Ezért menekült vidékre a pesti értelmiségi: ilyen csodát varázsoltak az elhagyatott birtokból

A különleges gyógyító kertként ismert vendvidéki biogazdaság megálmodói Gyenes Csilla biológia-földrajz szakos tanár, természetgyógyász, aki Budapestről költözött ide, és párja Galambos Gyula földmérő, méhészmester. Foglalkoznak kézműves termékek előállításával, állattenyésztéssel, gyümölcsészettel, fűszer és zöldségtermesztéssel és mindezek mellett ökoturizmussal és mézturizmussal. És ami igazán kuriózum náluk: gyógyító kertterápiás programokat és túrákat is szerveznek. De hogyan lehet világjárvány és rendkívüli aszály után biogazdálkodóként talpon maradni? Hogyan alakult az idei turisztikai szezon, van-e kiút, hogyan lehet egy ilyen különleges falusi portát „gyüttmentként” gazdaságosan működtetni? Hogyan működhet városiként a „B” terv, azaz az önellátás?

Ahol még minden megtalálható a önfenntartáshoz

Keresve sem találnánk vadregényesebb tájat, mint az ország legnyugatibb csücskét, a Vendvidéket, benne Orfalut. Jártatok már arrafelé? Szinte egy karnyújtásnyira a határ, lent a kiserdő alatt – mutat körbe házigazdánk, Gyenes Csilla. Még ma is látni az egykori lövészárkot, a dombon túl pedig már Szlovénia.

Erdők és dombok mindenütt, szórvány településszerkezettel: ahány domboldal, annyi kis ház, egy-egy családi birtokkal. Turisztikailag is roppant izgalmas térség, a szocializmus ideje alatt ugyanis határsáv, azaz zárt terület volt. Így jórészt elkerülte az államosítás és a téeszesítés. Ma az Őrségi Nemzeti Park részeként természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért is gondolják sokan az Őrvidék részének, holott nagyon más világ…

A vendvidék az aktív turizmus egyik hazai fellegvára lehetne, hiszen a sok évtizedes elzártság miatt viszonylagosan érintetlenül maradtak a falvak, a népi építészet és a táj. Mindössze hét faluból áll, ma is többségében „vendek”, azaz szlovén anyanyelvű kisebbség lakja. A lakóinak, illetve egykori lakóinak eredetéről heves vita dúlt, hiszen tartották őket a vandálok, ősszlávok leszármazottainak, sőt felmerült az is, hogy egyszerűen szláv nyelvű magyarok.

Itt a Vendvidéken találjuk Vadvirág Méhes- és Gyógyítókertet, ami tulajdonképpen egy 3,4 hektárnyi NATURA 2000-es besorolású védett birtok,ahol minden megtalálható a önfenntartáshoz: nagy, öreg kaszálógyümölcsös, legelő, kaszáló, fűszer és zöldségeskert , nagy elkerített részek az állatoknak és a turistákat fogadó, panorámás dombtető, kis csalitos erdőfoltokkal. A birtokon még található kemencés kerti konyha és a turistákat szolgáló fedett falusi vendégasztal rész, egy négyszemélyes apartman és egy különlegesség, a Gyógyító méhesház. A házigazdák olyan bemutató gazdaságot álmodtak meg, amely ötvözi a vendvidéki hagyományos gazdálkodást, és az organikus biogazdálkodás elemeit.

Ez a turisztikailag a legrosszabb évük

Ahogy Gyenes Csilla a HelloVidéknek elmesélte, sokan járnak a Gyógyítókert csodájára, legalább 30 forgatás zajlott már náluk, de amikor Borbás Marcsi a Gasztroangyalban készített velük anyagot, hát nem győzték a sok turistát fogadni, annyi volt a kíváncsiskodó.

Idén azonban kevésbé jól alakult a szezonjuk, turisztikailag ez a legrosszabb évük - mindenki elment külföldre a járvány után, kevesebben választották a csendes, békés Vendvidéket az előző évekhez képest.

