Így profitálhatnak a magyar falvak a koronavírus-járványból: most a jövőjük a tét

Dömötör Nikolett   
  Megosztom
Így profitálhatnak a magyar falvak a koronavírus-járványból: most a jövőjük a tét

A falvakat a városokhoz képest eltérő helyzetben, fejlettségi fokon érte a koronavírus-járvány, ez azonban nem feltétlenül jelent negatívumot. Sőt, akár még profitálhatnak is a következményekből.

A koronavírus-járvány meglévő folyamatokat, jelenségeket katalizált, gyorsított fel és hozott napvilágra vidéken. A Magyar Urbanisztikai Társaság online megtartott előadásán (amit itt lehet visszanézni) szó volt a vírus utáni időszak következményeiről, lehetőségeiről és veszélyeiről a vidék szempontjából, a témáról dr. Szabó Mátyás egyetemi oktató és Bérczi Szabolcs településtervező, a MUT falutagozatának vezetőségi tagja beszélgettek.

Ilyen állapotban érte a magyar vidéket a járvány

A falvakat a városokhoz képest eltérő helyzetben, fejlettségi fokon érte a koronavírus-járvány, ez azonban nem feltétlenül jelent negatívumot. Határozottan kedvezőbb helyzetben voltak, mint évtizedekkel ezelőtt, akár a rendszerváltás idején, akár a 2000-es évek közepén. Megtalálták, mik a lehetőségeik, és reálisan látták ezeket. Alapvetően egy jó faluállományról van szó, amin belül nyilván minden település a saját nehézségeivel küzdött, mondta el Bérczi Szabolcs. A statisztikák azt mutatják, hogy az egy főre jutó kórházi ágyak, szolgáltatások, az infrastrukturális ellátottság, közigazgatási, oktatási kompetenciák más dimenzióban mozognak, mint a városok esetében, ez alól a városközeli, agglomerálódó települések képeznek kivételt. Emellett

Nemcsak a reakcióidő, hanem a hozzáállás is teljesen eltérő volt a városokéhoz képest. Ennek valószínűleg az az alapja, hogy a helyi önkormányzás, a döntéshozatali rétegek jóval közelebb vannak a lakossághoz, mint a nagyvárosban, térben, időben és kapcsolatrendszer alapján egyaránt. Hatékonyabban, gyorsabban tudják felmérni a lakossági elvárásokat és reagálni rájuk Szabó Mátyás szerint.

Nincs két egyforma település, még ha egymás szomszédjában is vannak, mutatott rá Bérczi Szabolcs. Amit azonban egységesen ki lehet jelenteni, az az, hogy nagyon fegyelmezettek voltak a falvak, annak ellenére, hogy jóval kisebb volt a betegségnek való kitettségük (főleg a nagyobb városoktól távolabb esőknek). Épp azért is vették nagyon komolyan az intézkedéseket, mert zárt közösségek. Sok mindenben nincs városi szintű ellátottságuk, de amint beállt a rend, bizonyos tekintetben lépéselőnyre tettek szert a városokkal szemben, kompenzálták az infrastrukturális hátrányaikat. Ezzel együtt a perifériákon, a halmozottan hátrányos helyiségek esetében ez nem igazán volt így. Kiemelt szerep hárult a közösségekre, és jól is vizsgáztak ebben a helyzetben.

Tény, hogy a magyar falvak nagy része demográfiailag jóval elöregedettebb, mint a városok lakossága, elszigetelt, de idős közösségekből áll. Ám éppen azért, mert kisebb a közösség és más a népsűrűség, sokkal nagyobb figyelmet kaphatott az egyén, az ember. Át tudták venni az állami felelősségvállalás egy részét, amiben a falugondnokoknak, tanyagondnokoknak is jelentős szerepe volt.

