Havi nettó 500 ezer felett is kereshetsz itt kezdőként: végzettség sem kell hozzá

László korábban szedő volt egy holland üvegházas kertészetben, ahol piros, sárga és kápia paprikát termesztenek, illetve a pirosat hamarabb leszedve zöldként is értékesítették. A családi vállalkozásként működő kertészet 2 telephelyen, összesen 29 hektáron termesztette a zöldségeket. A szedők – a telephely méretétől függően – átlagosan 15-30 fős csapatokban dolgoztak, de ahogy László megjegyezte, ha sok volt a munka, akkor a holland közvetítő cég küldött még embereket, írja az Agrárszektor.

A munkaidő hétköznap reggel 7 órától délután 17 óráig tartott, de ha szezon volt, akkor szombatonként is be kellett menniük 3 órára. A munka kezdetén a kártyájukat hozzá kellett érinteniük egy terminálhoz, majd ugyanezt a paprikaszedőgépnél is meg kellett tenniük, hogy az elinduljon. A gépen volt egy konténer, amibe legfeljebb 230 kg-nyi paprikát lehetett szedni. Ha ez megtelt, a szedők kivezették a sorok közül a gépet, és ráállították a vonalra, amitől aztán az magától elindult szortírozó felé. Ezután a kártyájukkal igazolták, hogy megcsinálták ezt a sort.

Arra a kérdésre, hogy milyen biztonsági és növényvédelmi előírásoknak kellett megfelelniük a munkavégzés során, László csak annyit mondott, hogy leginkább csak arra kellett figyelniük, hogy ne szívják be a permetszert a növényvédelmi kezelések után. A kertészet amúgy úgy működött, hogy permetezések után másnap a szedőknek nem kellett bemennie dolgozni, de az azután következő nap már igen, és ekkor még gyakran érezhető volt, hogy le lettek kezelve a növények. Ami a munkavédelmet illeti, Lászlóék csak egy egyenpólót kaptak, illetve a koronavírus-járvány idején maszkot kellett hordaniuk, amikor a kertészet területén voltak (de nem a sorok közt), illetve a kantinban.

Aki ledolgozott egy szezont, és látták, hogy megbízható, annak március közepétől egészen december 15-20-ig volt munkája. Én például a szezont spárgaszedéssel kezdtem, az februárban kezdődött. Egészen április-májusig tartott, aztán csatlakoztam a paprikásokhoz

– mesélte László.

Mint kiderült, Lászlóék igazából a munkaközvetítő cég emberei voltak, nem a kertészeté. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy ahhoz, hogy valaki Hollandiában elhelyezkedhessen egy kertészetnél, nincs szükség semmiféle előképzettségre vagy felkészülésre. Ha az ember megadja az adatait egy ilyen cégnek, akkor az nagyon gyorsan tudott neki munkát szerezni.

Ezeknek cégeknek az az érdeke, hogy minél gyorsabban, minél több embernek munkát tudjanak adni, mert nekik ebből volt hasznuk, és – ahogy László fogalmazott – az már mindegy volt nekik, hogy milyen ember volt az illető, csak legyen meg mindkét keze és lába. Egy ilyen munkával havonta 1500 eurót (543 ezer forintot) is meg lehet keresni.

László korábban szedő volt egy holland üvegházas kertészetben, ahol piros, sárga és kápia paprikát termesztenek, illetve a pirosat hamarabb leszedve zöldként is értékesítették. A családi vállalkozásként működő kertészet 2 telephelyen, összesen 29 hektáron termesztette a zöldségeket. A szedők – a telephely méretétől függően – átlagosan 15-30 fős csapatokban dolgoztak, de ahogy László megjegyezte, ha sok volt a munka, akkor a holland közvetítő cég küldött még embereket.

Olyan ott a paprika, mint a tőzsde

Hasonló tapasztalatokról számolt be Márta, aki most is egy többgenerációs, családi vállalkozásként működő kertészetnél dolgozik. A cég három üvegházzal rendelkezik, az egyikben sárga, a másikban piros, a harmadikban piros és zöld paprikát termesztenek. Ez utóbbi össze van kötve a szortírozóval is, ahol Márta dolgozik.

Ahogy elmondta, a kertészetben mindent számítógép vezérel, és gépek terén is legkorszerűbb technológiákat használják, így például a szortírozógépet két éve cserélték egy újabb modellre, ami rendkívüli módon meggyorsítja a munkájukat. Ahogy elmondta, a kertészetben mindent számítógép vezérel, és gépek terén is legkorszerűbb technológiákat használják, így például a szortírozógépet két éve cserélték egy újabb modellre, ami rendkívüli módon meggyorsítja a munkájukat. A korábbi, hagyományos szortírozógépnél még volt, hogy reggel 7-kor elkezdték a munkát, és csak este 8 után tudták befejezni. A hollandokra egyébként jellemző, hogy folyamatosan korszerűsítik a kertészet gépeit – jegyezte meg Márta.

A szortírozóban, miután a konténer kiüríti magát, a paprika egy szalagra kerül, ahol a szedők kiveszik belőle a 2. osztályú és a konténeres darabokat, ami egyáltalán nem kerülhet forgalomba. A szortírozó gép ekkor megméri a paprikák súlyát, és mindegyikről eldönti, hova menjenek: az 5 kg-os kartondobozba – amire külön manuálisan tetőt is kell még rakni –, a 8 kg-os rekeszbe vagy a 10 kg-os ládába.

Ezután a gép azt is meghatározza, melyik egység melyik raklapra menjen. A raklapok pedig már mehetnek is a megrendelőhöz. Márta elmondta, hogy a szortírozás során oda kell figyelniük a gép jelzéseire is, és ha megáll, meg kell keresniük és el kell hárítaniuk a hibát. A szortírozók a szezonban 12 fős csapatban dolgoznak, ebből Mártával együtt 3 fő állandó, régi munkavállaló már, a többi 9 viszont folyamatosan cserélődik. A cégnél nagyon magas a fluktuáció. Az üvegházakban is mindig van egy 20-22 fős, állandó kezdőcsapat. Ezekben a csapatokban vannak a közvetítő által küldött emberek, de kerülhetnek ide nyugdíjas hollandok is, akik csak 4 órában dolgoznak. A napi munkaidő változó, hetente 40 órát dolgoznak. Ez a szedőknél általában napi 8 óra, a szortírozóknál viszont, ha nem áll le a gép, akkor nincs mindig ennyi. Ha viszont épp drága a paprika, akkor akár 10-12 órát is dolgozhatnak egy nap során, de a szortírozóknak a hétvégéjük mindig szabad.

A hollandok számára a paprika olyan, mint a tőzsde. Amikor fenn van az ára, jobban figyelnek rá, jobban vitaminozzák és kevesebbet szednek belőle. Amikor nagyon drága, akkor bespájzolnak a zöldségből, elküldik hűtőházakba

– mesélte Márta.

A teljes cikk itt olvasható.

Címlapkép: Getty Images