Ezért menekültek vidékre a fővárosi fiatalok: béke szigete a farm, ahol meglelték a boldogságot

A huszonéves fiatalok a nagyvárosban cseperedtek fel, de viszonylag hamar, már a felnőtté válás pillanataiban megszületett az érzés, hogy Budapest lüktető, pulzáló, zsongó hétköznapjai helyett egy egészen más életre vágynak. „Bennem nagyjából 10 éve fogalmazódott meg a gondolat, mikor néhány barátommal leköltöztünk az egyikük tanyájára. Minden nap dolgoztunk a földön, de a kikapcsolódásra is jutott idő. Azt ettük, ami ott helyben nőtt ki a földből, abból készítettünk hangszereket, muzsikáltunk, stb. Szabadnak éreztem magam, és akkor határoztam el, hogy én így szeretnék élni” – mesélt Dávid a sorsfordító emlékekről.

Julcsi 18 évesen kezdte azt érezni, hogy hiába nevezheti éltető bölcsőjének Budapestet, nem ott szeretné leélni az életét. Egy rövid ideig megpróbált külföldön boldogulni, de végül mégis hazaköltözött, az egyetemre való jelentkezését pedig már a jövővel kapcsolatos elképzeléseinek megfelelően adta be.

Mindig is állatokkal, növényekkel szerettem volna foglalkozni. A város nekem már élhetetlen lett, alig maradt zöldfelület. Szóval határozottan csak vidéken tudtam elképzelni az életem egy idő után. Ezért tanultam természetvédelmi mérnöknek. Sajnos itthon ezt a szakterületet háttérbe szorítják, mondhatjuk, hogy ellehetetlenítik. Most már nem cserélném másra a gazdálkodást

– jelentette ki Julcsi, nem hagyva helyet döntése helyességének megkérdőjelezésére.

Hozzá képest Dávid tévés-rádiós újságírás szakon diplomázott, aminek az államvizsgájára két kapavágás közt kerített sort, de mint mondta, a szakot nem egy megfontolt döntés miatt választotta, még szerette volna jobban megismerni a világot és megtalálni benne a saját helyét. Így végül nem is dolgozott a szakmában. 2014-ben egy családi-baráti vállalkozás égisze alatt vetette bele magát a gazdálkodó életmódba, mondhatni zéró tudással felvértezve.

A fiatalok senkit nem ringattak romantikus álomvilágba, mindketten megerősítették, hogy a kezdet igenis pokoli nehéz volt, Dávid a kínszenvedés szóval illette az első 365 nap próbatételeit. Julcsi 2016-tól csatlakozott a projekthez, némiképp több hasznosítható tudással, lévén apukája vidéken élt, tartott állatokat, a nagymamájával közösen pedig veteményeskertet gondoztak, de még így is teljesen újszerű érzés volt számára kiszakadni a fővárosi forgatagból.

A vidék mindkettejük addigi életét fenekestül felforgatta, de a mostanra már tartósan „termőre” fordult vállalkozásukat látva szemernyi kétség sem merülhet fel, hogy mindketten úgy érzik, minden verejték, szenvedés és fogcsikorgatás árán megérte belekezdeni, amiben a családjuk is támogatta őket.

A Lajosmizsén bérelt földön először csak édesburgonyát termesztettek, ma már viszont egyre több zöldséggel próbálkoznak. Egyik évben annyi zöldségféle termett, hogy muszáj volt feldolgozniuk, nehogy a nyakukon maradjon. Ez adta a gondolatot, hogy miért is ne csinálhatnák ugyanezt a batátával is , így a nyers helyett feldolgozott formában is értékesíthetnék ezt a superfoodot. Ekkor még 2017-et írunk, amikor a batáta abszolút újdonságszámba ment a hazai piacon, (fehér és lila batátalisztjükkel első hazai fecskéknek számítottak) nem beszélve a kezdés évéről.

Dávid elárulta, maga az innováció szolgáltatta az alapot, amiért végül a batáta mellett köteleződtek el, és akkor még egy szó sem esett annak magas beltartalmi értékeiről. Mivel Julcsi egykor a nagymamája mellett tanult főzni, és volt tapasztalata a befőzés terén, így egy évnyi kísérletezést követően 2018-ban már meg is tudták rohamozni a piacot a saját receptúrájú termékeikkel. Először csak pástétomokban gondolkodtak, de mára a paletta tésztaszószokkal, zöldségkrémekkel, batátalisztekkel, babáknak készült pürékkel egészült ki, és már gőzerővel dolgoznak a krémleveseken.

