Veszélyes hobbi a magyar erdőkben: ennyien kapnak gombamérgezést évente

Liszkai Attila   
  Megosztom
Veszélyes hobbi a magyar erdőkben: ennyien kapnak gombamérgezést évente

Elindult az idei gombaszezon, egyre többen járják a természetet, hogy megleljék az „erdő húsát”, a gombák azonban nem veszélytelenek. A legnagyobb kockázatot a hozzá nem értés jelenti, és az, ha nem vizsgáltatjuk be az összegyűjtött gombát, hanem csak saját ismereteinkben bízva elkészítjük, és elfogyasztjuk a gombát. Nincsenek olyan általános megkülönböztető jelek, melyek alapján biztonsággal föl lehetne ismerni egy gombáról, hogy mérgező, vagy sem, ez csak a biztos fajismeret alapján dönthető el. Mutatjuk, mi a teendő gombamérgezés esetén, ha mégis beütne a baj.

Több mint 4000 kalaposgomba-faj létezik, közülük az ehető gombák száma több száz, az erősebben mérgezőké pedig egy-két tucat. Magyarországon évente átlagosan 100-150 gombamérgezés fordul elő, derül ki a Nébih weboldaláról, ahol egyébként sok hasznos információ található meg a témában, például közzétettek egy fényképekkel ellátott listát is a mérgező és ehető gombapárokról, melyeket könnyű összetéveszteni, ezt az érdeklődő itt tekintheti meg.

Annak megállapítására, hogy egy vadon termett gomba mérgező-e vagy sem, rengeteg könyv készült, és most már gombahatározó alkalmazások is elérhetőek, de a törvény előírja, hogy fogyasztás, vagy árusítás előtt mindenképp egy erre kiképzett gombaszakértővel kell bevizsgáltatni a gombát:

2008. évi XLVI. törvény8/A. paragrafusa értelmében vadon termett gombát étkezési céllal forgalomba hozni vagy feldolgozni csak az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak szerinti gomba szakellenőri minősítést követően lehet.

Vadon termő, gyűjtött gombát átvenni és felhasználni csak gombavizsgálati igazolással és a gomba egyéb adatait megfelelően tartalmazó termékkísérő dokumentummal szabad. A termékkísérő dokumentumban szerepelnie kell az élelmiszerekre vonatkozóan előírt adatok mellett a „gyűjtött” szónak, a gombatétel mennyiségének, a gombavizsgálat dátumának, és a gombavizsgálati igazolás sorszámának is. Gombaminősítést csak a nyilvántartott és a Nébih honlapján közzétett listában szereplő gombaszakellenőr végezhet. Az adott gombatétel dokumentumait a felhasználást követő egy hónapig meg kell őrizni. A gombaszakellenőrök országos listája itt tekinthető meg.

Szabályok, amiket gombagyűjtéskor mindenképp érdemes betartani:

  • A vadon termő gombákat fogyasztás előtt mindig vizsgáltassuk meg gombaszakértővel. A kisebb településeken és a nagyvárosokban egyaránt a helyi önkormányzatok gondoskodnak a gombavizsgálat megszervezéséről és működtetéséről. A gombaszakértők országos listája elérhető a Nébih honlapján.
  • Soha ne használjunk nejlonzacskót, vagy műanyag dobozt a gombagyűjtéshez, mivel ezekben a gombák bepállanak, és könnyen romlásnak indulhatnak, ráadásul ilyen tárolás esetén könnyen össze is törnek. Az, hogy a gombák egyben maradjanak rendkívül fontos, mert csak így lehet bevizsgáltatni őket. A gyűjtéshez a legjobb, ha kosarat vagy papírzacskót használunk.
  • Gyűjtéskor csak a fiatal, egészséges gombákat szedjük le.
  • Ne törjük le, vagy rúgjuk szét a mérgező gombákat, mivel fontos elemei a terület ökoszisztémájának. Manapság a gombák közül is sok fajta veszélyeztetettnek számít, ezek megrongálásáért, vagy elpusztításáért komoly pénzbírságot is kaphatunk.

