Ilyen olcsón ritkán épül nádtetős vályogház: saját kezűleg húzták fel az egészet

Harangi Gabriella Debrecen kertvárosában, Józsán él családjával meseszerű környezetben, a külvilágtól egy kis „szug” választja el a nádfedeles vályogházukat, alig fér el egy személyautó, mikor be akar hajtani hozzájuk a sövénnyel szegélyezett földúton, ahol aztán igazi vidéki hangulat fogad.

11 éve lakunk itt, és amikor megvettük a telket, rögtön eldöntöttük, hogy a már meglévő gyümölcsfákat nem bántjuk, vétek lett volna kivágni a jól termő meggyet, körtét, cseresznyét és a többit. Az ismerősök arra biztattak minket, hogy tegyük csupasszá a telket, és akkor úgy építjük rá a házunkat, ahogy csak szeretnénk. De mi így is úgy építettük fel, csak jobban meg kellett terveznünk a dolgokat, ami egyáltalán nem esett a nehezünkre

- kezdi a házépítésük történetét Harangi Gabriella, a büszke tulajdonos.

11 éve sikerült nagyon jó áron, három millió forintért megvásárolniuk itt a telket, a ház építésére pedig nagyjából 15 millió forintot költöttek el. Ennyiből csak úgy tudtak persze kijönni, hogy saját kezűleg végezték el a legtöbb olyan munkát, amit az átlag mesteremberekre bíz. Ők viszont bíztak magukban, és meg is lett az eredménye: olcsón építették fel álmaik házát. Hisz tudjuk, a legtöbbe sokszor nem is az építőanyagok kerülnek az építkezéseknél, hanem a felszámolt munkadíj. Persze az is érthető, ha a szakemberek megkérik a szakértelmük árát, hisz senki nem akar pár éven belül új házat építeni, mert kóklerek végezték el a feladatot.

Hogyan vágtatok bele a nagy házépítésbe?

Teljesen önerőből építettük a házat, nem vettünk fel semmilyen kölcsönt, de az akkor létező állami támogatást természetesen igénybe vettük a két gyerek után, ez akkor 2,4 millió forint volt, és szocpolnak neveztük röviden, ma a CSOK a megfelelője. Az volt az álmunk, hogy vályogházunk legyen, nádtetővel. Gyerekként rengeteget voltam falun a nagymamáméknál, és annyira otthon éreztem magam náluk az ő nádfedeles vályog parasztházukban, hogy a saját családomnak is ilyet akartam. Az építkezésbe a szülők is besegítettek a munkájukkal, és egy városi lakást adtunk el, hogy belevághassunk az egészbe.

A kőműves felhúzta az 50 centi vastag vályogfalat, az ács elkészítette szakszerűen a tetőt, a villanyszerelő pedig elvégezte a villamossági feladatokat, a többi munkát pedig mindet ők maguk végezték.

Mi mindent csináltatok ti ketten, esetleg többen?

Vakoltunk, gletteltünk, a belső tereket kifestettük, elkészítettük a padlófűtést, rá a betonozást is megcsináltuk. A burkolást is mi végeztük, a ház külső falát lemeszeltük, mert szerintem az illik egy ilyen házhoz és a fehér falak, a természetes anyagok. Ezért is van minden fából: a lépcső akácból, de a fa természetes formáit meghagyva csináltuk, a göcsörtök, görcsök benne vannak. Lehántoltuk az akácot, lekezeltük, és ahogy hajlott a törzse, olyan formájú lett belőle a terasz, a lépcső.

Nagyapámmal, édesanyámmal, édesapámmal rengeteget munkálkodtunk a házon, mire elkészült, és mivel mi csináltuk, eltartott egy darabig, több évig építgettük-szépítgettük, ahogy lehetőségünk volt, fizikai és anyagi értelemben. De így ebben a házban a családi emlékezet is benne van számomra. Úgy értem, látom a már elhunyt nagyapámat, amint együtt dolgozunk a kertben, és ezek az emlékek pótolhatatlanok.

Gabriella tervezte meg az egész házat, az építésétől kezdve a belső lakberendezési munkákig. Elvégzett egy lakberendezői tanfolyamot is még korábban, de Isten adta tehetsége van az ilyesmihez, és a kétkezi munkát is nagyon szereti. Egyik büszkesége a konyhasziget, amit ő maga tervezett meg az utolsó centiméterig, és bármennyire hihetetlen is, de az asztalosmunkákat is ő maga végezte el úgy, hogy sok szakember megirigyelné, annak ellenére is, hogy nem ez a szakmája. A bontott téglát csiszolták, és a konyhapult is az ő keze nyomát dicséri.

Lent egylégterű az épület, kandallóval, konyhaszigettel, étkezővel, a tető alatt pedig szépen látszanak a fa gerendák, ahogy a tetőtéri két szobában is. A nád, a vályog és a fa a legmeghatározóbb alapanyagok, így egyértelmű volt számukra, hogy a teraszt is ezekből építik. A zöldre festett paraszti pad dísze a kinti területnek, és sok falusi háznál kötelező kiegészítő volt régen, ahogy egyre több helyen újra az.

Többéves folyamat volt, míg elkészültünk, de a munka minden percét élveztük. Megadtuk a módját mindennek, szántunk időt bőven a szellőzésre, száradásra is, hogy semmi ne legyen penészes vagy salétromos, ezért nem rohammunkában épült a ház, ami ma is meglátszik, hisz megbízható, jól szigetelt, nem hagyott még cserben minket. Hiába viszonylag nagy, 140 négyzetméteres, a fűtése sem kerül éppen ezért sokba, olcsóbb a legtöbb modern téglaépítésű házénál. Ráadásul minden évben lefestem belül az összes helyiséget szimpla fehér falfestékkel, 40 literből megvagyok, és alig kerül pár ezer forintba, kívül pedig lemeszelem, ahogy mamáméknál láttam mindig. Élvezem ezt a tevékenységet, jólesik utána végignézni a házon, és az állagát is karban tartja, fertőtleníti

- meséli büszkén Gabi.

Számomra értékesebb így az egész ház, mert a mi kezünk munkája van benne. Igaz, ezzel rengeteget spóroltunk is, de meg is becsüljük azóta is. A falakat a nagymamám kézi készítésű hímzései díszítik, és népies kis tányérokat is tettem fel, mert szuperül illenek ide.

Címlapkép; fotók: Szabados Eszter