Kihalás szélén az őshonos hazai ragadozó: ez jelenti rá a legnagyobb veszélyt

Továbbra is jól érzi magát az elkerített projektterületen élő, fokozottan védett vadmacska – írta akkor posztjában a Duna-Ipoly Nemzeti Park. Mint, ahogyan arról mi is beszámoltunk az egyed 2022. szeptember 26-án jelent meg először a nemzeti park kamerái előtt, azóta is gyakran látni, beszámolók szerint két kifejlett példány van jelen a területükön rendszeresen. Sőt, 2023 nyarán két vadmacska kölyök is nevelkedett itt.

Magányosan, kecsesen

A vadmacskák számára kiemelten fontos, hogy megőrizzék a természetes, nagy kiterjedésű összefüggő erdőket. Fontos számukra, hogy az erdők változatos szerkezettel rendelkezzenek, ami nemcsak gazdag táplálkozó helyeket, de kiváló búvóhelyeket is nyújt számukra. A vadmacskák nehezen tűrik az erdő bolygatását, a zavarást, például az illegális technikai sportokat. Szintén veszélyeztet a faj fennmaradását az erdők feldarabolódása, valamint a kivadult házi macskák. A házi macskák nemcsak a faj genetikai elszegényedése miatt veszélyesek, hanem versengenek a táplálékért és a legjobb búvóhelyekért, valamint betegségeket adhatnak át a vadmacskáknak.

A Vadmacskát idehaza 1974-ben nyilvánították védetté sok emlősfajjal együtt, 2012-ben pedig már fokozottan védettként jelent meg a védett fajokról szóló rendeletben, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke: 250 ezer forint.

A házi macskák jelentik számára a legnagyobb veszélyt

A hazai vadmacskáink jövőbeni kilátásai igencsak aggodalomra adhatnak okot. Magyarországon a vadmacska elterjedését 1987-ben mérték fel először. Az akkori elterjedési terület három fő részre tagolható. A legstabilabb a Bakonytól a Zempléni-hegységig terjed, ez a terület az Északi-Kárpátokhoz csatlakozik a vadmacska elterjedése szempontjából. A második a Tiszántúl, ami a Keleti-Kárpátokhoz tartozik.

Ezen két terület között találhatók a Tisza-menti ártéri erdők populációi. Délen pedig a Vajdasághoz, illetve a Duna árteréhez kapcsolódó, mecseki terület helyezkedik el. A faj eltűnt az észak-nyugat és közép-magyarországi részekről. Ugyanakkor stabil populációk találhatók jelenleg a Dráva-síkon, a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, továbbá az Alföld néhány ártéri erdejében. A magyarországi vadmacska állományok fennmaradásának egyik legfőbb veszélyeztetője érdekes módon a házimacska.

Dunántúli populációja az elmúlt években szinte teljesen megsemmisült, de azt sem tudni, hogy a megmaradt példányok vajon valóban tisztán vadmacskák-e. Ezek a ragadozók ugyanis képesek szaporodni házi kedvenceinkkel.

Emellett természetesen komoly veszélyt jelentenek számukra a házimacskák által terjesztett betegségek, illetve a versengés, mind a területekért, mind a táplálékért. Szomorú, hogy mind gyakrabban találkozunk gépjárművek által elgázolt vadmacskákkal is. A macskák ugyanis egy hirtelen, fenyegető ingerre – például egy éjszakai reflektorfényre – meglapulnak az út mellett, és az utolsó pillanatban rémületükben kiugranak, többnyire a kerekek elé.

A Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársai 2018-ban kezdték felmérni, hogy ténylegesen hány egyed él az általuk felügyelt területen. Élvefogó csapdákkal igyekeztek befogni és genetikai vizsgálatok során kideríteni, vajon milyen hatással van a házi macskák jelenléte a vadmacskák magyarországi populációjára. Emellett szőr- és ürülékmintát is gyűjtöttek.

A szakemberek szerint félő, hogy tiszta vérvonalú európai vadmacska szinte már nem is él hazánkban. Az épített környezet egyre kiterjedtebb, rengeteg a kóbor és ivaros házi macska, azok pedig párosodhatnak a vadmacskákkal.

Címlapkép: Getty Images