Megszüntethetik az éhezést a Földön, mégis undorodunk tőlük: együk, vagy ne együk a rovarokat?

Cikkünkben körbejárjuk az entomofágia, azaz a rovarok táplálékként történő hasznosításának témakörét: hol fogyasztják a legtöbb rovart a világon, milyen ehető fajtákat ismerhetünk? Milyen rovarokból, lárvákból készül a porított rovarfehérje, azaz a rovarliszt, mit érdemes tudnunk a mezőgazdasági és lakossági felhasználásáról? Mikor jelenhetnek meg a rovarlisztek és más rovarkészítmények a magyar boltokban, lesz külön szekciójuk? Miért egészséges a rovarevés, hogyan hasznosítja az élelmiszeripar a rovarokat? Tudtad, hogy jelenleg is tele vannak velük az élelmiszereink, csak nem tudunk róla?

Újjáéledhet a rovarevés ősi hagyománya?

Évről évre égetőbb kérdésként foglalkozunk a fenntartható élelmiszerelőállítással, különösen az állati eredetű fehérje terén: a problémák megoldásának az egyik lehetséges alternatívája az, hogy nagyobb mértékben támaszkodunk az ehető rovarfajok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerként, illetve olcsó és egészséges állati takarmányként való hasznosítására. A fejlett európai országokban az elmúlt időszakban, részben az élelmiszerkrízis és az ökológiai katasztrófa elkerülése miatt rohamosan megugrott a rovarfogyasztás iránt érdeklődők száma. Habár még messze nem tartunk ott, hogy a magyar nagyáruházak polcain válogathassunk a különböző készítmények között, az alaptermékeket, például a tücsöklisztet vagy a snack rovarokat az online kereskedésekben bárki beszerezheti.

Az ökológiai lábnyom csökkentése

A társadalom fejlődésével egyetemben, a népességnövekedéssel egyenesen arányosan nő az állati fehérjék iránti igény – gondolunk ezalatt a nagyüzemi hústermelésre, ami, habár a bolygó lakosságának szüksége van rá, jelentős környezeti terheléssel jár együtt. Ökológiai lábnyoma mindannyiunknak van (leegyszerűsítve az egyén/társadalom azon biológiailag produktív terület- és erőforrás-igénybevétele, ami fedezi a fogyasztását és lebontja a kibocsátott hulladékát), a „lábnyom” csökkentése kapcsán, azaz egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításában pedig kulcsfontosságú tényező a fenntartható fogyasztás.

Egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának nagyjából a felét teszi ki az élelmiszerfogyasztása, jelentős részben az állati eredetű fehérjefogyasztása. A lábnyomunk csökkentésére számos stratégiát alkalmazhatunk, melyek közé soroljuk többek között a hulladéktermelésünk mérséklését (csomagolószerek, egyszer használatos nejlon, PET palack kerülése stb.) és a helyes hulladékgazdálkodást (szelektív gyűjtés), illetve a húsfogyasztás tekintetében az egzotikumok helyett a helyi termelők által előállított alapanyagok előnyben részesítését.

A rovarfogyasztás legnagyobb előnye, hogy a termék előállítása sokkal kisebb ökológiai lábnyommal jár más, jellemzően melegvérű állatfajokkal, például a baromfival vagy szarvasmarhával összehasonlítva (utóbbi esetben kimondottan magas a globális felmelegedéshez is hozzájáruló üvegházgáz-kibocsájtás, 1 kg hús előállítása során 24,1 kg szén-dioxid kerül a légkörbe). A rovarok sokkal kevesebb ráfordítást igényelnek, a takarmányt gyorsan átalakítják saját testtömegükké, és mivel hidegvérűek, nem égetnek el annyi energiát, mint a testhőjüket fenntartó melegvérű állatok, ráadásul a feldolgozásuk is egyszerűbb (legtöbb esetben kiszárítják őket) – ezzel gyakorlatilag „villámgyorsan” a fogyasztók rendelkezésére bocsájtható a konyhakész fehérje.

A világ másik felén ma is fogyasztanak rovarokat

Az entomofágia, más néven rovarfogyasztás hagyománya a világ nagyobbik, népesebb felén nem szűnt meg létezni, a különféle ehető pókszabásúak, rovarok, lárvák vagy bábok felhasználása ma is az étkezési kultúra szerves részét képezik. A rovarok és egyéb ízeltlábúak Afrikában, Latin-Amerikában, illetve a Távol-Keleten is népszerűek – ellenben a nyugati társadalmak (európai és amerikai országok) viszolygással tekintenek a számunkra oly idegen megjelenésű és állagú élőlényekre.

