Így készül az eredeti, újévi kocsonya: megszereztük az 1544-es receptet

Az aszpik egy izgalmas anyag, amivel korábban inkább tartósítottak, mint sem ínyenckedtek. A kocsonyát faluhelyen ma is azért készítik, mert disznóvágáskor nem tudnak mit csinálni a sok, gyorsabban romló hússal. A megdermedt lében, hűvös helyen 5-6 napig is eláll és sokkal változatosabb, mintha egy újabb pörköltbe kerülne ez az adag bőrös csülök is.

Ma már sok mindenből készítik, van, aki füstölt húsból szereti, drága nagyapám a malac kunkorodó farkát kereste a tányérjában, balatoni barátaink pedig kizárólag csirkelábból készítik az egész főzetet. A közös mindegyik kocsonyában az, hogy sok csont, porc és bőr van benne, amitől megdermed. Én bármiből is főzöm, minden esetben egy szép tekercs sertésbőrt kérek mellé a hentestől, azt belerejtem, és egészen biztos, hogy reggelre a lé gyönyörűen megdermed.

A kocsonyának, a nosztalgikus hangulata mellett, csapatépítő képessége is van. Ugyanis kocsonyából keveset főzni nem lehet, de nem is érdemes. Egy ember azonban három tányérnál többet nem kíván, tehát, valahova el kell osztani a 15 tányért, ami jó esetben készül. Ahogy a disznóvágást, úgy a kocsonyafőzést is egyeztetjük, ki, mikor készíti, majd főzés után szétosztjuk. Ügyeljünk viszont arra, hogy ha bőséges tányérokat kaptunk, éppen olyat is küldjünk vissza, a békesség kedvéért.

De miért mozog a kocsonya?

Egész országban híres a miskolci kocsonya története, amit ebben az esetben sem hagyhatunk ki. Történt egyszer a 16.század derekán, hogy a kocsmárosné nem vette észre Miskolc egyik pincéjében, hogy az éjszaka beleugrott egy béka a dermedő kocsonyákba. Addig hűsölt a kis állat, amíg bele nem ragadt. Másnap a kocsmárosné perdült-fordult, és máris feltálalta az egyik vendégük elé anélkül, hogy megnézte volna. A vendég viszont összenézett a békával és felkiáltott:’ Nézd már, pislog a miskolci kocsonya!’ Igaz-e vagy sem, már nem tudjuk bebizonyítani, csak az bizonyos, hogy ha egy mozgó béka is beleragad a lébe, akkor bizony jól készült az a kocsonya.

Ahány ház ország, annyi szokás kocsonya

Itthon természetesen a magyar verzió a legnépszerűbb, de különböző országokban is ínyencségként készítik. Németországban Sulze, azaz gesultzt = kocsonyásított. Szerbiában, Horvátországban Pihtija-nak nevezik, ahol a fűszerezése adja a sajátosságát.

Franciaországban, Eufs en gelée, akik kocsonyája a legjobban hasonlít a nálunk ismert verzióra. Nem úgy, mint a P'tcha, ami az askenáz zsidó konyha kocsonyája, amiben csirke bőrtől zselésedik a húslé, hiszen a vallásuk miatt a sertést nem használják.

A mi magyar verziónk 1544-ből való, amikor hűtő nélkül, kamrákban kezdték el dermeszteni és tárolni a kocsonyát. Kizárólag télvíz idején készült és disznóvágáskor. Sokan fogyasztották ecettel, őrölt pirospaprikával, vagy ecetes hagymával.

A kocsonya-titok: Ahhoz, hogy megdermedjen, 3 dologra van szükség: legalább fél kiló bőrre, 7-8 fokos helységre, és kevés sóra, mert a sok sótol feloldódik az aszpik.

Kocsonya recept, füstölt hússal

Hozzávalók (12 mélytányérhoz):

• 1.5 kg füstölt csülök, csánk
• 2 kg kocsonyahús (bőr, köröm, füstöletlen csánk, fül, farok, fej)
• 3 szál sárgarépa
• 1 fej fokhagyma
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 szál petrezselyemgyökér
• 15 szem feketebors
• 3 db szegfűbors
• 1 kk só (füstölthús nélkül: 1 ek só szükséges)
• Eszközök: egy db 10 literes fazék, vagy két db 5 literes, amiben fő a kocsonya.

Elkészítés:

Amennyiben első alkalommal főzünk kocsonyát, akkor a hentestől bátran kérjünk segítséget, mert pontosan tudni fogja, mit adjon, de az ismert szupermarketekben már ’kocsonya csomag’ is kapható, ez is tökéletes! A csülök, ha túl sötét színű, forraljuk fel egy fazék vízben, öntsük le róla ezt a vizet és így kezdjünk hozzá a kocsonyafőzésnek!

A húsokat és a fűszereket feltesszük főni (NEM sózunk!), eldarabolva, ha nem fér bele, de ehhez a mennyiséghez szükségünk van min. 10 literes fazékhoz. Miután felforrt, leszedjük szűrővel a habot és tovább főzzük 1 órán át.