Az újonnan elkészült apartmanjuk jó kihasználtsággal ment, de az eddig töretlen népszerűségnek örvendő „Vendvidéki barangolásra”, már jóval kisebb volt az érdeklődés. Azt gyanítja, idén jóval kevesebb turista látogathatott a környékre is. Ahogy Gyenes Csilla fogalmaz: „ez egy olyan visszajelzés, amire reagálnunk kell, értékelnünk és szerveznünk a működésünket.” Más jellegű, az aktuális helyzethez alkalmazkodó programokat, tanfolyamokat fognak indítani.

Az ország legcsapadékosabb vidéke is megszenvedte az aszályt

Ahogy Gyenes Csilla mesélte, károkat okoz náluk is az évek óta visszatérő aszály, a hetekig tartó tikkasztó kánikula. A Vendvidéken 5 hétig alig esett, aminek következtében a 100-150 éves gyümölcsfák nagyon rossz állapotban kerültek.

A terület egyik fő különlegességét jelentik ezek az őshonos, ma már ritkaságszámba menő gyümölcsfák. Nem véletlen a kaszáló-gyümölcsös elnevezése sem, ami nem azonos azzal a gyümölcsössel, amelyben szabályosan ültetvényben sorakoznak a fák.

A vend házat körülölelő kettős hasznosítású kaszáló-gyümölcsösben ugyanis „nagy időket megélt” famatuzsálemek sorakoznak, amelyek hol többet, hol kevesebbet, de mind a mai napig teremnek.

Ahogy Gyenes Csilla mesélte, a Göcseji Természetvédő Alapítvány 2013-ban felmérte Vendvidéken, Őrségben és Göcsejben a kaszáló gyümölcsösök gyümölcsfáit , és csak almafajtából 700-at tudtak meghatározni. Ebből négyszáz külön névvel is rendelkezett.

Csilla és Gyula boldog tulajdonosai az ősi fajtákból álló kaszáló-gyümölcsösnek. Büszkén mutatják a legalább 150 éves téli pogácsa almafát, a régi, mindent kibíró szilvákat, körtéket, szelídgesztenyéket, amiket nagy szeretettel gondoznak.

Csilla hozzátette, amikor 10 éve megvásárolták a területet, akkor a domboldal áthatolhatatlan dzsungel volt, meg kellett keresni benne a fákat. Nagyon megörültek aztán, amikor előkerültek a szőlőtőkék is, azóta gondozzák az ősöreg kormin és Izabella szőlőlugast. Azóta is próbálják őrizni és védeni azt az eredeti kertet, amit itt találtak, a régi birtokszerkezettel együtt - amit örökül kaptak:

Régen a Vendvidéken a gazdaságban megvolt minden, ami egy nagycsalád megélhetését biztosította. Igaz, akkor 5-6 ember is dolgozott egy ekkora birtokon. Csak almából 6-7 féle termet, mert az öregek tudták, hogy más alma jó a pálinkához és a réteshez. Ha átmegyünk Szlovéniába, az felér egy időutazással, ott látni még, milyen kultúrtáj lehetett egykoron a Vendvidéken is. Ott ma is mindenki gazdálkodik, még most is sokkal több kaszáló, szántó van, mit nálunk.

- meséli Csilla.

A Covid óta iszonyú nagy a nyomás a Vendvidéken is

Ahogy Gyenes Csilla hozzátette, a Covid óta nagyon nagy a nyomás a Vendvidéken és a szomszédos Őrségen is.

Már nemcsak olyanok vásárolják fel a birtokokat, akik tényleg természetközeli életet akarnak élni, hanem azok is, akiknek pénze van,

és akik rájöttek arra, hogy a közeljövőben az ilyen természetközeli tájnak hatalmas nagy értéke lesz.