Az őskori és ókori Európában igazi csemegének számítottak a rovarok és ízletes lárváik, bizonyos különleges fajták az ókori görögök, római patríciusok kiváltságos csemegéi közé tartoztak, de az ókeresztény, iszlám és zsidó közösségekben sem ódzkodtak tőlük (még a Biblia is említi a bogarak, szöcskék fogyasztását). A rovarevés stigmatizálása Európában a 19. század elejére tehető: habár a középkorban még természetes volt a hat-nyolclábúak fogyasztása, egy idő utána a szokás illetlenné vált, mondhatni „kiment a divatból”, hiszen az ipari forradalom után bőségesen válogathattunk a minőségi húsok közül. Ezzel semmi probléma nem is volt addig, míg a Föld lakossága 1-2 milliárd fő körül volt, azonban a 20. század dereka környékén robbanásszerűen megnőtt a népességünk, és most már megközelítőleg 8 milliárd lelket számolunk.

Áttérhet Európa is a rovarevésre?

A jelenlegi kutatások szerint a fehérjeigényünk fedezésére termelt húsok mennyisége elérte a fenntarthatatlan szintet, ami azt jelenti, hogy itt az ideje a fejlett (jellemzően élelmiszerpazarló) és fejlődő (számos esetben víz- és élelmiszerhiánnyal küzdő) országokban is valamilyen elfogadható alternatív megoldást keresni. A lokális és szabadtartású állatok húsának előnyben részesítése mellett egyre népszerűbb a vegán életmód terjedése is, azonban egy bolygó teljes lakosságát lehetetlen növényi életmódra téríteni. Habár nálunk a rovarevés egyelőre abszolút nem elterjedt, a világ másik felén, nagyjából 2 milliárd ember életében teljesen mindennapinak számít.

A legnagyobb rovarfogyasztó országok közé soroljuk az afrikai országokat, különösen a Szaharától délre eső vidékeken, de gyakran találkozhatunk izgalmas rovarételekkel Kínában, Japánban (a távol-keleti országokban általánosságban) és az Indonéz térségben, emellett Dél-Amerika bizonyos régióiban is fogyasztják őket. Felmérések szerint az európai lakosságnak legfeljebb a 10%-a lenne hajlandó egy szebb jövő reményében lemondani a klasszikus húsról és helyette rovart fogyasztani, leginkább rejtett formában, pedálul az ételekbe beledolgozott porként, a bevállalósabbak azonban nyitottak a különféle ízesítésű snack rovarokra is.

Ehető rovarok: melyiket vállalnád be?

Az Európai Unióban jelenleg 4 rovar fogyasztása engedélyezett és kereskedelmi forgalomba hozható: ezek a sárga lisztkukac, a vándorsáska, a házi tücsök, illetve a lisztkukaclárva, amelyek már értékesíthetőek szárítva, porítva, fagyasztva, illetve paszta formájában is elérhetőek, mindenki nyugodtan fogyaszthatja, aki nem allergiás rájuk. A közeljövőben további 8 rovar válhat a felsoroltakhoz hasonlóan engedélyezésre, egyre nagyobb beruházásnak számítanak a katonalégyfarmok is, ugyanis a legyek lárváiból akár rovaralapú tejet is lehet készíteni.

A világon több, mint 2000 ehető rovarfajt tartunk számon, azonban ezek közül csak keveset vagyunk képesek nagyüzemi körülmények között tenyészteni. Ezek között a legnépszerűbbek a különféle lisztkukacok, a sáskafélék (Mexikó és a Thai térség), a selyemhernyó (Kínában street foodként fogyasztják, ahogy a méhek, darazsak lárváit is), a termeszek (Afrikában fontos tápanyagforrás). A világ távolabbi szegleteiben egészen extrém módon találkozhatunk nyársra húzott skorpiókkal (Délkelet-Ázsia) és óriási sült tarantulákkal (Dél-Amerika), és méretes bogarakkal, vagy ujjnyi vastag, kövér lárvákkal is – ezek közül némelyik fajt a hagyományőrző közösségek élve is elfogyasztják.

Érdekesség, hogy habár a leggyűlöltebb élőlények közé tartoznak, a darazsak egy része is ehető – Japánban szívesen fogyasztják őket például ropogós kekszbe sütve. Szintén fogyaszthatók bizonyos szitakötők, a kabócák, a hangyák és különféle férgek is. A Pénzcentrum ősz elején beszámolt arról, hogy itthon emberi fogyasztásra alkalmas tücsköket és sáskákat hozott forgalomba egy élelmiszerlánc: chilis-lime-os, curry-s, paprikás, borsos és sós karamellás ízesítésben is fogyaszthatjuk a sült rovarokat – a szerkesztőség videóra vette, milyen volt őket megkóstolni.

