Tragikus tények láttak napvilágot: hiába volt kevesebb fertőzött, a járvány ezért tarolta le a magyar vidéket

Csurgó Bernadett, a Szociológiai Intézet főmunkatársa és Kovách Imre, az intézet osztályvezetője azt vizsgálta meg kutatásában, hogy a különböző településstruktúrák hogy birkóztak meg a járvánnyal, és hogyan tudtak a nagy lezárások után visszazökkenni a mindennapokba. A kutatók 80 interjút készítettek Budapesten, városokban és falvakban - derült ki a Telex cikkéből.

Az már viszonylag korán, a pandémia első hullámában sejthető volt, hogy Budapestet, a nagyvárosokat és a falvakat nem egyformán érinti a járvány. Ahogy Kovách Imre. fogalmazott, korábban is valószínűsíthető volt, hogy a hátrányos helyzetű régiókban lehetnek a legerősebbek ezek a hatások, és az első adatok után azt is lehetett regisztrálni, hogy itthon és Európában máshol is a halálozás nem a legfertőzöttebb, nagyvárosi régiókban magasabb, hanem a gazdaságilag elmaradottabb területeken. Ez egy ellentmondás:

jóval fertőzöttebb a város, de arányaiban sokkal többen halnak meg vidéken.

A kutatók azt találták, hogy a vidék és a város megítélése, imázsa nagyot változott a Covid-19 következtében, és ennek akár lehet gazdasági vagy politikai visszaható következménye is.

A Covid-19 alatt budapesti, debreceni és pécsi interjúk tanúságai alapján a biztonságérzet radikálisan csökkent a nagyvárosokban, a szolgáltatások igénybevétele során nagy fokú félelemérzetet tapasztaltak, ami áthatotta a városi lakosságot. Megszűnt az a biztonság, ami a városi tereket jellemezte korábban, érthető módon potenciális veszélyként élték meg az emberek a nagyobb tömeget, ami az intézkedések ellenére az ilyen településeken elkerülhetetlen volt. Hiába vannak városi parkok, szabad terek, a kültéren is veszélyérzet uralkodott. Nagyobb volt a félelem a járvány bizonyos következményeitől, ami megjelent a nagyvárosi társadalomban is, emellett a szolgáltatások relatív biztonsága a járvány idején is nagyvárosi sajátosság maradt. „Ez azért kiemelendő, mert kisebb településeken ez egyáltalán nem volt így, szembe kellett nézni azzal, hogy minden területen, főleg az egészségügyben, hiába fertőződött meg kevésbé a kisvárosi-falusi társadalom, a szolgáltatások rosszabbak voltak

– mondta Kovách Imre.

A nagyvárosokban a veszélyérzetből következő szorongás okozta a legnagyobb problémát a mentális következmények terén, vidéken viszont a kapcsolatvesztés és a kapcsolatok beszűkülése vezetett a szorongáshoz.

A kisvárosban begyűjtött eredményekből Csurgó Bernadett három dolgot emelt ki:

1. A kisvárosi intézményeknek sajátos működési mechanizmusai vannak, ahol a formális és az informális működés egyszerre van jelen. A járványkezelés sikeressége azon múlt, hogy azok az intézmények, akik kívül esnek az önkormányzati körön, mennyire vannak jelen – jellemzően ezek nagyon nehezen, inkább informális csatornákon keresztül tudtak együttműködést kialakítani. Sok olyan esettel találkoztak, amikor az ilyen szervezetek, például oktatási intézmények, elzárkóztak az együttműködéstől, ilyenkor komoly nehézségeket okozott a járványkezelés.
2. A városi és falusi sajátosságok keveredtek egy kisvárosi társadalmi viszonyrendszerben, sokan hangsúlyozták a tágabb terek fontosságát, mint falusi sajátosságot, ugyanakkor a közösségi terek hiányán keresztül érzékelték a nagyvárosiasságot is.
3. A kisvárosi miliő és az ehhez kapcsolódó helyi identitás fontos maradt: az ilyen településeken az volt a legfontosabb, hogy mennyire veszett el a közösségi élet. A vizsgálat 2022 nyarán zajlott, voltak olyan kisvárosok, ahol a közösségi élet volt az első, amit visszaállítottak, annyira fontos volt ez a helyi társadalom életében.

