Maradékmentés húsvét után: 7 rakott krumpli recept, amikről még nem hallottál

Szarka Zsófi, Wurmbrandt András   
  Megosztom
Maradékmentés húsvét után: 7 rakott krumpli recept, amikről még nem hallottál

Tudtatok, hogy a rakott krumpli már több száz éve készül a magyar konyhákban? Összegyűjtöttük a legjobb variációkat, és megsütöttük a leggazdagabb húsvét utáni rakott krumplit, amibe belekerült mindaz, ami az ünnepi asztalról megmaradt.

Egészen pontosan 1840-ben Czifray István már említi akkor megjelent receptes könyvében a töltött burgonyát, ami rakott krumplivá nőtte ki magát az évek során. Olvashatunk még Sz. Hilaire Jozéfa igen terebélyes Pesti szakácskönyvében is róla, aminek következtében egyre kedveltebbé váltak a francia receptek is hazánkban.

Van különbség krumpli és burgonya között?

Nincs, csupán az egyik a szebbik magyar kifejezésünk, a másik pedig, amit mindenki használ a hétköznapokban. Viszont, krumpli és krumpli között igen nagy különbségek vannak. Természetesen nem mindegy, hogy piros vagy sárga. A piros kevesebb lisztet, keményítőt tartalmaz, így azt a sütésre (sültkrumpli) használjuk inkább, hogy roppanósabb legyen. A sárga krumplit pedig érdemes tésztába gyúrni, vagy rakott krumplinak használni.

Nem csak erről van szó. Manapság a legnagyobb szakácsaink – mint, ahogy Vonberg Frigyes előadásán is hallottam – azt mondják, a legjobb a franciák krumplija. Az íze, állaga, színe tökéletes, ám itthon ilyet nehezen kaphatunk. Egy-két szupermarketben elérhető már az import- francia burgonya, érdemes egyszer kipróbálni - valóban van különbség - de nekünk most tökéletes lesz a magyar krumpliból is ez az étel.

Az 1840-es recept

Bárki számára elérhető már az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményéből Czifray Isván szakácskönyve. Abban rejlik a régi töltött burgonya receptje is, amit elhoztam most, hogy keresgélni se keljen. Tejföllel, kolbásszal, de még borjúhússal is tölti a kumplit, és sok vajat ajánlja hozzá. Íme a lassan két évszázados recept:

Hámozz meg jó főtt krumplit s hagyd kihűlni, vágj le azután az aljából egy kis darabot, hogy a tálon megálljon, valamint a tetejéből is, vájd ki vigyázva, aprits össze koczkásra egy darab borjúhúst, készíts egy kis vajmártást, tedd bele a borjúhúst, sárgarépával, aprított rákfarkakkal, egy kis tört borssal és szeresendióvirággal együtt; forrald fel jól mind együtt, úgy hogy a mártásból semmit se lehessen látni; töltsd meg vele a krumplit s borítsd be az előbb lemetszett tetejével, igazítsd tálra, adj fölibe tejfelt és vajat, rakj alul-felül pártüzet s hagyd igy, mig szép sárga nem lesz a színe. Felczifrázhatod kolbászszal.

Az én rakott krumpli történetem

Nem gondoltam volna, hogy ezt a történetet le merem írni majd, de most mégis megteszem. Egyszerűen nekem itt kezdődött el a „rakott krumpli szerelem”. Kislányként anyukám zeneiskolába hordott minket minden kedden és pénteken. Öcsémmel nem egyszerre végeztünk, ezért, míg rá vártam, anyukám nagynénjénél töltöttem az időt.

Általában a másnapi leckémet írtam, vagy valami mesét néztünk. Anyukám nagynénje az egyik alkalommal leszaladt a boltba, és egy kicsit tovább is maradt. Gondoltam körbenézek, mit lehet még csinálni ezeken a megszokott dolgokon kívül. Kisebb lakás volt, ezért túl sok lehetőségem nem volt, maradt hát a konyha felfedezése.

