Ilyen csúcsborokat iszik a magyar elit: valóban ez az úri huncutság?

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a bortermelést szolgáló növénykultúra itthoni sajátosságait húsz év távlatában vizsgálva egyrészt a területcsökkenés, másrészt az ennek a hátterében is meghúzódó törekvés: a gazdaságosabban művelhető, minőségi árutermelésre történő átállás tendenciái figyelhetők meg. Ez borvidékenként eltérő jellegű és mértékű változásokat takar.

Ráadásul szőlőterületeink a legdrágább művelési ágba tartoznak. 2020-ban a legtöbbet – átlagosan 2,4 millió forintot – a szőlő művelési ágba tartozó termőföldekért kellett fizetni, miközben a mező- és erdőgazdasági területek ára átlagosan 1,4 millió forint volt hektáronként. A szőlőként nyilvántartott területek mintegy 1,5–2%-a cserél gazdát évente, ami ezerhektáros nagyságrendet jelent.

Minden ötödik település borvidékbe tartozik

Az árutermelő szőlőültetvények összes területe 2020-ban 62 ezer hektár volt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) nyilvántartása alapján, ezek 6 magyar borrégióba, ezen belül 22 borvidékbe sorolt 97 hegyközségben találhatók, illetve földrajzilag e területeken kívül is elhelyezkednek ültetvények. A borvidékek 2020-ban 624 önálló települést, valamint további 6 településrészt foglaltak magukba. Emellett még 172 településről, mintegy 200 hektárról jelentettek árutermelést.  

Szőlőterületeink eloszlása meglehetősen egyenetlen. A Kunsági borvidékünk a legnagyobb, amely 20 ezer hektáros területével az ország bortermelő területének közel harmadát teszi ki. A terület 70%-án fehér-, a többi részen vörösbort adó fajták találhatók. Az arány azonban borvidékenként jelentősen eltér. A vörösbort adó fajták dominálnak a Szekszárdi, a Villányi, a Soproni és az Egri borvidéken, míg például a Móri, a Nagy-Somlói, a Tokaji borvidéken szinte nincs is vörösbort adó ültetvény.

Hazánkban legnagyobb területen kékfrankos (összterület 12%-a), bianca (9%) és cserszegi fűszeres (7%) terem. A termesztett fajták száma azonban meglehetősen széles körű. A 20 leggyakoribb mellett 2020-ban további 100 fajta esetén jelentettek 1 hektár feletti területről árutermelést.

A 3 legnagyobb területen termelt fajta esetében dominál a Kunsági borvidék. A második legnagyobb területtel rendelkező bianca fajtát például közel 5700 hektáron, jórészt a kunságin termelik. A bianca, aletta rezisztens új fajtáknak szélsőséges körülmények között, kevesebb ráfordítással is kiegyensúlyozottabb a hozamuk. Sikerük a tömegbortermeléshez kapcsolódik. A belőlük készült borokat az elmúlt időszakban leginkább asztali borként és házasítások részeként értékesítették amellett, hogy a borászati technológiák fejlődése esetükben is a minőség irányába történő elmozdulást eredményezi. A negyedik legnagyobb területű fajta, a furmint esetében már a Tokaji borvidék a meghatározó.

Az ültetvények összes területe csökkent 2001 óta, viszont az ültetvények kora tekintetében a korcsoportos eloszlás kiegyenlítettebbé vált. Az ültetvények átlagos kora 20 év, azonban a Tokajin 33, a Hajós-Bajai borvidéken pedig csak 12 év. A 30 évesnél idősebb ültetvények aránya a Csongrádi, a Tokaji és a Bükki borvidéken meghaladja az 50%-ot. Ugyanakkor a Hajós-Bajai, valamint a Pannonhalmi borvidéken a területek több mint felén a szőlők kora még 10 év alatti.

Mennyi bort fogyaszanak a magyarok?

