Teszten a pécsi egyetemisták legtrendibb kávézója: mitől lett a Rokusch ilyen népszerű?

Pécs egyetemváros, szóval egyértelmű, hogy ha vendéglátós lennék (persze egy másodpercig sincs meg ez a típusú vénám), akkor valahol itt nyitnék én is kávézót. Odafigyelnék rá, hogy legyen kinti, benti hely, csakis kedves személyzettel dolgoztatnék, behoznék némi modernizációt, de természetesen a város egyik legjobb kávéjának az elkészítését tűzném ki célul. Nos, a Rokusch csapatának az én naiv felsorolásom mindegyike a fejében lehetett, amikor 2019-en megnyitott a helyet. A bölcsész- és az orvosi kartól nagyjából azonos távolságban, tippre olyan 15 perces sétára, valahol pont középen kapott helyet.

Szeles volt ez a szombat reggel, de sütött a nap. Egy teraszos helyre pályáztunk, de miután a naposabb részeken már mind ültek, ezért inkább bent kerestünk helyet az egyik sarokban. Már a bejáratnál ellenőrizték a védettségi igazolványunkat, ezután nyugodtan foglaltuk el az asztalunkat. Körbenézve azonnal egyértelművé vált, hogy a dizájn fiatalos és modern, de nem túlságosan. A fafelületek mellé a manapság igen divatos egy égős, fekete lámpák kaptak helyet. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert véleményem szerint nagyon nehéz eltalálni a trendi és az ósdinak tűnő közötti finom határvonalat. A Rokuschban mindenesetre egy kicsit sincs az utóbbi érzésünk, amit a mozaikolt pult is inkább a jó irányba mozdít el.

Itt is vagyok. Vagy túl gyorsan értem ide? Esetleg tudjátok már, hogy mit szeretnétek fogyasztani? Vagy inkább hozzak egy étel- és itallapot?

– zúdította ránk ezt a néhány kérdést a felszolgáló, aki közben kedvesen mosolygott (a szeméből és a hangsúlyból gondolom ott a masz mögött).

Kértünk egy étlapot, amit elnézve nincs óriási választék. Bár ez nem mindig jelent rosszat, mert így azonnal szembetűnik a fő profil: ezt a helyet arra találták ki, hogy üljünk be egy kávéra/teára reggel vagy délután, esetleg ízlés szerint együnk hozzá egy szendvicset vagy egy szelet süteményt. Apropó szendvics, ami nem is szendvics, hanem bagel. Igen, az az amerikai filmekben látott pékáru, amelyet Lengyelország zsidó közösségei találtak ki. Hagyományosan kézzel formálják és kelesztett tésztából készül, amit nagyjából egy kéznyi méretű gyűrűvé formálnak, először rövid ideig vízben forralnak, majd megsütnek. Nos, ilyent kérhetünk szendvics gyanánt a Rokuschban.

De vissza az étlaphoz: a kapcsos irattartós stílus nekem bejön, a lapok könnyedén lapozhatók és átláthatóak. A tulajok meglepték a vendégeket egy „Rokusch Spring” egyedi, tavaszi kínálattal is. Persze ez az első dolog, amin megakadt a szemem. A zöldalma-tárkonyos, illetve citra komló-begamott limonádé csak a kezdet (1090 forintért), amihez három, izgalmas smoothie szerű keverék is társul. Az első ezek közül a „f #ck covid!” kurkumával, gyömbérrel, citrommal és fehér teával (990 forintért); a második a répaimádókra marketingelt „carrot heaven” répával, zsályával, kardamommal, citrusokkal és mézzel (990 forintért), valamint a „beat root”, nevéből adódóan természetesen céklával, rooibossal, kakaóval, naranccsal és tejjel (890 forintért).

Egyetemvárosra és az angol nyelven jól beszélő diákokra szakosodva ez persze igen jól hangzik, de már ott is csengett a fülemben édesanyám hangja: „Ha Magyarországon vagyunk, akkor ezt miért nem lehet magyarul (is) elmondani?” És igen, ebben igaza lehet: mert talán a vendégek jelentős része tényleg megérti, mások talán a hozzávalók alapján kiválasztják, de mondjuk egy édesanyám generációját képviselő személy inkább rosszul érzi magát az angol nyelvű meghatározás miatt.

