos továbbképzés és megújulás sok fiatal számára sokkoló képet nyújt az iskolapadból kilépve, Kertész János szerint éppen a technológia fejlődése lehet egyben húzóerő is a szakma számára.

A fiatalokat motiválja minden, ami a számítógéppel kapcsolatos. Úgy gondolom, ha kellő gyakorlást követően megadjuk nekik a lehetőséget, hogy kipróbálják ezeket a rendszereket, hogy egy-egy gombnyomással mit tudnak megváltoztatni a járművön, még jobban felkelthetjük az érdeklődésüket

– magyarázta a békéscsabai mester.

A szakma tehát nem vész el, csak átalakul, idomul a megváltozott körülményekhez, viszont éppen ezért kérdéses, hogy ezzel a folyamatos változással, fejlődéssel mennyire tudják tartani az iramot a felgyorsult jelen társadalmának fiataljai. Mennyire könnyű saját céget alapítani? Igazi pénzcsinálda, ha egy kellő szakértelemmel bíró szaki kiszolgálja az adott településén jelentkező igényeket? A cikk következő részében többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

munkaerőhiány

hiányszakma

autó

autószerelő

szerelő

gépjármű

gépkocsi

békéscsaba

tasi lászló

kertész jános

belányi gyula

kistelek

kecskemét

bács-kiskun megyei kereskedelmi és iparkamara kézműves tagozata