A rovarfogyasztás élettani hatásai

Ahogy a fentiekben is jeleztük, a rovartenyésztés nem csak azért lehet a jövő egyik vezető élelmiszeripari ágazata, mert fenntartható módon állíthatjuk elő vele a fehérjét, hanem azért is, mert egészséges konyhai (és mezőgazdasági) alapanyagok származnak belőlük. A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak értékes fehérjéket, különféle aminosavakat, ásványi anyagokat (vas, kalcium, réz, mangán), rostokat és egészséges zsírokat is. Egyébként ezek az értékek – ahogy az állatoknál is megvannak a sovány vagy a zsíros húsok – fajtánként, fejlődési ciklusonként eltérnek, a bogarak például jellemzően zsírosabbak, mint mondjuk a szöcskék.

Amellett, hogy kulturálisan ódzkodunk tőlük, élettani szempontból semmilyen negatív következménye nem lenne annak, ha áttérnénk a rovarevésre. A rovarokból kinyert tiszta fehérje és zsír további előnye, hogy ezeket az apró, jellemzően eleve rövid életciklusú élőlényeket nem kell olyan antibiotikumos- vagy hormonkezelésnek alávetni, mint a szárnyasokat, emlősöket, így közvetett módon a mi szervezetünkbe is kevesebb jut ezekből az anyagokból, életkörülményeikkel kapcsolatban pedig kevésbé jelentősek az etikai aggályaink. A rovarok elkészítési módja sem mindegy: az esetek többségében szó sincs krémes potroháról vagy hegyes lábakról, ugyanis, ha ropogósra szárítjuk/sütjük őket, az alakjukon kívül semmi sem emlékeztet eredeti létformáikra.

A rovaralapú élelmiszerek engedélyeztetése

Az Európai Unió területén a különféle rovaralapú, rovart tartalmazó alapanyagok új élelmiszereknek minősülnek (258/97/EK rendelet), ami miatt nem lehet „csak úgy” előállítani és forgalmazni őket, a forgalmazásuk előzetes kockázatbecsléshez és külön engedélyeztetési folyamathoz kötött. Jelenleg a rovarok iránti kereslet a legnagyobb mértékben Angliában, Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban lendült fel (részben a multikulturális lakosságnak köszönhetően, részben a haladó szellemű fiatalabb korosztály fenntarthatósági törekvései miatt).

Várhatóan évről évre több rovaralapú termék jelenik majd meg a tagországokban, azonban a tagállamok többsége és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság is egyetért abban, hogy a rovatok pozitív élettani hatásai mellett a nem ellenőrzött forrásból származó alapanyagok nem biztonságosak, egészségügyi kockázatot jelenthetnek. További EU-s kikötés, hogy a rovart tartalmazó termékek csomagolásán a rovartartalmat mindenképpen fel kell tüntetni („Figyelem! Az élelmiszer rovarfehérjét tartalmaz!”), ráadásul a boltok polcain is elkülönítve kell majd őket árusítani.

Az EU-n kívül, illetve a rovarok irányában nyitottabb nyugati tagállamokban már találkozhatunk mindenféle rovartartalmú készítménnyel – hangsúlyozzuk, Magyarországon még messze nem tartunk itt -, például csipszekkel, gyors ételekkel, édességekkel, süteményekkel vagy étrendkiegészítőkkel (energiaszelet, fehérjepor). Sokunkban felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy vajon észrevehető-e a termékek ízében, hogy a hozzávalók között találhatóak extrémebb alapanyagok is – a legtöbb beszámoló alapján azonban nem érezhető ki furcsa mellékíz ezekből az ételekből.

Indulnak az európai rovarfarmok: ki a célközönség?

Európában és Magyarországon egylőre a rovarfehérje alapú állateledelek terjednek a legjobban (az állattenyésztéstől a haltenyésztésen át egészen házi kiskedvenceink tápjáig), hiszen ezek magas fehérjetartalmukkal, alacsony zsírtartalmukkal és a bennük található ásványianyagokkal kimondottan egészséges és tápláló takarmányélelmiszerek, amivel a jövőben felválthatjuk az óceáni halállományt nagyban károsító hallisztet, hosszú távon pedig csökkenthetjük a nagyüzemi hústermelés arányát.

Kutatások és becslések szerint 2030-ra juthat el az emberiség odáig, hogy a rovaralapú készítmények átlagos élelmiszereknek számítsanak a boltok polcain, de mindenképpen jó úton haladunk az ökológiai lábnyomunk csökkentése felé. Ha az emberiség fele áttérne az üzemi húsról a rovarfehérje bevitelére, a világ mezőgazdasági területeinek akár a kétharmadát is felszabadíthatnánk – azonban e jövőkép megvalósulásának kicsi az esélye, mert a lakosság túlnyomó része a rovarokhoz fűződő undora miatt eleve elutasítja a velük való kísérletezést.

Tudtad, hogy te is fogyasztasz rovarokat?