A falukból összegyűjtött válaszokból sokkal több pozitív dolog derült ki, mint a kisvárosi és városi interjúkból: a biztonság, a szabadság, a nagyobb élettér voltak azok az előnyök, amiket a válaszadók felsoroltak. Érdekesség, hogy a klasszikus szabadság és a normalitás narratívája mellett a kutatók találtak egy speciális vidéki hozzáállást is: egyrészt ezeken a településeken jellemzően nem volt olyan fontos a szabályok betartása, hiszen nem érezték annyira a veszélyt, viszont megjelent a közösségi kontroll szerepe is: az emberek rászóltak arra, aki nem vett fel maszkot, vagy nem tartotta a személyes távolságot.

A legfontosabb eredmény a kutatók szerint az volt, hogy a biztonság és a szabadság volt az a két elem, ami a város és a vidék reprezentációját kicsit átalakította.

Érdekes, hogy a kutatók nem találtak lényeges különbséget a hátrányosabb helyzetű és az átlagos falvak között, a szabadság és a biztonság megélése mindenhol ugyanúgy jelent meg.

Nem érintette ugyanúgy a járvány a különböző generációkat sem

Szabó Andrea, a Politikatudományi Intézet igazgatója azt vizsgálta, hogy a fiatalok hogyan élték meg a pandémiát, illetve milyen utóhatásai vannak a lezárásoknak és a járványnak az életükben. Azt találta, hogy a 15-29 évesek – ahogyan valószínűleg rajtuk kívül is mindenki – különbözőképpen élték meg a járvány különböző szakaszait. A generációs feszültségek nőttek – először megvolt a kollektív felelősség, aztán elkezdett csökkenni, jöttek az idősebbek és fiatalabbak közötti, sokszor drámai és brutális konfliktusok.

• Extrém módon megnőtt az online térben töltött idő, és megjelentek olyan új technikák is, elsősorban a középosztálybeli és felső középosztálybeli rétegeken, amelyek az online léthez kapcsolódtak, és pozitívumként rögzültek. Ilyen például az online edzés, az online önképzés, amelyek annak ellenére, hogy az online térben zajlottak, segíthették a fiatalok megküzdését a helyzettel.
• Felértékelődött a személyes oktatás – mivel soha korábban nem lehetett választani a személyes és az online között, most vált egyértelművé, hogy a személyes megoldást választanák a fiatalok, ha tehetnék. A társas érintkezésben is megjelent az igény, hiába szeretnek online is kapcsolatot tartani a fiatalok a barátaikkal, most kiderült, hogy a személyes találkozókat is preferálják.
• Felértékelődött a mentális egészség. A kutató hangsúlyozottan felhívta a figyelmet arra, hogy az adatok egyértelműen mutatták: a mentális állapot drámai romlása a fiataloknál hosszú távú hatásként jelent meg a járvány után is.

Oltottak és oltatlanok

A konferencián Papp Zsófia, a Politikatudományi Intézet főmunkatársa azt ismertette, hogy a politikai hovatartozás is lényegesen befolyásolja azt, hogy valaki milyen vakcinát fogad el. Kutatótársával, Godfred Bonnah Nkansah-val először is azt próbálták meghatározni, hogy milyen oltási attitűdöt szeretnének mérni, a szakirodalom ugyanis megkülönbözteti az oltási hajlandóságot, az oltással kapcsolatos bizonytalanságot, az oltás elhalasztását (vaccine delay, vagyis kivárás) – ezek mind hasonló dolgokat mérnek, mégis kicsit mást. Végül arra fókuszáltak, hogy milyen szempontok alapján választja ki valaki, hogy melyik oltást kéri.

Címlapkép: Getty Images