A kamrában nem volt semmi izgalmas, de a sütőben annál inkább. Egy tepsi frissen sült rakott krumpli, de valahogy gusztusosabb volt, mint bármelyik másik. Gondoltam a szélét lecsippentem, hadd lássam, itt milyen. Következtek a sarkai, majd a sültebb részek, a sajt a tetején, és egyszer csak észrevettem, hogy ebben aprított savanyú káposzta is van. Annyira belefeledkeztem, hogy csak egy mondatra figyeltem fel:

Zsófika, hát te…?

Felnéztem a megmaradt rakott krumpliból, aminek már se teteje, se káposzta rétege, se pedig sült szélei nem voltak, csak a maradék, nagy halom krumpli. Nagyon restellettem magam, de már akkor jobban felcsigázott, mint egy nagy csokis tál. Szerencsére anyukám nénikéje tündéri asszony a mai napig, így csak véget nem érő kacagásba kezdett, hisz úgyis nekünk szánta. A történet leghihetetlenebb része az, hogy mindenre pontosan emlékszem, és hiába szégyellem magam még most is, egy percig sem bántam meg!

Ahány ház, pont annyi fajta rakott krumpli – az 5 legjobb variáció

  1. Savanyú káposztával: az aprított savanyú káposztát bő olajon, kevés szalonnán megpirítjuk, kis cukorral hintjük és beletesszük a klasszikus rakott krumpliba.
  2. Lecsósan: hagymás lecsót készítünk, apróbbra vágott paprikával, paradicsommal, majd jól lesütjük. Ezt keverjük a megszokott (kolbászos-tejfölös-tojásos) rakott krumpli közé.
  3. Hallal: a krumpli itt édesburgonyára cserélhető, amit előre lesütött tőkehallal, fokhagymás tejföllel és főtt tojással rétegezünk.
  4. Mexikói: szintén minden a megszokott, éppen ezért a kolbászos tojáshoz nagyon jól illeszkedik a bab, a kukorica és az aprított kápiapaprika. A konzerv kukoricás babot és a kápiapaprikát a karikázott tojások köré szórjuk, így rétegezzük a rakott krumplinak valót.
  5. Sonkás felvágottal – az én egyik kedvencem. A régi menzákon így készítették. Szabályos, apró kockákra vágták a sonkás felvágottat, amiből legalább 2 centi magas réteget tettek a rakott krumpliba. A kevésbé kolbászimádóknak ez tökéletes!

A rakott krumpli sokszínűsége arra is lehetőség ad, hogy igazi maradékmentő fogás legyen. A húsvéti hidegtálakból megmaradt kolbászkarikák, felvágott sonkák, vagy a friss újhagyma tökéletesen beleillik egy igazán gazdag rakott krumpliba. Mi ezt tettük tavaly is az ünnepek után, hogy ne vesszen semmi sem kárba. Természetesen készül még sonkás kocka sok sajttal, és egy sonkával töltött sós kalács is, hogy András az esti borozás mellé tudjon mit majszolni.

Maradékmentő- gazdag RAKOTTKRUMPLI

Hozzávalók 4 főre:

  • 1.5 kg C-típusú burgonya
  • 150g füstölt kolbász
  • 2 nagy fej vöröshagyma (vagy egy csomag újhagyma)
  • 500 ml tejföl
  • 200ml tej
  • 1 ek só
  • 150 g füstölt vagy főtt sonka
  • 6 db főtt tojás (lehet színes is)
  • 50 g vaj (82%)
  • 50 g reszelt sajt a tetejére

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőzöm, és annak a főzővizébe is teszek 1 evőkanál sót, mert ízesebb lesz tőle. Teljesen kihűtöm, és felkarikázom. A kolbászt, a kockázott vagy darált sonkát, és a karikázott hagymát is kevés olajon külön-külön lepirítom. Természetesen lehet egyszerre is, csak akkor nem tudjuk a rétegeket váltogatni majd.