Mindenkire hatott

Az egész lakosságra igaz, hogy a koronavírus miatti intézkedések révén a távolságtartás nőtt, a fizikai mobilitás pedig csökkent – ez mindannyiunkat közvetlenül érintett. A fizikai mobilitás csökkenésében azonban hatalmas a különbség falu és város között. A falvakban alapvetően kisebb a szellemi foglalkoztatottak aránya, ennek megfelelően kevesebben vannak, akik távmunkában meg tudták oldani a feladataikat. Markáns különbséget eredményezett, hogy a falvak lakosságát nagyobb mértékben érintette a home office lehetőségének hiánya. Ha anyagi lehetőségeik nem engedték, tömegközlekedéssel kellett mozogniuk, esetleg külső segítséggel. A kontaktusok lecsökkentek, hiszen ha mozogtak is, annak célja többnyire kizárólag a munkahely volt, vagy alapvető létszükséglet, például boltba járás vagy vásárlás a patikában.

Azokon a helyeken, ahol a munkanélküliség a koronavírus előtti időszakban nem okozott kiemelt problémát, vagy a magyar átlagnak megfelelően 3-10% közötti volt, a járvány nem okozott munkaerőpiaci katasztrófát. Az embereknek szűkebbre kellett húzniuk a nadrágszíjat, vagy olyan feladatokat elvállalni, ami nem álmaik munkája volt, de a városiak vagy az agglomerációban lakók nagyobb nehézségekkel küzdöttek, ugyanis ott sokkal nagyobb tömegben voltak jelen azok, akik frissen váltak munkanélkülivé, vagy csökkentették a munkaidejüket, fizetésüket. A falvakban kicsit nagyobb a mozgástér, még ha a munka minősége nem is mindig az a szint, amit az emberek kívánnának maguknak, jegyezte meg Bérczi Szabolcs. A periférián lévő, 60-70%-os munkanélküliséget jegyző falvak sajnos ebből a szempontból is kivételt jelentettek: totális volt a csőd, mert bezárt az egyetlen környékbeli foglalkoztató, emellett az önkormányzatoknak is meg kellett nyirbálniuk a költségvetést, ami szintén nagy pofont jelentett.

A járvány hatásai között említették, hogy vidéken több helyen is komoly idegenellenesség alakult ki, például húsvét környékén a Balaton-parti településeknél. A helyiek attól féltek, hogy „majd jönnek a fővárosiak és odaviszik a vírust”. Ebben a helyzetben és a feloldásban nagyon komoly közvetítő szerep jutott a településvezetésnek, intézményvezetőknek, üzletvezetőknek, mindenki türelmét és empátiáját próbára téve.

Amiből profitálni lehet – de hogyan?

Szabó Mátyás személyes tapasztalata szerint tömegek számára értékelődött most fel a zöldfelület, a kert, ilyen értelemben lehet, hogy a vidék is felértékelődik. De vajon mennyire lesz tartós ez a fajta relokalizáció, a globális léptékből való kiszállás? Felértékelődik-e a helyi termék szerepe, a vidéki életforma? Nem kizárt, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon (és Európában is) urbanizálódó társadalomról beszélünk, hívta fel a figyelmet Bérczi Szabolcs. Kompetenciák, teljes mesterségek tűntek el generációk alatt a falvakból.

Ráadásul aki városból költözik falura, nem biztos, hogy akár egy generáció alatt is képes lesz a falun élők életformájának követésére – ehhez korábbi, berögzült szokásokat, elvásárokat kell feladni, amire a városi társadalom (a nagyon elhivatottak kivételével) máról holnapra alkalmatlan. Felértékelődés ugyanakkor mégiscsak megfigyelhető: ezt jól mutatja, hogy a januárihoz-februárihoz képest megtöbbszöröződött azoknak a városiaknak a száma, akik parcellázott telkek, konyhai kiskertek után érdeklődtek a vidéki polgármestereknél.

