Bujkáló családok a szakadék szélén: még hogy Magyarországon nincs éhezés

Steiner Petra   
  Megosztom
Bujkáló családok a szakadék szélén: még hogy Magyarországon nincs éhezés

Magyarország egyre több pontján találkozni azokkal a szürke, falra szerelt szekrényekkel, ahová mindenki beteheti azt, ami számára felesleges, más számára viszont a mindennapi falatot jelenti. Kifejezetten azok számára hasznos újítás, akik nem mernek civil szervezettől segítséget kérni, a dobozban viszont a nap 24 órájában találnak maguknak ennivalót. Az önkéntes alapon működő RE-FORMÁLÓ Egyesület alapítójával, Smudláné Fazekas Margittal beszélgetett a HelloVidék.

Sokan tévesen ítélik meg a szegénységet. Nemcsak az után strázsáló és kéregető emberek azok, akik igazi segítségre szorulnak, hiszen sokszor azok a szomszédok is bajban vannak, akik a külvilág felé rendezett, szép életet élnek. A fedél a fejük fölött, a reggel munkába induló szülők és az iskolába tartó gyerek látványa azt a képet festi, hogy a családnak mindene megvan, és sokszor csak a gyermeki őszinteség folytán derül ki, koránt sem rózsás a helyzet. Egy fővárosi baráti társaság többek között miattuk alapította meg 2017-ben a RE-FORMÁLÓ Egyesületet, amely bár budapesti kezdeményezésként indult,

Smudláné Fazekas Margit sokáig küzdött a bürokrácia útvesztőjében, hogy megtalálja a megoldást arra, hogyan juttathatná el közvetlenül és átlátható módon a segítséget a rászorulók számára. Végül, elejét véve a hosszan elhúzódó engedélyeztetéseknek, saját kerítésére szerelte fel az első RE-FORMÁLÓ Egyesület Enni adok, enni kapok ételdobozt, ami rövid idő leforgása alatt gombamód szaporodott el az ország legkülönfélébb szegleteiben. A nagyvárosoktól kezdve a községeken át egészen a pár száz fős településekig telepítettek már szekrényeket, amiket rendre egy helyiekből szerveződött önkéntes csapat „üzemeltet”.

Általános az a nézet, miszerint a tehetősebb családok csak ritkán segítenek szerencsétlenebbül járt embertársaikon, és sokkal inkább azok közül kerülnek ki a szegények pártfogói, akik maguk is úgy osztják be a havi keretüket. Smudláné Fazekas Margit erre rácáfolva elárulta, az ételdoboz akciójukat pénzügyi helyzettől függetlenül mindenki támogatja.

Van olyan értelmiségi család, akik szándékosan mindig egy adaggal többet főznek, hogy legyen mit másoknak adni. Van olyan nénink például, aki rászorul a dobozra, tehát naponta kiveszi a negyed kiló kenyerét, de nyáron a kertjéből hoz gyümölcsöt. Van olyan fiú, aki átmenetileg munkanélküli volt, és egy-két hétig a dobozból volt kénytelen enni, mert nem volt pénze arra, hogy ételt vegyen, és amikor kapott munkát, megjelent nálunk egy nagy adag palacsintával. Van olyan hajléktalanunk, aki más szervezet ételosztásán kapott ételcsomagot, és volt benne májkrém, amit ő nem szeret, ezért elvitte a mi dobozunkhoz, és kicserélte másfajta konzervre

- mondta a HelloVidéknek az egyesület alapítója.

A szervezet alapítója elmondta, mindennap találnak a dobozokban lakossági adományt, amiből látják, hogy az akciójuk megmozgatja a helyi közösségeket, viszont kiemelte, önmagában a magánszemélyek segítsége sokszor nem elég. „Azt szoktuk mondani, egy rászoruló ember ellátásához tíz lakossági családra lenne szükség. Úgy számolok, hogy naponta legalább húsz, de inkább ötven ember szükségletét fedezi egy doboz, amihez már ötszáz család kellene, ami nem elvárható egy kistelepülésen, ezért muszáj bevonni a vállalkozói szférát is” - hívta fel a figyelmetSmudláné Fazekas Margit. A RE-FORMÁLÓ Egyesület kifejezetten a kis vállalkozásokat, sarki közérteket próbálja meg elérni (főként, mert a nagy áruházláncok már szerződtettek az Élelmiszerbankkal), hogy az ott megmaradt pár kiló kenyeret a dobozba tegyék a szemetes helyett, így az élelmiszerpazarlásnak is próbálják elejét venni.

