Gyilkos kór támadja a magyar diófákat: így mentheted meg a termést

Liszkai Attila   
  Megosztom
Gyilkos kór támadja a magyar diófákat: így mentheted meg a termést

Közeleg a dió szezonja, azonban sokan már most látják, hogy baj van a terméssel. A dión megjelenő barnás foltok nem sok jót ígérnek; sok esetben a megbetegedett diófa termése teljesen fogyaszthatatlanná válik, mire eljön a dióverés ideje. De vajon mi okozza a kárt, és mit tehetünk, hogy jövőre ne ugyanezzel a problémával kelljen szembesülnünk? A HelloVidék ezekre a kérdésekre kereste a választ.

Szeptemberben már látszik, milyen lesz a diótermés; számos poszt olvasható fórumokban és facebook csoportokban arról, hogy a diótulajdonosok nem elégedettek a terméssel. Ennek legtöbb esetben az az oka, hogy a diót megtámadta valamilyen betegség, vagy kártevő. Sokan vannak, akik tanácstalanul állnak a helyzet előtt, mivel ugyan azt tapasztalják, mint amit tavaly, pedig azóta trágyázták a talajt, és permetezték is fájukat. A HelloVidék összegyűjtött néhány olyan trükköt, melyek megoldják a problémát, és ha követjük a lépéseket, jó eséllyel egészséges dióterméssel büszkélkedhetünk jövőre.

Van úgy, hogy nem elegendő a permetezés és a trágyázás, a dió zöldes burkán megjelennek a barnás foltok, melyek betegséget jeleznek. A dió megbetegedését sok esetben a szabadban előforduló gombák és kártevők okozzák. Mivel a kórokozók és kártevők mindenhol előfordulhatnak, a csonthéjas termés megbetegedése nem függ a termőhely viszonyaitól, mindazonáltal a diófa könnyebben megbetegszik, ha tápanyaghiánnyal küzd, vagy nem megfelelő mennyiségű vizet kap, ugyanis ilyen esetekben romlik a növény ellenálló képessége – írja a Natur Garden.

A megbetegedést elősegíthetik az időjárási viszonyok is: a téli fagy, a nyári kánikula, a tartós esőzés, és a párás idő nem tesz jót a fának. Az időjárás viszontagságai ellen nehéz védekezni, azonban ha a fa elegendő tápanyaggal van ellátva, nagyobb eséllyel képes megbirkózni a betegségekkel.

Gnomóniás betegség

Ez a betegség a dió minden fajtáját megtámadhatja, a kór barna és fekete foltokat képez a leveleken, melyek később megjelennek a dió zöld héján is. A barna, vagy fekete pöttyök eleinte aprók, később azonban nagyobb foltok formájában olvadnak össze. Ezt a megbetegedést egy gombafajta okozza, mely főképp tavasszal aktív, ekkor fertőzi meg a faleveleket, majd a termést. A gnomóniás megbetegedés igen komisz: a gomba az ősszel lehullott levelekben is képes áttelelni, hogy aztán újra fertőzzön. A spórák március végétől június közepéig fertőznek, a betegséget korai lombhullás és az átlagnál kevesebb termés jellemzi. Ha a fertőzés többször is megtörténik, az magára a fára is veszélyt jelenthet: először az ágai, majd a teljes növény elhalhat.

A gnómiás betegséget úgy tudjuk orvosolni, ha ősszel eltávolítjuk a fa közeléből a lehullott leveleket, terméseket, és megsemmisítjük őket, mivel a rajtuk megtelepedett gombával csak így tudunk végezni. Tavasszal érdemes fungicides permetezést végrehajtanunk a virágzáskor, és a virágzás után is, összesen 2-3 alkalommal. Ha súlyosabb a fa állapota, ismételjük meg a permetezést.

Nemezes gubacsatka

Ha a leveleken kidudorodó gubacsok jelennek meg, melyek elszíneződnek, akkor biztosan atkával van dolgunk, ugyanis ezek a kártevők a gubacsokba költöznek be. A másik mellékhatása a kártevőknek az, hogy a levelek fonákján szőrös szövedék képződik. Az atkák a diófa rügyeiben telelnek a rügypikkelyek alatt, és rügypattanás után jönnek csak elő. Nagyon aprók, így szabad szemmel nem láthatóak, jelenlétüket csak a gubacsok jelzik.

