Fogják a fejüket a pékek és a gazdák: mi állhat a brutális gabonadrágulás mögött?

Agrárszektor: Az utóbbi hónapokban folyamatosan emelkednek a gabona- és takarmányárak. Mit érzékeltek ebből? Hogyan látják, meddig fog tartani a drágulás?

Tóth Béla: A drágulást nap mint nap érzékeljük, hiszen már az étkezési búza esetében is 90 ezer forint/tonna körüli árak vannak az eladóknál, és ennél magasabbakkal is rémisztgettek már minket. A durumbúzáról nem is beszélve, mert az is félelmetesen megdrágult, Európában már 400-450 euró tonnája. Nem lehet tudni, meddig fognak még tartani az áremelkedések, ahogy az sem ismeretes, hogy mi van mögöttük: valós áruhiány, vagy a pénzügyi alapok, esetleg a termelők spekulációja. A betakarításkor a szokottnál lényegesen kevesebb búza került piacra, és a takarmányoknál ugyanez a helyzet, azok is borzasztóan megdrágultak. Az állattartók és a vágóhidak viszont nem tudják érvényesíteni ezeket a magas költségeket az áraikban. Mi takarmánygyártók is vagyunk, és próbáljuk kezelni ezt a helyzetet, de a partneri kapcsolatainkat nem akarjuk megszakítani. Ami a lisztet illeti, az is folyamatosan drágul, mert a búza mint alapanyag messze a legnagyobb költségtényező.

A gabona drágulása miatt lisztáremelkedés várható a malomiparban. Ez több más élelmiszert is érinthet. Mire számítanak a vállalatnál, lesz áremelés?

A lisztnél messze a legnagyobb költségtényező az alapanyag, a búza. Ezért amikor megjelent a magas árú új termés, minden malom kénytelen volt árat emelni, mert egy hónap alatt is horribilis veszteséget lehet felhalmozni, ha valaki nem érvényesíti a magas alapanyagárat a végtermék árában. Úgyhogy már augusztusban megkezdődött a lisztáremelés, mi egy kicsit később, szeptemberben nyúltunk csak hozzá. De még mindig egy kicsit alacsonyabb szintre lőttük be a liszt árát, mint kellett volna, mivel azt gondoltuk, hogy betakarítás után egy kicsit megemelkedett az ár, de ezen a szinten stabilizálódni fog, de már lényegesen elrugaszkodott innen.

Az a furcsa helyzet állt elő a lisztpiacon, hogy az egyik áremelés még meg se történt, amikor már ki kellett írni a másikat. Ez amiatt történhetett így, mert az előző évekkel ellentétben a betakarításkor nem lehetett felvásárolni az éves szükséglet döntő többségét, ugyanis a gazdák jó része elrakta a termést, és nem bocsátotta piacra. Hiába mondtunk akármilyen jó árat, volt több partner, aki azt mondta, hogy most nem eladó.

Véleményünk szerint ez is hajtja felfelé az árat, és nem tudjuk, hogy hol lesz ennek a vége. Vannak olyan kereskedők, akik a külföldi felhasználóknak adják el a termést, mert ők már 90 ezer forint vagy a fölötti árat kínálnak egy tonna jó minőségű búzáért. Tavaly ennél olcsóbban lehetett lisztet venni, a durumbúza esetében meg még rosszabb a helyzet, ugyanis mi elég komoly mennyiségű durumdarát használunk fel a tésztagyártásnál. Emellett a probléma az, hogy nagyon sok tendert úgy írnak ki, hogy egyéves ártartás van. Amikor a malmoknak nincs meg az egyéves készletük, és nem tudják, hogy mennyiért fognak alapanyagot vásárolni, nagyon nehéz úgy árat adni, és azt egy évig tartani, hogy az ember nem tudja, közben milyen költségek fognak jelentkezni. A tésztagyártást a magas energiaárak is érintik, azok is a többszörösére emelkedtek. Ez nyilván megjelenik a fogyasztói árakban, a kereskedők meg aggódnak, hogy olyan drága lesz a termék, hogy nem fogják tudni eladni.

A cikk folytatása az Agrárszektoron olvasható!

Címlapkép: Getty Images