A KSH 2020-as adatai szerint 2010 óta szinte folyamatosan csökken az egy főre jutó borfogyasztás Magyarországon. Míg 2010-ben 5,7 liter volt az egy főre jutó évi bor-és mustfogyasztás Magyarországon, addig 2018-ra ez a szám 5,1 literre csökkent. Habár jól látszik, hogy az utóbbi nyolc évben volt két viszonylag kiugró év a borfogyasztásban, 2011-ben 6 liter, 2016-ban pedig 5,8 liter volt az egy főre jutó éves fogyasztás, mégis a tendencia inkább azt mutatja, hogy évek óta egyre kevesebb bort isznak a magyarok.

A fogyasztás csökkenésének hátterében valószínűleg az állhat, hogy 1993 óta néhány évet leszámítva, nem sokat változott a bortermelés hazánkban, sőt. Míg 1993-ban 364 millió liter volt az egyszer fejtett bor mennyisége, addig 2018-ra ez 355 millió literre csökkent. Volt ugyan két év, amikor jócskán 500 millió liter felett volt a bortermelés Magyarországon, 2009 óta azonban szinte folyamatosan csökken az éves mennyiség. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy 2010-ben 176 millió liter is volt az egyszer fejtett bor éves mennyisége, amit 2018-ra sikerült ismét 350 millió tonna felé emelni.

Mikor és milyen bort isznak a magyarok?

Az elmúlt évben készült egy átfogó kutatás, melyben 1050 fő megkérdezésére került sor. A kutatás célja a hazai borturizmus, illetve a borturisták szokásainak pontos megismerése, az ágazatban rejlő potenciál feltérképezése volt. A kutatás segítségével olyan szegmenseket kívántak feltérképezni, amelyek elsősorban a fogyasztási szokások, illetve a turizmusban való részvétel alapján különíthetők el egymástól. Ebből felmérésből kiderült többek közt, hogy

• az országos minta 9,4%-a úgy nyilatkozott, hogy nem fogyasztanak alkoholt, vagy nem szeretik a bort, így a borfogyasztást illetően őket nem kérdezték.
• A borturizmusra nyitott réteg 45%-a nyilatkozott úgy, hogy legalább hetente fogyaszt bort (ami az országos minta 41%-a), 70% pedig legalább havonta. A kifejezetten borturisták fogyasztási gyakorisága lényegesen magasabb: 70% hetente fogyaszt bort, 94% pedig legalább havonta.
• Az országos minta a borfogyasztás helyének az otthoni fogyasztást jelölte meg leginkább (4,4 átlagpont a 10-ből), a második helyen a vendégség végzett (2,0 pont). A pincében, borászatban történő fogyasztás is viszonylag magasnak tekinthető (1,5), és a kutatási témához kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy rendezvényeken is isznak bort (1,2). A külső helyszíneken (pincészetben, étteremben, rendezvényeken, borbárban) a borturisták gyakrabban fogyasztanak bort.
• A borfajták kedveltsége viszonylag egyenletesen alakul: rozé, siller (50%), édes fehér (45%), édes vörös (44%), pezsgő, habzóbor (43%), száraz vörös (43%), száraz fehér (42%).
• A borturisták körében azonban egyenetlen, és a száraz borokat preferálják nagyobb arányban: száraz fehér (60%), száraz vörös (59%), rozé, siller (52%), pezsgő, habzóbor (46%), édes fehér (38%), édes
  vörös (28%).
• A válaszadók többnyire a legismertebb borvidékeket jelölték meg, ahonnan rendszeresen szoktak fogyasztani. A három kiemelkedő borvidék Eger, Villány, Tokaj, a további három pedig Badacsony, Szekszárd, Balatonfelvidék.
• Az általános és a borturista minta sorrendje változó volt, és általánosságban a borturisták több borvidéket jelöltek meg. A fogyasztók saját bevallásuk szerint 80%-ban fogyasztanak hazai borokat. Az általános mintában – a bort fogyasztók – fele egyszerű borfogyasztónak tartotta magát, közel harmada érdeklődőnek.
• A borturisták jobbnak vélték boros ismereteiket: csupán negyedük gondolta magát egyszerű borfogyasztónak, legtöbbjük érdeklődőnek (38%), vagy borbarátnak (27%). Az országos minta fogyasztói átlagosan 6078 forintot, a borturisták 9605 forintot költenek borra havonta.

Címlapkép: Getty Images