a szakértő szerint. Az urbanizálódott társadalomban a vidéki embereknek is megvan az igénye arra, hogy szélessávú internetet használjanak, kikapcsolódjanak, szórakozzanak, és olyan „városiasabb” időtöltésnek hódoljanak, ami sok esetben összeegyeztethetetlen a hagyományos, embert próbáló falusi napirenddel. Ezzel együtt a helyi termékek most már jóval nagyobb nyilvánosságot kapnak, akár a sajtóban is, az elmúlt hónapokban kifejezetten releváns lehetőségként jelentek meg. Az ellátási lánc pedig már nemcsak a környező, 10 kilométeres körzetben élő embereket képes kiszolgálni, de az internet és a motorizáltság révén azokhoz a városi lakókhoz is eljut, akik egyébként a globális termékeket fogyasztják. Ahhoz azonban, hogy ez tartósan velünk maradjon, alapvetően az emberek kitartása kell.

A belföldi turizmus felfutása mint lehetőség szintén érinti a magyar falvak életét, működését, jövőjét. Az utazási korlátozások miatt most kifejezetten nagyot lendült a belföldi szállásfoglalások száma, rövidtávon legalábbis mindenképp ez a tendencia látszik. De vajon hosszútávon is képesek lesznek-e megtartani a megnövekedett érdeklődést? Az is kérdés, mennyire tudják majd mindezt kihasználni – ehhez valószínűleg tartalék vagy indulótőke kellene, és az, hogy olyan értékeket tudjanak mutatni a turistáknak, ami miatt máskor is eljönnek.

A globális utazási trendek valószínűleg jó ideig nem térnek vissza a korábban megszokotthoz, és ez vélhetően a magyar utazási kedvet is befolyásolja majd. Ha minden falu képes azt csinálni, amiben erős, képes akár lokális, akár tájegységi értékeket közvetíteni, akkor a turizmusa működőképes lehet a későbbiekben is, vélte Bérczi Szabolcs. Azoknak a falvaknak, amiknek nincs kiugró turisztikai látványossága, nem jó ötlet színtisztán a turizmusból megélni, viszont a turisztikai lehetőségeik adottak azon keresztül, ha saját magukat adják. Ha értéket, élményeket tudnak közvetíteni – márpedig minden falu tud ilyet –, azzal kiugrási lehetőséget kovácsolhatnak, anélkül, hogy a klasszikus turisztikai desztináció álmát kellene hajszolniuk.

Ez már önmagában hívószó. Ha van ilyen élménye az embernek, vissza fog menni, de legalábbis jó szívvel ajánlja majd a helyet. Minden faluban megvan a lehetőség, és ha tudják, felismerik, akkor sikereket érhetnek el – ez persze függ a vezetők ügyességétől is.

Címlapkép: Getty Images

JÓL JÖNNE 2 MILLIÓ FORINT?

A koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak csökkentése érdekében a kormány 2020. március 19-től - többek között - maximalizálta a fogyasztási hitelek teljes hiteldíj mutatóját (THM). Érdemes azonban körültekintően választani, mivel a kedvezményes személyi kölcsön kamata a legtöbb banknál 2021-től megváltozik, és az új, jellemzően magasabb kamatszint miatt megugrik a törlesztőrészlet is. Ha például 2 millió forintra lenne szükséged, akkor az egyik legjobb ajánlatot most a CIB Bank nyújtja, itt 60 hónapos futamidővel a kedvezményes időszakban 38414 forintos törlesztőre, míg 2021-től 40219 forintos törlesztőre számíthatsz. De nem marad el ettől a Raiffeisen Bank ajánlata sem, amely esetében, szintén 60 hónapos futamidő esetén, az 5,90 százalékos kedvezményes THM 7,96%-ra ugrik a THM-plafon megszűnése után. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum személyi kölcsön kalkulátorát. (x)

Friss gazdasági, pénzügyi hírek, időrendben a Pénzcentrumon!

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidék

koronavírus

koronavírus-járvány

magyar urbanisztikai társaság

magyar vidék

magyar falu