A gombászkodásnak nagy hagyománya van hazánkban, ez pedig nem véletlen alakult ki: a gomba jól elkészítve nagyon ízletes, és bár nehéz megemészteni, sok hasznos tápanyagot tartalmaz. A gomba kalóriatartalma alacsony, kilónként mindössze 150-500, ez főképp a fajtától függ. Sok D-vitamint tartalmaz, emellett pedig magas a víztartalma, ez akár a 90 százalékot is elérheti, a maradékot szárazanyag-tartalomnak nevezzük. Általában a szárazanyag-tartalom 35-60 %-a fehérje, körülbelül 20 %-a szénhidrát, 2-20%-a zsírnemű és 4-12 %-a ásványi anyag. Ez utóbbi a gomba kalapjának bőrében található, főként kálium és foszfor. A gomba nagy hátránya, hogy rendkívül nehezen emészthető, ezért érdemes alaposan felvágni.

Gombafogyasztásnál ezekre figyeljünk:

  • A felhasználás előtt mindig jól szellőző, hideg helyen, egy rétegben kiterítve tároljuk a gombákat.
  • Mindig alaposan tisztítsuk meg a gombát.
  • Daraboljuk apróra, ezzel ugyanis könnyebben emészthetővé tesszük.
  • Nem minden gombánál ajánlott a tönk elfogyasztása, mivel vannak olyanok, melyek egyáltalán nem emészthetőek meg, ilyen például a szegfő gomba és az őzláb gomba is.
  • A gombás ételek a könnyen romló ételek közé tartoznak. Magas víz és fehérjetartalmuk miatt bennük a baktériumok könnyen és gyorsan elszaporodnak, ezért könnyen okozhatnak ételmérgezést. Elkészítés után minél előbb érdemes elfogyasztanunk a gombát tartalmazó ételeket.
  • Nehéz emésztése miatt nem javasolt gombás étel fogyasztása a 6 éves kor alatti gyerekeknek, az időseknek, és az érzékeny gyomrúaknak.

Mindig járjunk utána az adott gombafajnak, mielőtt felhasználnánk, ugyannis sok tényezőt figyelembe kell vennünk, ha különleges gombát szeretnénk fogyasztani. Vannak például olyan gombafajok, melyekben a méreganyagok csak megfelelő idejű - legalább 20 perc - főzés után távoznak, és csak ez után fogyaszthatóak biztonsággal. Ilyen például a gyűrűs tuskógomba és a piruló galóca. Néhány gomba alkohollal egy időben fogyasztva okoz tüneteket, ilyen a ráncos-, kerti tintagomba, változékony tinóru és az illatos pereszke.

Mutatjuk, mik a mérgezés tünetei:

Fontos tudni, hogy a gombamérgezés tünetei nem azonnal jelentkeznek, van, hogy csak több óra multán érezhetjük, hogy valami nincs rendben. Legkésőbb például éppen a gyilkos galóca mérgezés tünetei jelentkeznek, és akkor már gyakorlatilag alig lehet segíteni.

Mérgező gombák fogyasztását követően 15-60 perctől 10-12 óráig jelentkeznek a tünetek, főként hányás, vagy hasmenés formájában, ezeken kívül egyes fajoknál idegrendszeri és keringési zavarok léphetnek fel, melyeknek tünetei a következők: izzadás, verejtékezés, a test kipirulása és szapora pulzus.

Amennyiben a vadon termő gomba fogyasztása után bármilyen tünet, például rosszullét, izzadás, hányinger, hányás, hasmenés, szédülés jelentkezik, haladéktalanul hívjunk orvost vagy mentőt!