Mivel a nemezes gubacsatkák általában csak esztétikailag károsítják a fát, nem érdemes permeteznünk a növényt. Amennyiben mégis úgy döntünk, hogy megszabadulnánk tőlük, az atkák ellen legeredményesebben egy kora tavaszi lemosó permetezéssel védekezhetünk. Miután kifejlődtek a levelek, atka elleni inszekticides permetezést is alkalmazzunk.

Sárga diólevéltetű

A sárga diólevéltetű főképp a közönséges és a fekete dióra jelent veszélyt. Bár a levéltetű nem károsítja a termést, viszont mivel a levelekben kárt tesz, a fa ellenállóképessége csökken, így védtelen marad egy esetleges másodlagos fertőzéssel szemben. Amikor a levéltetű megtámadja a diófa leveleit, apró zöld és sárga áttetsző pöttyöket vehetünk észre a leveleken, ezek maguk a tetvek. A sárga diólevéltetű a levelekből szívja ki a tápanyagokat, a szívogatás helyén sérülés keletkezik a levél felületén, ami azért jelent veszélyt, mert a baktériumok és a gnomónia is könnyedén beférkőzhet a növénybe.

A sárga diólevéltetű ellen leghatásosabban úgy léphetünk fel, ha tavasszal lemosó permetezést végzünk, majd a levelek kifejlődése után inszekticides permetezést hajtunk végre.

Xantomonászos betegség

A xantomonászos betegséget baktérium okozza, jellemzője a termés megfeketedése. Ez a kór minden fajta dióra veszélyt jelenthet, a betegség a hajtásokat, leveleket és a termést is támadja. A hajtásokon a betegség fekete, hosszúkás csíkokban jelenik meg, melyek később rákos sebekké alakulhatnak át. A betegség miatt a termésen apró, vizenyős foltok jönnek létre, ezek később besüppednek, megfeketednek, és gyorsan növekedni kezdenek. A xantomonászos betegségnél megfigyelhető, hogy a héj rátapad a dióra, ilyen esetben a dióbél is megfeketedik, és összezsugorodik. A termés felületén a fekete foltokon csillogó baktériumnyákot is láthatunk.

Ahhoz, hogy orvosoljuk a problémát, fungicides permetezés javallott egyszer a virágzás előtt, majd 1-2 alkalommal a virágzás után. Ősszel ajánlott a lehullott falevelek és diók összeszedése és megsemmisítése.

Almamoly

Az almamoly nevével ellentétben, nem csak az almafák terméseire jelent veszélyt, hanem a dióra, a körtére és a kajszibarackra is. A moly a terméseket támadja meg, ha megfigyeljük a diót, akkor észrevehetjük, hogy egy apró nyílás található rajta, mely peremén száraz hernyóürülék van. Az így megbetegedett diók egy rész lehullik a fáról.

Az almamoly lepke ciklusában válik veszélyessé a termésre: július-augusztus környékén repülnek rá a dióra, és lerakják tojásaikat a gyümölcs felszínére, de van rá példa, hogy az utódokat az ágakon, vagy a leveleken hagyják. A tojásokból kikelt kis hernyók addig mászkálnak a növényen, míg meg nem találják a termés köldökrészét. Itt furakodnak be a dió belsejébe, majd a kifejlett lárva is itt távozik.

Az almamoly ellen rovarölőszeres permetív védekezés ajánlott. Amennyiben a fertőzéssel nem először találkozunk a fán, mindenképp felszívódó rovarolőszeres permetezést hajtsunk végre.

Dióburoklégy

A dióburoklégy a dió zöld héját teszi tönkre: a legyek lárvái a zöld burokban élnek, azt rágják, ennek következtében a héj megbarnul, megrothad, és rászárad a dióra. A dióburoklegyek jelenlétéből további problémák is adódhatnak: ahol befúrják magukat a termésbe, ott a betegségeknek és a gombás fertőzéseknek is szabad útjuk van a terméshez. A legyek miatt a dióbél összezsugorodik, megbarnul, vagy penészessé válik. Ennek a fajta légynek évente egy nemzedéke fejlődik ki, rajzása július közepétől egészen október közepéig eltarthat.

Ahhoz, hogy sikeresen felvehessük a küzdelmet a dióburokléggyel, a tojásrakás idején - július elejétől szeptember közepéig - kontakt és/vagy felszívódó vegyszerrel végzett rovarölő szeres kezelést kell alkalmaznunk. A kontakt szerek közül hatásosak a piretroidok, a felszívódók közül a legmegfelelőbbek a neonikotinoidok.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. KATTINTS!
  Megosztom

hellovidék

dió

diófa

atka

gomba

légy

kártevő

baktérium

kártevők elleni védelem

ősz

gyümölcs

csonthéjas