Ahogy mesélte, ilyen közbiztonság, ennyi erdő, ilyen érintetlen táj ilyen szórványos településszerkezettel az Őrség-Göcsej vidékén túl nincs nagyon máshol. Az Őrség már nagyon felkapott, de a Vendvidéken is rengetegen vásárolnak házakat és területeket, ami óhatatlanul megváltoztatja a települések világát:

Mi is azt tapasztaltuk, hogy a Covid-időszakában azok, akik addig csak külföldre jártak, tömegesen érkeztek ide. Kibéreltek egy házat, és rácsodálkoztak arra, milyen kincs ez a vidék. Sokan ezen felbuzdulva indultak meg, és szeretnék befektetni itt a pénzüket. Azt látjuk, mindent megvettek, konkrét példa, hogy meghirdettek egy 4 milliós házat, amit a gazdája addig nem tudott eladni. Négy család ment oda, egymásra licitáltak, végül 20 millió forintért kelt el. A félelmünk csak az, hogy ezeknek az embereknek nincs ismeretük erről a tájról, jellegzetességeiről, sem az öreg göcsörtös odvas gyümölcsfák és körülöttük a kaszálók páratlan értékeiről. A legelső, hogy kivágják a gyümölcsfákat, bemennek a kertészetbe, aztán vesznek egy nem ebbe a tájba illő, divatosnak gondolt gyümölcsfaját, ami garantáltan kiszárad, mert nem bírja az itteni savanyú földet.

Ahogy Gyenes Csilla hozzátette, Orfaluban, ezen a 70 fős kis vend településen ez a veszély egyelőre nem fenyeget, de Apátistvánfalván, Kétvölgyön viszont gombamódra nőnek ki a földből a házak, közben változik meg a táj.

Ami eddig egyáltalán nem volt jellemző, megjelentek a telekhatárokon a kerítések.

Errefelé nem így jelölték a birtokhatárokat, összeértek a területek, mindenki tudta, kinek melyik bokorig terjed a birtoka. Igaz, a kerítésépítés másik oka, hogy őrülten sok a vad, túl sok a kertekben is a beszabaduló őz és szarvas, a szárnyasokat megdézsmáló róka.

Miért költöztek épp ide, hanem is a világ végére, de az ország szélére?

Külön történet, 2012 márciusában miért is kerekedett fel egy Budapest belvárosában élő, biológia-földrajz szakos tanárnő, férjével és gyermekeivel, két év keresgélés után épp erre a határmenti vidékre.

Csilla, ahogy meséli, ezúttal biztosra akart menni. Igaz, hogy Budapesten éltek, de 28 éven keresztül Szandaváralján, Nógrád megyében volt egy parasztházuk, amit „kikupáltak”. Csilla ’83 óta foglalkozik biokertészkedéssel, könyvtárnyi szakirodalmat olvasott, ő már a nyolcvanas években mulcsozott.

Ők voltak Szandaváralján az első betelepülők, aztán ahogy teltek az évek, azzal kellett szembesülniük, hogy lassan utolérte őket a város.

A csendes faluból üdülőfalu lett. Azt vették észre, csendesebb nyugodtabb hétvégente Budapest belvárosában maradniuk, mint lemenni a fűkaszától zajos faluba. A i-re a pontot egy a közelükbe épült motoros crosspálya tette, akkor határozták el, hogy új helyen még egyszer belevágnak:

Annak idején olyan nyugalmas helyet kerestem, ahol a családnak megtermelhetem a zöldségeket és gyerekkönyveket, tankönyveket, pedagógusoknak szóló szakirodalmakat írhattam nyaranta. Nagy pofon volt ez nekünk, nagyon megviselt, hogy ilyen zajossá vált a mi kis falunk, ezért olyan helyet kerestünk, ahol távol vannak egymástól a porták és természetvédelem alatt áll a táj.