A témával kapcsolatban mindenképpen fontosnak tartjuk kiemelni, hogy sem most, sem a jövőben nem fognak senkit arra kényszeríteni, hogy rovarokat vagy rovarliszttel készített ételeket fogyasszon, mindössze egy alternatív, környezetkímélő fehérjeforrásról van szó, ami, habár az európai gusztus szerint igen bizarr lehet, valójában a világ számos országában fogyasztják őket hétköznapi ételként.

Európában belátható időn belül nem lesz olyan mértékű fehérjehiány, ami a lakosságot lisztkukacevésre kényszerítené, ellenben például a fejlődő afrikai országokban gazdaságos alternatívát kínálna a nélkülözőknek. A rovarliszttel készített élelmiszerek irányában egyébként már a finnek is nyitottak: a közelmúltban piacra dobták az első tücsökkenyeret. Félreértés ne essék, ezek az élelmiszerek nem 100% rovarból vannak: a megszárított, porrá őrölt élőlényeket még hozzákeverik (gyakran gluténmentes) lisztekhez, végeredményükben körülbelül 3% extra fehérjével dúsítják az élelmiszert.

Azzal is érdemes számolni továbbá, hogy jelenleg is fogyasztunk rovarokat, csak nem tudunk róla: élelmiszereinkben az E-120 nevű piros színezőanyag a bíbortetű kivonatából, az E-904 pedig, mint bevonó anyag (csokoládék, snackek) egy pajzstetűfaj váladékából van. Továbbá szinte minden gyümölcs- vagy zöldségkészítmény és különféle fagyasztott termékeink, édességeink is tartalmaznak nyomokban rovarokat, amelyeket még a legválogatósabb emberek sem igazán tudnak elkerülni.

Jelenleg echte étkezési célra szánt rovarokat nem egyszerű a boltokban beszerezni, sőt, a rovarkészítményekhez is nehéz hozzájutni, ezeket egyelőre igen borsos áron mérik, hiszen itthon egyáltalán nincs a rovarevésnek divatja. Élő, vagy nyers állapotban egyébként nem lehet rovarokat árusítani élelmiszerboltban – ezeket hagyjuk meg a kisállatkereskedéseknek, hiszen az élő rovarok célközönsége egyelőre nem mi vagyunk, viszont madárpókjaink, gekkóink, hörcsögjeink és sündisznóink előszeretettel falatoznak belőlük.

Recept: Tücsök-brownie (gluténmentes)

Hogy a meredek téma ellenére mégse maradjunk recept nélkül, elhoztuk a klasszikus brownie szuperegészséges, tücsökkel feltuningolt verzióját. A brownie az egyik legnépszerűbb sütemény recept a rovarlisztekhez, ugyanis az erősen csokoládés tésztából biztosan nem érezhető ki semmilyen bizarr íz, legfeljebb egy kis mogyoróra, dióra emlékeztető extra aroma. Mivel a rovarfehérjéket gyakran gluténmentes ételekhez adják, mi is gluténmentes brownie-t készítettünk, azonban a lenti zabpehelylisztet nyugodtan helyettesíthetjük egyszerű búzafinomliszttel is.

Hozzávalók

• 100 g zabpehelyliszt
• 50 g tücsökliszt (lisztkeverék is megfelel)
• 250 g étcsokoládé
• 120 g sütőmargarin
• 200 g kristálycukor
• 75 g cukrozatlan kakaópor
• 5 db tojás
• 1 cs sütőpor
• 1 ek vaníliaaroma
• 1 csipet só

A tücsök-brownie elkészítése

1. Válasszuk ketté a tojásokat: a tojásfehérjét egy pici só hozzáadásával verjük habbá, egy külön edényben pedig habosítsuk ki a tojások sárgáját a kristálycukorral, ízesítsük vaníliaaromával.
2. A csokoládét olvasszuk fel vízgőz felett és keverjük ki a margarinnal, hagyjuk langyosra hűlni, majd apránként keverjük hozzá a kihabosított tojássárgájás keverékhez.
3. A csokis alaphoz keverjük hozzá a tücsöklisztet és a zabpehelylisztet, a kakaót, illetve a sütőport, végül az egészet egy spatula segítségével óvatosan keverjük ki a felvert tojásfehérjével.
4. Készítsünk elő egy kisebb tepsit, helyezzünk bele egy sütőpapírt vagy kenjük ki a tepsit egy kevés margarinnal, majd önthetjük is bele a brownie masszáját.
5. Melegítsük elő a sütőnket 180°-ra, majd süssük ki a süteményt kb. 25-30 perc alatt, hőlégkeveréses módban. Tálalás előtt hagyjuk kihűlni, kínáljunk hozzá extra csokoládéöntetet, vaníliafagylaltot.

Címlapkép: Getty Images