Tulajdonképpen abból indultunk ki eleinte, hogy több batátánk volt, mint pénzünk. Mindennap batátát ettünk, ami egyféleképp elkészítve hamar unalmassá válhatott volna. Szerencsére a batátának ezer arca van, így a mai napig nem tudtuk megunni, és találunk ki új recepteket. Aztán van olyan recept, amiből termék lesz

– beszélt Dávid a termékpaletta bővítésének folyamatáról. Julcsi hozzátette, jó esetben valami néhány kísérlet után elnyeri a végső formáját, míg más több hónapig tartó próbálkozás után se kerül ki a termékfejlesztés folyamatából. A boltban kapható termékkörrel kapcsolatban nem tájékozódnak, tehát nem végeznek piackutatást, ellenben a vásárlói visszajelzéseket annál többre értékelik, ennek köszönhető például a natúr püréjük.

Noha a kezdést, kísérletezést követően eltelt már 6 év, és azóta egyre többen próbálkoznak ennek a növénynek a termesztésével, a két fiatal mégsem tekint rájuk konkurenciaként, mert mint mondják, számukra csak öröm, hogy egyre többen termesztenek batátát. Bárkinek segítő kezet nyújtanak, kinek a náluk megvásárolható palántákkal, kinek pedig termesztési javaslatokkal, amik kapcsán ők még anno csak és kizárólag az amerikai szakirodalomra hagyatkozhattak.

Julcsi ennek kapcsán hozzátette, igaz, hogy a magyar batátatermesztők tábora egyre népesebb, de a vásárlóik közül sokan pont azért választják őket, mert számukra elsődleges szempont volt a vegyszermentesség (hiszen se műtrágyát, se növényvédőt, se talajfertőtlenítőt nem használnak a termesztékor, valamint az adalékokat és allergéneket is kerülik a feldolgozás és gyártás során), ráadásul egész évben ki tudják szolgálni édesburgonya piaci keresletét.

De mennyi munkát is jelent ez a lassan 2 hektárnyi terület a fiatalok számára? Még egy laikus számára is egyértelmű, hogy Dávid és Julcsi sosem unatkozik. A termesztésnek akadnak olyan fázisai, ahol nem tudják nélkülözni a további segítő kezeket, mert ketten együtt nem győznék a pirkadattól alkonyatig tartó fizikai munkát, de a feldolgozást már 100%-ban ketten végzik.

Igyekszünk mind a ketten kivenni a részünket minden feladatból, teljeskörűen átlátni minden folyamatot, de például Julcsi alkotta és kezeli a webshopot, a közösségi oldalakat, illetve ő a konyhatündér: főként ő találja és kísérletezi ki az új recepteket és készíti el a sok finomságot

– beszélt Dávid a feladatok egymás közti felosztásáról, majd Julcsi folytatta: „Dávid pedig az ezermester, mindent megjavít, összeszerel. Télen a tanyán levő teendőket is ő intézi.”

A batáta egyre közismertebb, elterjedtebb termék a magyar piacon, viszont a belőle készült kézműves finomságok ¬ még azok is, amik alapvető élelmiszernek minősülnek, mint a liszt vagy a gyerekek hozzátáplálásában fontos pürék ¬ egy magasabb kategóriába sorolandók a bolti pár száz forintos must have termékekhez képest. 2020 pedig ebből a szempontból sok vállalkozásnak nem kedvezett, lévén sok családnak kellett kényszerűen meghúznia azt a bizonyos nadrágszíjat, amikor a konyha kiadásai kerültek a kritikus nagyító alá. Semmi csoki, semmi nasi, semmi prémium finomság, szinte csak és kizárólag az, amire tényleg szükség van. A kérdés tehát kínálja magát: hogyan viselték a fiatalok a koronavírus okozta piaci mélyrepülést?

A vírushelyzet ebből a szempontból szerencsére kevésbé érintett minket, sőt. Megerősített minket abban, hogy folytatni kell, amit csinálunk, mert minőségi, vegyszer- és adalékmentes élelmiszerekre mindig is szükség lesz. Talán inkább az értékesítési felületeink alakultak át, hiszen piacozni nem igazán tudtunk, amit én nagyon sajnálok. Szerintem kell a személyes kapcsolat a vevőkkel. Most inkább az online felületen való értékesítésre kell koncentrálnunk, azt próbáljuk erősíteni. Persze viszonteladóink is vannak, egyre többen

– adott meglepően pozitív választ Julcsi. A COVID-19 így végső soron semmilyen hatással nem volt a fiatalok rövid és hosszú távú álmaira. Továbbra is azért dolgoznak, hogy sikerüljön annyit félretenniük, amiből már futja arra, hogy saját földjükön termelhessék tovább a batátákat, amely iránti lelkesedésüket és elszántságokat még egy világjárvány sem volt képes csorbítani.

Címlapkép: Getty Images