2010-ben már tudatosan készültek a végleges elköltözésre, Csilla tanfolyamokat végzett, megtanulta a tejfeldolgozás, a szappankészítést, közben természetgyógyász is lett. Felállított egy kritériumsorozatot, minek is kellene megfelelnie annak a vidéknek, ahová költözni szeretnének:

Ne legyen agglomeráció, nem akartunk Budapest környékére sem költözni, mert azok alvófalvak. Nagyon fontos volt az évi csapadék mennyisége – földrajztanár vagyok, tudtam jól, hogy Magyarországon mik azok a tájegységek, amelyek bármennyire is meseszépek, a klímaváltozással a kiszáradás fenyegeti őket. Fontos volt az is, hogy a terület nemzeti park védettsége alatt álljon, még akkor is, ha ez a mi kezünket is megköti, de egyúttal megvéd attól, hogy a szomszédba bárki crosspályát építsen. Fontos szempont volt a közbiztonság is. Tetszett a Vendvidék nyitottsága, hogy például nincsenek kerítések, mert mindenki tiszteletben tartja a másik birtokát. A megközelíthetőség is fontos szempont volt, hogy turisztikailag működőképest vállalkozást lehessen csinálni.

Hiába tervez és készül az ember tudatosan, az élet mindig közbeszól. Miután 2012-ben leköltözött Csilla a családjával, és belevágtak a százéves vend ház felújításába, váratlanul meghalt a férje. Aztán 3 hónapon belül meghalt az édesapja is, eltört közben Csilla mindkét lába, ráadásul 2012-2013-ban akkora hó volt, hogy a házból ki se tudtak jönni:

A gyász, a gyökértelenség, az előttem tornyosuló feladatok, a magány lebénított, depresszióssá tett. Egy csomó megrendelésem volt kiadóktól, de képtelen voltam odaülni, és bekapcsolni a számítógépet. Életem legnehezebb időszaka volt… Az alkotás és a teremtés hozott ki ebből a nagyon rossz állapotból.

Őriszentpéteren kezdett el a nemzeti parknál dolgozni, míg nyugdíjba nem ment négy tanösvényt álmodott meg, közben szép lassan az itteni birtok is egyre formásabb lett. Megismerkedett Galambos Gyula földmérő méhészmesterrel, akivel azóta közösen építik és fejlesztik tovább a különleges gyógykertet.

Hogyan lehet ebből megélni, gazdaságosan működtetni egy ilyen birtokot?

A legfontosabb Csilla szerint a több lábon állás: Gyula professzionálisan foglalkozik méhekkel, többféle fajtamézük van, emellett speciális gyógymézeket is előállítanak. Másrészt bio minőségű élelmiszereket termelnek, amiket saját maguk dolgoznak fel. Nem használnak se tartósítószert, se adalékanyagot.

Tíz év alatta 10 termékünk lett az Őrségi Nemzeti Park védjegyes terméke,

ebben van méz, de a lekvárok és a szörpök is (gyümölcsös és gyógynövényes), de Csilla speciális gyógyteákat is összeállít, azokat is árusítja. A hagyományos falusi turizmus mellett gyógynövényes túrákat, mézes programokat, különleges zenei rendezvényeket is szerveznek, falusi vendéglátással is foglalkoznak. Ahogy fogalmaz, a környéken rengeteg szállásadó van, de ilyen összetett szolgáltatást nem nyújt senki, mint mi.

Bár vannak birkáik, kacsáik és tyúkjaik, régebben voltak mangalicáik is, az állattartásban, nagyban nem gondolkodnak:

Ha te önfenntartó gazdaságot viszel, akkor az állatokkal egy aranykalitkába, velük együtt bezárod magad. Már most is csak úgy tudunk több napra elutazni, ha valakit beköltöztetünk a házba, és gondozza őket. De például, ha teheneid vannak, sajtokat akarsz készíteni, akkor arra rámegy a délelőttöd, és csak utána jöhet a többi munka. Minden nap minden délelőttje, nincs megállás. Mielőtt valaki belevág egy ilyen „B tervbe”, azért jó, ha ezeket is tudja.