A lakosság részéről nem azt várják el, hogy külön ezért vásároljanak, hanem arra buzdítják őket, hogy a felesleget vigyék el nekik, például a maradék ebédet. Smudláné Fazekas Margit hangsúlyozta, szerinte azért működik a rendszer a különböző civil szervezetek ételgyűjtő akciói mellett, mert míg például egy befőttel vagy egy doboz levessel valaki nem megy el egy szervezethez jótékonykodni, talán éppen azért, mert azt kevésnek véli, addig az Enni adok dobozba azt szívesen beteszi. A napi mennyiséget illetően egy szekrény átlagosan 200-240 pékárut juttat el a rászorulóknak, ami körülbelül két kukászsáknyi mennyiséget jelent, és akkor még nem beszéltünk a tartós élelmiszerekről, főtt ételekről, gyümölcsről és zöldségről.

A januári hónapban több vidéki településre, például Füzesgyarmatra, Kecskemétre és Szentesre is telepítettek új dobozokat, és sokszor már több hétre előre be vannak táblázva, mikor hová visznek újabbakat. Bár az ételszekrények sikere és népszerűsége változatlanul töretlen, munkájuk során ők is találkoznak nehézségekkel. A 2018-as évben két vidéki helyszínen, Szegeden és Pécsett is megszüntették a nem a RE-FORMÁLÓ Egyesület által kihelyezett dobozokat, mert azokat, nem rendeltetésszerűen használták vagy éppen visszaéltek a tartalmukkal, a probléma azonban nem ismeretlen a budapesti székhelyű szervezet számára sem.

A rászorulónak, aki eddig nem ehetett húsételt, konzervet, az az első reakciója, hogy akkor ebből most be kell spájzolni, és kirámolja a dobozt, hiába van ráírva, hogy legfeljebb három adagot vigyen, hogy másnak is maradjon. Egyetlen egy dolgot kell elérni itt a rászorulóknál ahhoz, hogy ez jól működjön. Azt, hogy elhiggye, hogy holnap is lesz benne étel

– beszélt állandó nehézségükről Smudláné Fazekas Margit.

Az ételdoboz akció azért is hiánypótló Magyarországon, mert a szociális ellátórendszer nem képes minden rászoruló számára segítséget nyújtani. Sokaknak alig pár száz forinttal haladja meg a havi jövedelmük a keretet, ezért máris elesnek az állami támogatástól. „Sokan még nem vallják be, hogy rászorulók. Kifizetik a lakbért, a rezsit, a gyerek iskolai költségeit, de sokszor már a hónap közepétől a szülők nem esznek. Ők tényleg nem akarják elmondani ország-világnak, hogy éheznek, ezért este mennek a dobozhoz. Egyszer találkoztam egy jól szituált anyukával, aki elnézést kért tőlem, hogy ne haragudjak, amiért a dobozból kivett valamit, de a gyereknek muszáj másnap tízórait vinnie.” – mesélt el egy konkrét esetet az egyesület alapítója.

Smudláné Fazekas Margit kiemelte, külön figyelmet fordítanak a fiatalokra, mert a gyerekek bántó őszinteséggel tesznek megjegyzést arra, ha valaki például a hét minden napján zsíros kenyeret visz magával az iskolába. Összességében a dobozokba került ételek 90%-át nem a hontalanok veszik magukhoz, hanem olyan családok, akik lehet, hogy közvetlen szomszédaink a lakótömbben.

Az Enni adok, enni kapok mozgalom rávilágít arra a tényre, hogy a hétköznapi szegénység egy olyan látens társadalmi probléma, amely jóval nagyobb arányban van jelen, mint a hontalanság. A biztos lakhatással és a keresőképes foglalkozással jól leplezhetőek egy család sanyarú mindennapjai, ezért kiemelten fontos jelentősége van azoknak a civil kezdeményezéseknek, amelyek úgy képesek segíteni a rászorulókon, hogy ők közben ne érezzék azt, hogy emberi méltóságuk szenved csorbát azért, mert mások támogatására szorulnak. A jelenség globális méreteket ölt, de hatékonyan helyi szinten lehet gátat szabni annak, hogy a tartós szegénység hajléktalanságba forduljon.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidék

étel

ételosztás

szegénység

re-formáló

re-formáló egyesület

smudláné fazekas margit

hajléktalanság

hajléktalan

éhezés