Programot indít az SZTE: így védenék meg a különösen ritka fajokat

HelloVidék   
  Megosztom
Programot indít  az SZTE: így védenék meg a különösen ritka fajokat

Az emberi hatásra bekövetkező klímaváltozás és a biológiai sokféleség drámai csökkenése következtében egyre növekszik a veszélyeztetett fajok száma és csökken a fajok élőhelye. Az SZTE Ökológiai Tanszéke határon átnyúló projektjében a Palics–Ludas vízgyűjtő vizes élőhelyeinek fenntartható kezelésére dolgoz ki módszereket, ezzel is megakadályozva vagy lassítva olyan ritka, különösen védett fajok kipusztulását, mint a réti csík, a lápi póc és a vidrafű.

A Kiskunság és az Észak-Vajdaság területén található vizes élőhelyek jobb, természetvédelmi célú kezelésére dolgoznak ki módszereket magyarországi és vajdasági szakemberek. Az SZTE Ökológiai Tanszékének tudományos munkatársa, Dr. Tölgyesi Csaba elmondta: a vízelvezető csatornák élővilág megőrző képességét hivatott körüljárni a kétéves projekt. A régió belvízelvezető csatornáira olyan kezelési javaslatrendszert dolgoznak ki, amellyel maximalizálni tudják a megőrzött élővilágot.

A mesterséges úton kialakított csatornahálózatot a 20. század folyamán hozták létre. A magyarországi szakaszon 4723 kilométernyi csatornarendszer található a vizsgált térségben, de ez csak a helyrajzi számmal rendelkező csatornákat jelöli, a „partizán csatornákkal” együtt a Kiskunság területén körülbelül 5000 kilométernyi csatorna van. Annak idején ezek feladata volt, hogy a belvizeket elvezessék, valamint hogy a tavakat, vizes élőhelyeket, lápokat lecsapolva a területeket művelés alá lehessen vonni.

A különböző ágazatok különböző módon kezelik a csatornákat. A projektben részt vevő intézmények inkább kompromisszumra törekednének: olyan megoldást dolgoznak ki, amelynek köszönhetően a csatornák medre megmaradna, de vízelvezető képességük csökkentésével stabil menedékhelyekként funkcionálhatnak veszélyeztetett, nedvességigényes állat- és növényfajoknak.

Ennek a térségnek a kiszáradását nemcsak a vízelvezető csatornák okozzák, hanem jelentősen hozzájárul a klímaváltozás, a kommunális vízhasználat, az öntözés, az erdőterületek növelése, lévén az erdők nagyobb párologtató kapacitással bírnak, mint a gyepes élőhelyek. Nagyon sok helyen, ahol a táj már kiszáradt, ezek a csatornák menedékhelyekként funkcionálnak a nagyobb vízigényű állat- és növényfajok részére. A mi kezelési tervünk csökkentetné a csatornák általi vízelvezetést, ugyanakkor meg is őriznénk magukat a csatornákat menedékhelyekként a tájban. Többek között érdemes lenne bizonyos szakaszokon rövid áttöltéseket kialakítani, növelni a zsiliphálózat sűrűségét. Ezzel a megoldással a vízelvezetés minimalizálása lenne a cél, de a csatornamedrek, mint menedékhelyek megtartásával. Az elmúlt időszakban monitoroztuk a térség csatornahálózatának növény-, rovar- és madárvilágát, és ez alapján tudjuk finomhangolni az általános kezelési javaslatokat. A projektben érintett terület két zónából áll: a Palicsi- és Ludas-tó néhány tízezer hektáros vízgyűjtő területe érinti a Vajdaság északi és a Kiskunság déli részét is, ez teszi kiemelten fontossá a határon átnyúló kooperációt. Ezen kívül szerettük volna a csatornákat tágabb földrajzi kontextusban is értelmezni, ezért a vizsgálatunk kiterjed az egész Kiskunság területére Bács-Kiskun megyében, Csongrád megye Duna-Tisza közötti részén, valamint a Vajdaság északi, a tavakat is magába foglaló területén

– projekt szakmai vezetője, Dr. Tölgyesi Csaba.

A cél tehát, hogy az ezen a területen megtalálható állat- és növényfajok kipusztulását megakadályozzák és lassítsák úgy, hogy vizes menedékhelyeket tartunk fenn. Ezek a csatornák zöld folyosókat képeznek a tájban, ezáltal egymástól elszeparált élőhelyeket is összeköthetnek majd.

A kezelési terv megvalósításával számos különleges faj is megóvható, megmenthető. A vízi környezethez kapcsolódó, fokozottan védett halfajok közül például a lápi póc és a réti csík. Szintén menedékhelyet nyújthatnak a csatornák a kétéltűek közül a vöröshasú unkának, a növények közül pedig a térség egyik megritkuló fajának, a zsombéksásnak vagy a kihalás szélére sodródott vidrafűnek.

A 24 hónapos projektben a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének kilenc munkatársa vesz részt. Együtt dolgoznak az SZTE Füvészkerttel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bajai Eötvös József Főiskola Vízellátási és Környezetmérnöki Intézetével, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársaival. A fajmentő projekt résztvevői a megvalósítás során maguk is figyelnek arra, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak a veszélyeztetett fajok mentése közben. A szakemberek munkájuk során több tízezer kilométert tesznek meg terepen, miközben járműveik szén-dioxidot juttatnak a légtérbe, mellyel folyamatosan hozzájárulnak a klímaváltozáshoz.

A Szegedi Tudományegyetem történetében először terveztek be a projektbe olyan szolgáltatást, amely az ökológiai lábnyom teljes eltüntetését szolgálja. Az SZTE a World Land Trust (WLT) szervezettel működik együtt. A WLT nagy szénmegkötő-képességű trópusi esőerdők megóvása útján éri el a légköri szén-dioxid csökkentését. Az SZTE által megfizetett hozzájárulást akkora méretű esőerdő erdészeti beavatkozás alól történő végleges mentesítésére fordítják, mely képes a projekt során termelt szén-dioxiddal ekvivalens mennyiségű szenet kivonni a légkörből.

A határon átnyúló Palics–Ludas vízgyűjtő vizes élőhelyeinek fenntartható kezelése című, SWeM-PaL akronimű és HUSRB/1602/12/0014 azonosítószámú projekt az Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében valósul meg.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. KATTINTS!
  Megosztom

hellovidék

klímaváltozás

szte

ökológiai tanszék

biológiai sokféleség

kutatás

védelem

fajok