De vissza a kínálathoz: egy espresso 470 forintba kerül, a hosszú kávé egy százassal drágább, míg a klasszikusnak számító cappuccino 750, egy latte pedig 850. Mindegyik tételből létezik „nagy adag” is, ezek egységesen 200 forinttal kerülnek többe. A különlegesebb ízek kedvelőinek itt van a batch brew (később kiderítettem, hogy gép filterkávét jelent) 570 forintért, a cortado 650 forintért vagy a flat white 950 forintért. Külön szimpatikus, hogy némi felárért lehet kérni plusz tejet, laktózmentes, zab- vagy mandulatejes kivitelt.

De itt még nincs vége. Az itallap kínálatán megjelenik a golden mylk 990 forintért (erről a pincérnő elárulja, hogy kurkumából készült latte), a már sokak által megismert és kedvelt chai latte 950 forintért, az espressóval „felturbózott dirty chai latte 1150 forintért, a „london fog” fantázianevű earl grey latte 990 forintért. Egy külön szekcióban a „coffee in good spirit” 1990 forintért kávés vagy alkoholos koktélok. Még azok is találnak újdonságot az itallapon, akik megrögzött koffeinfogyasztók.

Az itallapon vannak még mindenféle matcha-k, 890-1150 forintos áron, illetve sokféle forrázatok (például eukaliptusz vagy menta) 790 és 890 forintért, de a szokásos üdítők is.. Teákból a kínálat szintén bőséges, a klasszikus fehér, zöld, fekete, earl grey mellett marocco, jeges tea is kapható, illetve wulong és puer – persze fogalmam sincs, hogy mik ezek. Az árak 790-1600 forint között mozognak.

A wulong teák félig fermentált különleges teák Kína viszonylag kis területéről. Egy főzet akár három teával is felér. Különösen finom illat és intenzív aromavilág jellemzi. A puer tea egy speciális teatípus, ami a dél-kínai Yunnan tartomány eredetvédett terméke, és amit a helyi nagylevelű assamica alfajról szedett alapanyagból készítenek. Ez egy sötétebb színű tea és állítólag rengeteg áldásos hatása van, például súlycsökkentő

– magyarázza a felszolgáló, látva érthetetlen arckifejezésemet.

Végül bepróbálkozom a répás álommal, amit a felszolgáló melegítve ajánl, ami mellé kérek egy sonkás bagelt, illetve egy lattét. A már sokat emlegetett bagelekből egyébként hatféle kapható az étlapon, 990-1290 forintért. Barátnőm mindenféle allergiával küzd, ezért különleges kívánságai vannak, amit első kérdésre teljesítenek. Bár így kicsit többet kell várnunk a reggelire, de készül neki a ciabatta, mindenféle tejtermék nélkül, sok zöldséggel és szintén sonkával. Ő egy sima espresszót kér hozzá, illetve bevállalja a citra komlós limonádét.

Először a limonádé és a melegített répás turmix érkezett meg. Előbbi rengeteg szezongyümölccsel és jéggel, utóbbi a nagymamám cuki konyháját idéző csészécskében. Ízre egy pillanatnyi panaszom sem lehet, bár érzésre túl gyorsan elfogyott. Még szívesen kortyolgattam volna. A bagelt és a ciabattát ízléses cementlapon kaptuk kézhez, a kávé mellé pedig mindkettőnknek járt egy nagy pohár víz. Bár a mézes mustár bizony forró volt és egyszerűen nem tudtuk szépen enni, az íze kárpótolta ezt a kényelmetlenséget. Ennek ellenére az egy szalvéta nem volt elegendő, és az utolsó falat után azonnal fel is kellett keresni a mosdót kézmosás ügyében.

Következtetések

A Rokusch ár-érték arányban megtalálta az arany középutat. Reagál a külföldi hallgatókra mint célközönségre, ugyanakkor figyel rá, hogy a pécsieknek se kelljen túlságosan mélyen a zsebükbe nyúlnia. A személyzet nagyon odafigyelt ránk, bár a lattémat kétszer kellett kérni, mert a kishölgy vagy elfelejtette, vagy túlságosan sok lett a vendég és elveszett valahol a rendelések tömegében. Végül kicsit több, mint 5000 forintot fizettem, de ezt jó szívvel tettem. Egy ilyen reggeliért két személyre valószínűleg máskor sem sajnálnék ennyit.

Fotók: Jeki Gabriella