Ilyen különleges állatokat sem sokan tenyésztenek Magyarországon

A most Ruca Vár művésznéven ismert Bács-Kiskun megyei díszmadártenyészet a jelen, sokáig azonban a fiatal gazdálkodó, sok más fiatalhoz hasonlóan a lovak bűvöletében élt, bennük látta a jövőt, ahol a hobbi és a biztos megélhetés kéz a kézben járhatnak. Ternyik Noémi szülei és nagyszülei a munkahelyük mellett foglalkoztak állattartással (a nagyszülők sertéssel, szülei húsmarhával), nagypapája után édesapja is hivatásos vadász lett, míg édesanyja és apai nagyanyja vadászház gondok volt, így a dusnoki erdőszéli házban minden adott volt, hogy már gyerekkorától kezdve szoros kapcsolatba kerüljön a természettel és az állatvilággal.

Szülei főként haszonállatokat tartottak, a gyermeki kíváncsiság viszont hamar a szomszéd istállójába vezette, ahol titokban a 6-8 éves, alig 20 kilós kislány a 6-7 mázsás lovakat szemlélte csöppnyi félelem nélkül. „Pár száz méterre tőlünk a szomszédban egy cég működött, és mivel a környéken egyedül ők tartottak lovakat, hozzájuk rendszeresen beszöktem, hiába volt bezárva az istálló. A szüleim nem győztek figyelni, hogy mikor hol vagyok, féltek, hogy a nagy állatok közt bajom eshet, de szerencsére sose bántottak a lovak. Annyira be voltam sózva, hogy a lovászra lettem bízva, hogyha már annyira ott akarok lenni, le ne vegye rólam a szemét” – emlékezet vissza a gyerekkorára Ternyik Noémi.

A fiatal gazda elárulta, kislányként a Disney meséken nőtt fel, ezért benne az a hit élt, hogy az álmok mindig valóra válnak, talán éppen emiatt a kezdetektől fogva nem volt benne sem kétség, sem félelem, hogy ezekért mindent meg is tegyen. Noémi még csak 15 éves volt, amikor édesapja eladta a család lovát, lánya méltatlankodását pedig azzal csitította, hogyha majd nagy lesz és lesz rá pénze, akkor vehet magának egyet, amivel azt kezd, amit csak akar. „Gondoltam, akkor hajrá, motiváló volt, amit mondott, nagyon belém égett. Innentől kezdve a lovakra voltam rágyógyulva, és azt hittem, hogy ebből majd mekkora profitom lesz és szerelemből megélek” – mesélt a kezdeti töretlen lelkesedéséről a vállalkozó. Bár a szüleitől unos-untalan megkapta, hogy az állattartás és -tenyésztés nem csak a sztereotípiák miatt nem való neki, Noémit az apai és anyai jó tanácsok sem térítették el a céljától. 19 évesen hitelre vásárolta meg az első lovát, onnantól kezdve pedig egyik követte a másikat, nem volt megállás, de az idő végül részben mégis a szülőket igazolta.

Noémi elképzelése azért nem volt működőképes, mert már az iskola mellett elkezdett dolgozni, hogy a lovait fenntartsa, így az energiáját a tanulás, munka és az állatgondozás emésztette fel, a pénzét pedig maximálisan a jószágokra fordította, így jóformán aludni is alig maradt ideje. „Ha a szüleim nincsenek, akkor nem tudom magam fönntartani. Én etettem a lovakat, a szüleim meg engem, úgyhogy nagyon sokat köszönhetik nekik és a türelmüknek” – hangsúlyozta a szülői segítséget a kiskunhalasi gazdálkodó. Gyermeki naivitását és jó szívét igazolja többek között az is, hogy a karámban a lovak száma nőttön-nőtt, legyen szó lesoványodott vemhes kancáról vagy kehes, végstádiumban lévő paripáról, Noémi a világ összes sanyarú sorsú lovát meg szerette volna menteni.

Nem feltétlen voltam a realitás talaján, de ettől függetlenül boldoggá tett, hogy megpróbálhattam. Nem mindig jött össze, de azért a legtöbb próbálkozás sikerrel zárult, és egy normális, megbecsülhető állapotban lévő lovat adhattam tovább. Anyagi hasznom nem igazán származott belőle, ezt mondogatta mindig apukám is. Lovat tenyészteni nem feltétlen gazdaságos, rengeteg költsége van amellett, hogy az időmet is rászánom. Arra közben jöttem rá, hogy nem ez lesz az, amiből meg tudok élni, mert hobbinak jó, de ez nem egy felfelé mutató fejlődés

– mesélte a felismerés pillanatairól Ternyik Noémi.

A fiatal gazda elmondta, bár a lótenyésztés gondolatát sikerült elengednie, azonban az állatok iránti rajongása ugyanúgy megmaradt, ezért olyan fajtákat szerzett be, amiből haszna is származott. Kezdetben kecskékkel foglalkozott, mert a tejük révén biztos bevételi forrásra számíthatott, de miközben az állománya egyre és egyre csak bővült, alkalmazottként a munkahelyén is helyt kellett állnia, a kettő azonban egyre nehezebben fért meg egymás mellett. Dolgozott benzinkúton, áruházban, a gemenci fácán- és fogolytelepen, végül pedig a kisfoktői vízimadárparkban gürcölt alkalmazottként, de idővel belátta, hogy a szerződésben is rögzített 8 órás munkaidő ebben a szakmában nem célravezető. „Elvileg teljes állásban dolgoztam, de ha valamit nem fejeztem be vagy nem volt tökéletes, akkor ott töltöttem akár 10-11, de akár 12 órát is. Így viszont otthon nem tudtam helyt állni, pedig akkor már a gyerekeim is ott voltak, és ez így már nem volt egészséges” – részletezte a váltás legfőbb okát Ternyik Noémi.