A tojásokat megfőzöm, a tejfölt előkészítem, és kezdem az összeállítását. Vajjal alaposan kikenem a sütőformát, jöhet szépen sorban a krumplikarika réteg, majd a kolbász, kis hagyma, tejföl. A következő réteg nálam sonkás – hagymás volt. A rétegeket mindig meghintem sóval, esetleg borssal, és a kolbászzsír alá gyakran még őrölt pirospaprikát is hintek, legyen szép színe.

Mikor az utolsó réteghez érek, a két tenyeremmel lenyomom, hogy szép egyenletes legyen, és majd könnyen szeletelhető. Felöntöm akár az elején is tejjel, vagy a sütési idő közepénél (csak el ne felejtsem), majd lereszelem sajttal és 1 óra alatt, 180 fokon szép pirosra sütöm. Uborkasalátával, vagy friss fejes salátával maga a tökély!

Na komám, mit iszunk?

A rokonait nem válogathatja meg az ember! Kicsit leegyszerűsítve erre a felismerésre találták ki a régi falusi emberek a komaságot. Olyannyira, hogy a néprajztudomány a komaságot, társadalmi intézményként, mint a műrokonság egyik formáját tartja számon. Komának hívták a gyerekek keresztszüleit, akiket ugye – jó esetben – a szülők saját maguk választották ki, de komának szólították a közeli barátokat is, akit meg pláne saját maga választ meg az ember.

De hogy miért mesélek erről? Azért mert Magyarország bizonyos vidékein a komák ilyenkor húsvétkor vagy pünkösdkor komatálat vittek vagy küldtek egymásnak, ünnepélyesen megpecsételve ezzel a köztük lévő kapcsolatot.

Ismerve ezt a régi szokást, kapva kaptam a borok között válogatva, amikor megláttam a szekszárdi Eszterbauer Pincészet Komám elnevezésű vörösborát. Eredetileg merlot-t kerestem a rakott krumplihoz, de fajtabort nem találtam az üzletben, ezért indultam a cuvée-k irányába. Aztán a név olvasásakor már nem volt kérdés, megpróbáljuk ezt a merlot, cabernet franc és -sauvignon, kékfrankos, zweigelt, kadarka házasítást. Lényegében minden kék fajta benne van, ami a borvidéken számít.

Az Eszterbauer család és a bor kapcsolata nem új keletű, már 1746-ból maradt fenn olyan levéltári adat, amely a családot szőlőművelőként említi. Eszterbauer János már a 9. generáció, aki tehát ezzel foglalkozik, de persze nemcsak ő, hanem az egész család benne van a tradicionális vállalkozásban. Azt mondják, az ősök tisztelete jeléül jelenítik meg a borcímkéinken a 19. és a 20. század szekszárdi „paraszt – polgári” világának szereplőit, a már másvilágra költözött nagyszüleiket, dédszüleiket. És tényleg, az Eszterbauer borok neve és címkéje visszarepít a hajdan volt kor nyugalmat adó nosztalgiájába.

A 2019-es Komám cuvée 13,5 százalékos alkohollal, egy jó erős - mármint minőségben – mindennapok bora, abszolút passzol a kolbászos, sonkás, hagymás magyaros ételekhez. Külön jót tesz neki, hogy rövid ideig hordós érlelést is kapott, bársonyosan simul a rakott krumplihoz. “Ajnye komám, ez a bor jobb gazdát is megérdemelne” - írják Eszterbauerék a címkén, persze megint csak a múltba visszatekintve, amikor a heccmájszterek így ugratták a szőlősgazdát. Mit mondjak, néha szívesen visszamenne az ember azokba régi szép időkbe...

Címlapkép: Getty Images

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

gasztromesék

recept

főzés

krumpli

burgonya

húsvét