A termékeiket régebben kivitték az őriszentpéteri piacra, de már nem járnak oda, helyette a birtokon Mézesmadzag nevű kis ajándékboltot üzemeltetnek, ha jönnek turisták, nekik árulnak. De beszállítói Őriszentpéter csúcséttermének, a Pajtának, vásárol tőlük a körmendi Mjus Hotel és szentgotthárdi Thermál Hotel is.

A másik különleges profiljuk, hogy élményt é s tudást adnak egyben egyedi gyógynövényes túrákat is szerveznek a birtokon:

Ilyen a túlélőtúránk is. Elképzeltetem a vendégekkel, hogy nincs orvos, menekülni kell… Mit ehetünk, mit teszünk, ha közben lázas lesz a gyerek, megy a hasa, mit csináljunk? Ha tavasszal csináljuk ezt a túrát, félúton még nyírvizet is csapolunk! Mire felérünk a túrából, megnyugszanak az emberek, megismernek egy csomó gyógynövényt, és rájönnek arra, hogy ekkora birtokon nem halhatnak éhen.

Pár napja Kövi Szabolcs koncertezett a kertben, akkor a vacsorával is megvendégelték a kilátogatókat. Októberben tematikus zárópiknikre készülnek, ahol majd lehet gombát gyűjteni, lesznek előadások is.

Amire még igazán büszkék az a méhesház

Ez az építmény szolgál az úgynevezett apiterápiás kezelésekre. Ez pedig a következőképpen történik: a házacskában két ágy található, alatta pedig számos méhcsalád, kaptárjaikban. A méhek nem jutnak fel a lakórészbe, de folyamatos mozgásukkal, szárnyrebegtetésükkel feláramoltatják oda a méhkaptár levegőjét. Az illatos, propolisszal teli kaptárlevegő jót tesz az immunrendszernek, sok minden más mellett, például bizonyos allergiás, légúti megbetegedésekre is jól alkalmazható. A folyamatos halk méhzümmögés hatására meditatív állapotba kerülnek a gyógyító méhesházban lévők, elszenderednek, van aki mélyebben is elalszik.

Ezt a terápiát Krím-félszigettől kezdve Németországon át sokan ismerik, nálunk azonban kuriózumnak számít. Hazánkban szinte az elsők között hozták 2015-ben létre. Ezért is csináltak egy apartmant, hogy ezt a különleges gyógykezelést kúraszerűen is lehessen igénybe venni. Nemcsak kisimul és megnyugszik a méhduruzsolásra az ember, hanem kiváló depresszióra, alvászavarokra, bizonyítottan jó vérnyomásproblémákra is.

Megéri? Mennyit lehet ilyen programokért elkérni?

Az évek során muszáj volt árakat emelniük, de Csilla szerint még így is messze olcsók vagyunk. Náluk egy 2,5-3 órás foglalkozás, ökosétával, mézkostólóval, üdítővel, előadásokkal egyénileg 2500 forintba, csoportosan 2000 forintba kerül. 1000- 1500 forintról indultak, évek során aztán idáig jutottak el. Nyitott portaként működnek a minden év augusztusában megrendezett őrségi HÉTRÉTORSZÁG fesztivál alatt, a programjaikhoz jellemzően Csilla főz is, gyakran háromfogásos menüvel készülnek (leves, főfogás, desszert, üdítő, saláta), amiért 4500 forintot kérnek el. Az apartman náluk 9000/forint/fő/ éjszaka, amihez különleges kézműves reggeli is kérhető:

Van, amikor két órán keresztül csinálom, kimegyek a kertbe, leszedem a friss gyümölcsöt, mártásokat-kencéket készítek hozzá. Szeretem ennek is megadni a módját! Vannak már, akik a pompás reggelik miatt térnek vissza az apartmanba.