2012-ben lett őstermelő, amivel megtette az első lépést a saját lábra állás felé, de az egyéni vállalkozói lét csak 5 évvel később, 2017-ben kezdődött el, köszönhetően a Fiatal Gazda pályázaton elnyert állami támogatásnak.

Bár tény, hogy a lótenyésztés felől a díszmadarak irányába fordult, amikből a csúcsponton akár 1200 példány is megtalálható a telepen, de ugyanúgy megtalálhatóak nála a pónik, kecskék, vadnyulak, baromfik, így a fajgazdagságnak csak a képzelete és a birtok korlátozta hely szabhat határt. A telivér csődörök helyett az arra elhaladók így többek között 30-40-féle récében (fütyülő réce, hottentotta réce, karolin réce), 6-8-féle díszbaromfiban (óriási brahma, törpe cochin, chabo, selyem orpington) gyönyörködhetnek. Ternyik Noémi elárulta, bár a fajtaszám és a telep maximális befogadóképessége soknak hathat, kisállatból ez nem minősül magas számnak (600-as egyedszámtól minősül egy gazdaság telepnek), ráadásul a kis jószágok ellátása sem vesz igénybe túl sok feladatot, ellenben például a lovakkal és kecskékkel, akik jóval több gondoskodást kívánnak meg.

Nagyon sok olyan dolgot csinálok, amitől férfiaknak ki szokott kerekedni a szemük, hogy ezt vagy azt meg bírom csinálni. Idén például én körmölöm a kecskéket, mert nem akartam mást megkérni rá. Igaz, hogy én 5-öt, 6-ot bírok egy nap megkörmölni itt az egyéb teendők mellett, mert azért a 60-80 kilós állatot fölborítani nem könnyű, egy másik nő nem biztos, hogy elszórakozna ezzel

– emelt ki egy embert próbáló feladatot a sok közül a fiatal gazda.

Éppen a díszmadárállomány mellé adódó egyéb jószágok száma miatt Ternyik Noémi nem tervezi bővíteni a birtokot, mert a szezonban így is bőven adnak az állatok és a ház körüli feladatok elég munkát, amit el kell végeznie. A keltetés, ellés idején van, hogy hajnalban kel és éjszakába nyúlóan dolgozik, de ősszel, amikor az állományban már nincsenek fiatal egyedek, akkor tud pihenni a több hónapos hajtást követően. A fiatal gazda hangsúlyozta, tény, hogy a szülei jobban örültek volna egy szerintük biztosabb megélhetéssel kecsegtető jövőképnek, sosem hagyták magára, ha segítségre volt szüksége, mindig mellette álltak.

Nyugdíjas édesanyja és édesapja 70, míg bankban dolgozó öccse 150 kilométerről látogat el hozzá, ha egyedül kevés a megoldandó feladatokhoz, de kiemelte párját is, aki életében az első férfi, aki saját vállalkozása mellett is maximálisan támogatja abban, amire feltette az életét. Bár Ternyik Noémi egyszerre családanya, egyéni vállalkozó, állattenyésztő, és kofa is, nem érzi úgy, hogy a birtok mindent kivesz belőle. A HelloVidéknek elmondta: „Én erre vagyok kitalálva. Rettenetesen unatkoznék, ha beraknának egy irodába és megmondanák, hogy nekem ennyi meg ennyi dolgom van, és utána hazamehetek.” Elárulta, hogy a leghúzósabb időszakban a fiai is szívesen besegítenek például tojást szedni, de hiába élnek ők is megannyi érdekes és színes állat közt, úgy látja, hogy ők már immúnisak a gazdálkodó életmód hívó szavára.

Amellett, hogy a munka sosem áll meg, a Ruca Vár tulajdonosa tovább tervez és álmodozik, mindarról, amit szeretne még valóra váltani. A telep tervei szerint jövő tavasztól válik hivatalosan is látogathatóvá a nagyközönség számára, hogy a birtok mellett autóval lassítva elhaladóknak is legyen bátorsága közelebbről szemügyre venni a változatos díszmadarakat. Idén októberben érkezik hozzájuk az első beteg gyerekekből álló csoport, amitől Noémi azt reméli, hogy az elhangzott kritikáik alapján reális képet kap arról, hogy miben kell még fejlődnie, hogy mindenki számára felhőtlen élmény nyújtson a nála töltött pár óra kikapcsolódás. Mindemellett azt sem adta fel, hogy egyszer terápiás központot létesítsen, de ez még egy sokkal messzebbi célként lebeg a szeme előtt, hiányzik hozzá az anyagi forrás, ami minden jogi és fizikai akadályon túljuttatná.

A 2007-es Magnum Igazi Nő pályázatán olyan inspiráló személyiségekből álló zsűri választotta befutónak, mint Schell Judit, Ónodi Eszter, Szinetár Dóra és Zséda, ezzel akkor 3 millióval közelebb került a megvalósításhoz. Mint mondta, mindez csak az épületekre volt elég, a még beszerzésre váró eszközök armadája ezen felül még közel 50-60 millió forintot ölel fel. Ternyik Noémi hangsúlyozta, bármennyire is hívogató sokak számára ez az életforma, a szüleivel egyetemben ő is azt vallja, hogy már csak a fizikai igénybevétel miatt sem nőknek való feladat, bár a kivétel mindig erősíti a szabályt. Hiszen egykor ő is törékeny kislányként képzelt el magának egy szép és boldog jövőt, és ha kemény, embert próbáló munkával, de végtére is az álmai, akár csak a mesékben, valóra váltak.