Mutatjuk, mit kell tennünk a mentők megérkezéséig:

  1. Ha a mérgezett személy kaparó érzést tapasztal a torokában, esetleg émelygés, hányinger, gyomorfájdalmak, szédülés lép fel, akkor az elsődleges feladat a beteg hánytatása, ami általában nem okoz gondot, mert a mérgezés leggyakoribb tünete éppen a hányás.
  2. Abban az esetben, ha nem hány magától a beteg, itassunk vele langyos, sós vizet (egy evőkanál só egy pohár víz arányban), azután a mérgezett személy hajoljon előre, és dugja az ujját a torkába: a garatingerlésre könnyen fog hányni. Az alapos, többször megismételt hánytatás után adjunk a betegnek hashajtót, keserűvizet, vagy egy pohár vízben oldott keserűsót. Ebbe keverjük bele a méreganyagok lekötésére szolgáló 1-2 evőkanál orvosi szenet, amennyiben tabletta formájában van kéznél az orvosi szén, akkor 5-10 tablettát adjunk a betegnek.
  3. Fektessük le a mérgezett személyt, és takarjuk be jó melegen, ha gyomorfájdalmakra vagy bélgörcsre panaszkodik, tegyünk a hasára meleget.
  4. Amenniyben a beteg sokat hányt, vagy erős hasmenése volt, gondoskodnunk kell a bőséges folyadékpótlásról, ilyenkor a legcélszerűbb cukros és sós vizet, vagy teát itatni a beteggel.
  5. Amennyiben a beteg eszméletlen, ne próbáljuk meg itatni, vagy hánytatni! Ilyen esetben stabil oldalfekvésbe, vagy olyan pozícióba kell helyezni, hogy nyálát, váladékát ne tudja lenyelni, és a légútjai végig szabadon legyenek.
  6. Mindenképp meg kell tudnunk, milyen fajta gombát fogyasztott a mérgezett személy. Ehhez vegyünk mintát a beteg hányadékából, és gyűjtsük össze az ételmaradékot, vagy azt, ami a nyers gombából maradt, mivel így az orvosoknak könnyen beazonosíthatják a gomba fajtáját, és ezáltal a mérgezés jellegét. A minta nagyon fontos, akár életet is menthet, mivel ennek segítségével az orvosok hamarabb elkezdhetik a megfelelő kezelést.
  7. Meg kell tudni, hogy a betegen kívül a gombából hányan fogyasztottak, és az egyelőre még tünetmentes személyekkel is tudatni kell, hogy veszélyben vannak. Annak is mindenképp ki kell vizsgáltatnia magát, akin nem jelentkeznek a mérgezés tünetei, pedig evett a gombából. Ilyenkor ugyanis a mérgezés ugyanúgy jelen van, a szervezetben, csak később fejti ki hatását, vagy azért, mert az illető kevesebbet evett a gombából, vagy azért, mert erősebb a szervezete, mint mérgezett társainak.
  8. Az elsősegélynyújtónak a helyszínen kell maradnia az orvos vagy a mentő megérkezéséig.

A legveszélyesebb gombáról, a gyilkos galócáról:

Gyilkos galócánál a mérgezési tünetek a gomba elfogyasztását követő 8-24 óra elteltével mutatkoznak meg, az első stádiumban hasi görcsök, csillapíthatatlan hányás, hasmenés jelentkezik. A szervezet ilyenkor sok sót és folyadékot veszít, és így akár kiszáradást is okozhat. Ha a mérgezett túlélte ezt a fázist, akkor 1-2 napos átmeneti jóllét után a máj kezd el károsodni: sárgaság alakul ki, és májtáji fájdalom jelentkezik, ezután a mérgezett általában meghal májelégtelenség, vese- és szívszövődmények következtében. Amennyiben valaki túléli a gyilkos galóca mérgezését – ami rendkívül ritka . akkor is maradandó májkárosodást szenved.

  Megosztom

hellovidék

gomba

veszély

mérgezés

erdő

gombászat

gombaszakellenőr

gyilkos galóca

nébih