Beletesszük ezután a zöldségeket, majd újabb 1.5 órán át főzzük. Az ideális főzési idő 3 óra, de ebből 4 óra is lehet. Szépen, lassan gyöngyözve, fedés nélkül. Mikor elkészült, egy evőkanállal a tetejéről leszedjük a látható zsiradékot vagy egy új praktikával: konyhai papírtörlőt dobunk a tetejére 5 másodpercre, majd kidobjuk- ezt megismételjük háromszor.

Kirakjuk a tányérokat, tálakat, egy nagy tálcára pedig kiszedjük a húsokat, zöldségeket és arányosan elosztjuk a tálakban. Mikor minden finomságból, minden tányérba jutott, akkor leöntjük őket az átszűrt lével, hogy éppen ellepje. Alufóliával, folpakkal lefedjük és hűvös helyen legalább 5-6 órán át dermesztjük.

Érdemes este készíteni, ezért másnap friss kenyérrel, friss borssal és ecetes hagymával (2 fej lilahagyma 1 dl ecet, 2 dl víz+só), pirospaprikával tálaljuk.

Kocsonya mellé folyékony kenyér

A kocsonya mellé alapvetően fehér száraz hordós bort ajánlanék, ám néhány héttel ezelőtt épp egy ilyen tételt mutattam be a Káli-medencéből. Így hát azt gondoltam, kezdjük 2021-et merészen, és igyunk a kocsonyához egy jó kis kézműves magyar sört.

Generációkra visszamenőleg alapvetően inkább boros családból származom, így a sörök után addig különösebben nem is érdeklődtem, amíg a legénybúcsúm egyik programpontjaként részt nem vettem egy profi sörkóstolón. Akkor derült ki számomra, hogy a sör legalább annyira izgalmas és széles spektrumú terület, mint a bor. Az utóbbi tíz évben – hasonlóan a borhoz – a sörfogyasztás is szintet lépett, és egyre többen és többen keresik a minőségi, különleges, kézműves söröket. Sőt, egyre többen vannak azok is, akik sörfőzésre adják a fejüket, és kiteljesednek a pils-ek, stout-ok, APA-k és IPA-k, és egyéb variációk világában.

Folyamatosan zajlik az a – hívjuk így – „sörforradalom”, amelynek köszönhetően egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a piacon az úgy nevezett craft beerek, azaz a kisüzemi sörök. Érzésem szerint a manufakturális jelleggel készült, adott sörfőző mester szakértelmét, ízlését és kreativitását dicsérő, sokszor egészen izgalmas fantázianévvel jelölt kisüveges italok iránt azok érdeklődnek leginkább, akik ugyanígy részt vettek és vesznek a minőségi borfogyasztás forradalmában is.

A különböző szupermarketek polcain is rendre találunk a craft beer-ekből, azonban most nekem nem volt szerencsém, az útba eső üzletek egyikében sem volt magyar főzdétől származó tétel. Így egy kisboltban sikerült hozzájutnom 450 Ft/üveg áron a Kurucz fivérek által alapított, budapesti First Craft Beer IPA-jához.

Gyors szómagyarázat: az IPA az India Pale Ale rövidítése, ez tulajdonképpen egy kategória, szinte mindegyik főzde elkészíti a saját IPA-ját. De kezdjük még tágabb perspektívából a dolgot: az „ale” a felsőerjesztésű söröket jelöli, ami azt jelenti, hogy erjesztés közben az élesztő a sörlé felszínén marad. (Ha közben lesüllyed az élesztő a tartály aljára, akkor alsó erjesztésű sörökről beszélünk, ezeket hívják lager-nak.) Ennek azért van jelentősége, mert a sör aromakarakterét befolyásolja, hogy melyik technikát alkalmazzuk. Egyébként az alapvetően árpából készülő ale söröket csak nagyon rövid ideig erjesztik, és rendszerint gyümölcsös, olajos aromákkal rendelkeznek.

A felsőerjesztésű eljárás egyébként brit eredetű, ami megmagyarázza, hogy honnan az India Pale Ale alkategória. India ugyanis brit gyarmat volt a 18. században, az angolok pedig hajókkal szállították onnan az Egyesült Királyságba a sört, aminek viszont hosszú, gyakran viszontagságos – gondolok itt a mozgatásra és a változó, szélsőséges hőmérsékletre - hajóutat kellett kibírnia, mire a szigetországba ért. Ezért a brit főzőmesterek azt találták ki, hogy extrán komlózzák a sört, ami magasabb alkoholtartalmat, és jobb eltarthatóságot jelentett.

A komlóról azt mondják, hogy a sör fűszere, és testességet, kesernyésséget kölcsönöz az italnak. Természetesen a kocsonya mellé a poharunkba töltött First IPA is rendkívül magas komlótartalommal bír, én mégsem éreztem annyira durván, hogy kesernyés lenne. Persze ott van a kesernyés jelleg az ízlelés második szakaszában, de számomra az ízében is inkább a citrusos, kifejezetten friss aromák dominálnak, amiket már az illatában is az első pillanattól kezdve éreztem, bár ott a virágos, sőt virágporos aromák voltak markánsabbak. Nekem kifejezetten jól esett ez a frissesség a kocsonya kísérőjeként, és azt hiszem, ez a „first” találkozás egy gyönyörű barátság kezdete lehet.