Ez lehet a jövő élelmiszere: a magyarok vajon megeszik majd?

Liszkai Attila   
  Megosztom
Ez lehet a jövő élelmiszere: a magyarok vajon megeszik majd?

A bostoni Tufts Egyetem kutatói arra keresik a választ, hogyan lehetne nagy mennyiségű, tápláló élelmet előállítani úgy, hogy közben nem tesszük tönkre a Földet. Mivel a jelenlegi, haszonállatokra épülő élelmiszeriparnak is nagy szerepe van a globális felmelegedésben, és az erdőirtásban, olyan alternatívát keresnek, ami nem károsítja a bolygót, és képes ellátni az embereket megfelelő mennyiségű élelmiszerrel.

A haszonállatokra épülő élelmiszeripar tönkreteszi bolygónkat: a talaj- és vízminőség romlása, a biológiai sokféleség csökkenése, a kialakult savas esők, a korallzátonyok pusztulása, az erdőirtás, és természetesen a klímaváltozás is nagy részben a mai élelmiszeriparnak köszönhető. Napjainkban rengeteg haszonállatot kell tenyészteni az emberiség táplálásához, melynek száma rohamosan növekszik.

Ezt a problémát számos módon próbálják meg orvosolni a tudósok, felmerült a csak növényalapú étrend kialakítása mellett a laboratóriumban előállított hús, a rovartenyésztés, és a genetikailag módosított állatok létrehozása is, de vajon melyik a legcélravezetőbb út? A bostoni Tufts Egyetem kutatói szerint mindezen ötletek kombinációja lehet a megoldás – írja a Science Daily.

A kutatók a Határok a fenntartható élelmiszerrendszerekben (Frontiers in Sustainable Food Systems) című folyóiratban közölték cikküket, melyben arra adnak magyarázatot, hogy miért a genetikailag módosított rovarhús a jövő élelemforrása.

A jelenlegi állattartó rendszerrel kapcsolatos környezetvédelmi, közegészségügyi és állatjóléti aggodalmak miatt létfontosságú egy fenntarthatóbb élelmiszertermelési módszer kidolgozása.

– mondta Natalie Rubio, a tanulmány vezető-szerzője.

A kutatás a következő tudományos ötleteket vette alapul:

  • A genetikailag módosított állatállomány kevesebb metánt termel, és ellenállóbb a betegségekkel szemben, ennek köszönhetően pedig enyhülhet a talaj, és a vízminőség romlása, valamint az erdőirtás, és a biológiai sokszínűség csökkenése is.
  • Igencsak csökkenne a metánkibocsátás, ha csak növényalapúvá válna az élelmiszeripar, azonban a változás túl drasztikus lenne, hiszen rengetegen fogyasztanak napjainkban húst, sokak számára elképzelhetetlen lenne a hiánya. Ez a kezdeményezés nem teljes megoldás, hiszen a növények termesztéséhez ugyancsak hatalmas területek, és rengeteg víz kell, akárcsak az állattenyésztésnél.
  • A laboratóriumokban készült hússal sok vizet és helyet lehetne megtakarítani, ez pedig nem befolyásolná a termék ízét. A szarvasmarha, sertés, és csirke sejtek létrehozásához azonban valószínűleg több energia és nyersanyag kellene, mint fenntartani a jelenlegi állattenyésztési rendszert.
  • Egy rovarfarmnak sokkal kevesebb vízre és helyre van szüksége, mint a haszonállatoknak, vagy a növényeknek: gondoljunk csak arra, hogy a rovarok számára fenntartott helyeket vertikálisan is ki lehet alakítani, mivel jóval kevesebb súlyt nyomnak, mint a szarvasmarhák, a sertések, vagy más négylábúak. Bár ez a megoldás igen logikus lenne, rengetegen undorodnak a rovaroktól, az pedig sokaknál elképzelhetetlen, hogy meg is ennék őket.

Natalie Rubio szerint a legjobb megoldás ezeknek az ötleteknek az összességéből keletkezhet: a kutató laboratóriumokban tenyésztene rovarokat, melyek növényeket ennének, magukat a rovarokat pedig genetikailag módosítanák, hogy minél nagyobbak, táplálóbbak, és ízletesebbek legyenek.

A tenyésztett emlős-, madár- és más gerinces sejtekhez képest a rovarsejtek kevesebb erőforrást és kevésbé energiaigényes környezeti kontrollt igényelnek, mivel alacsonyabb glükózigényük van, és megélnek széles skálájú hőmérsékleten, pH-értéken, oxigén- és ozmolaritás szinten is. Ráadásul a nagyüzemi termelésre való átálláshoz szükséges változtatások egyszerűbbek a rovarsejtek esetében, hiszen ezeket ma is használjuk gyógyszerek, vakcinák és rovarölő szerek előállításához.

– magyarázta Rubio.

Ezeknek az alkalmazásoknak a kutatása manapság már olcsó, ráadásul állatmentes növekedési közeget kíván meg.

A legtöbb emlős izomsejt-tenyésztési rendszerben a sejteket egyetlen rétegben kell rögzíteni a növekedési felülethez, ez pedig nehéz feladat, ha tömeges élelmiszertermelés a célunk. Sok rovarsejt növesztésénél azonban nem szükséges a rétegbe rögzítés, így ez a folyamat költséghatékonyabb, és a folyamat által biztosított a nagy sűrűségű sejtosztódás.

– mondta Rubio.

A rovarszövet bio-robotikus mozgásának ösztönzésére kifejlesztett technológiát az élelmiszertermelésre is alkalmazni lehetett. A tenyésztett rovar izomzatához rendszeres összehúzódásra lehet szükség, ez kell ahhoz, hogy „húsos” szerkezetet lehessen kialakítani. Különösen hatékony módszer az optogenetikai tervezés, ami során egy új gén használatával elérhető, hogy a sejtek a fényre reagálva jöjjenek létre. A rovarsejtek másik előnye, amely könnyebb rajtuk genetikai módosításokat végrehajtani, mint más állati sejteken.

A hatalmas potenciál ellenére a tenyésztett rovarhús még nem fogyasztásra kész. A sikerhez még meg kell fejtenünk két kulcsfontosságú folyamatot: a rovarsejtek izom- és zsírsejtek fejlődésének ellenőrzését, valamint ezek kombinálását 3D-ben, hogy hússzerű szerkezetet hozhassunk létre. Az utóbbi esetében a kitozánból készült szivacsok – gomba eredetű rostok, amelyek szintén megtalálhatók a gerinctelenek kitinvázában – ígéretes lehetőségnek tűnnek.

– mondta Natalie Rubio.

Bár egyelőre senki sem tudja, hogy az így módosított rovaroknak milyen ízük lenne, van rá esély, hogy ismerős ízeket fedezhetünk majd fel bennük. Natalie Rubio szerint a rovarok és rákok evolúciós közelsége miatt lehetséges, hogy a homár, a rák és a garnélarák íze köszön majd vissza a rovarhúsban.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. KATTINTS!
  Megosztom

hellovidék

élelmiszeripar

rovarhús

rovar

élelem

étel

génmódosítás