Nagy divat most a vidékre költözés, a „B-terv”, de gyakran válás lesz a vége

Csillát még arra is megkértük, adjon pár jó tanácsot azoknak, akik épp nagyvárosból menekülnének ki vidékre, mire figyeljenek leginkább:

Nagyon becsapós lehet, ha valaki a budapesti lakását eladva fogja magát, és vidékre költözik. Sokan bedőlnek annak a téves, divatos nézetnek, hogy elég egy hektár, és már meg is van oldva az önellátás. Ez nincs így, a helyzet az, hogy elég nagy terület kell ahhoz, hogy egy évnyi mennyiséget előállítson egy család magának, ráadásul mindig kell valami, ami pénzbe kerül: egy szög, egy csiszolópapír, nem működik olyan könnyen a teljes önfenntartás!

Csilla szerint, ha valaki vidékre költözik, az első és legfontosabb: az alázat, a földnek, a vidéknek, a természetnek a tisztelete, aztán jön csak a többi:

Én azt látom, hogy ha kiköltözik egy pár, nagy elképzeléssel, de nem tökéletes az összhang közöttük, abból óhatatlanul válás lesz. Ez egy emberpróbáló, a városi nyüzsgéshez képest ingerszegény környezet, sok munkával, lemondással járó élet. Itt a természet az úr, ő diktál!

Érdemes megnézni, milyen ingatlanba fektetjük be a pénzünk!

Másrészt nagyon nagy lutri egy öreg házat megvenni, különösen itt a Vendvidéken, ahol a kúriaszerű épületek sincsenek egyáltalán alapozva. Ha a ház nem a dombtetőn áll és nem száraz -Csilla szerint- a tulajdonosnak sok pénze rámehet a vizes ház szigetelésére, felújításra.

Másrészt, ha nem agglomerációba, hanem vidéken egy falura költözünk ki, jó, ha tudjuk, mindig valahol kívülállók maradunk – a vendeknél ez különösképpen így van. Végezetül Csilla még azt tanácsolja, hogyha belevágunk, bátran nézzünk be a szomszédos falusi portákra és kertekbe, hogyan művelik ott a földeket, milyen gyümölcsfák virulnak a kertekben: sokat lehet tanulni az itt élő szomszédoktól.

A városban el lehet halogatni a dolgokat, falun nem!

Már eddig is sokat kaptak ettől a tájtól, de még számtalan megvalósulásra váró ötletük van, amit szeretnének megvalósítani a birtokon. Csilla könyvet is írna újra, és végre kicsit maga is szeretné úgy igazán kiélvezni, amit ez a táj tud adni. De ez egy ekkora birtokon elég nehézkes, mert mint fogalmaz:

A városban lehet halogatni a dolgokat, majd holnap megcsináljuk, de itt nem, mert a természet hamar megtanítja: amit ma megtehetsz, tényleg nem szabad holnapra hagyni, mert akkora pofont mér rád… Ha nem gyűjtöd be a szénát, éjszaka elázik és tönkremegy, ha nem takarítod be a termést, elrohad, aztán lehet menni drága pénzen vásárolni…

De ahogy a végén még hozzátette, minden nehézség, a sok munka ellenére nem vágyik vissza Budapestre:

Szerintem jó döntést hoztam tíz évvel ezelőtt. Ami vár ránk, az emberiségre azt nem akartam kiszolgáltatottan átélni Budapest belvárosában. Itt biztonságos, természetközeli életet tudunk élni, azt esszük, amit mi állítunk elő. Ez, óriási érték! Amikor már nagyon hiányzik a kultúra, felutazom Budapestre egy pár napra és mint egy szivacs magamba szívom az aktuális kiállításokat, színházi előadásokat, filmeket és koncerteket. Elmegyek egy jó étterembe a barátaimmal. Jó ez nagyon, de csak pár napig bírom a város zaját, a koszt, a sok embert. Visszahúz a mi szépséges, csendes birtokunk!

Cmílapkép, fotók: Pais-H Szilvia