Ez az ősi magyar növény lenne a depresszió ellenszere? Szörpöt is készíthetsz belőle

Tóth Viktória   
  Megosztom
Ez az ősi magyar növény lenne a depresszió ellenszere? Szörpöt is készíthetsz belőle

A legtöbb embernek nem kell bemutatnunk korunk egyik legdivatosabb növényét, a levendulát, hiszen jellegzetes illatáról, üde, lila színéről már messziről felismerhetjük – azonban a levendula jóval több mindenre jó, mint azt gondolnánk. Mi mindenre használták régen, hogyan gyógyítottak vele a falvak javasasszonyai? Hogyan kerültek hazánkba az első levendulák, mikor kezdték el nagytételben termeszteni? Miért pont Tihany lett Magyarország levendulaközpontja és hol csodálhatjuk még meg a csodás levendulamezőket? A levendulából nem csak illóolaj és méz készül – ezekkel a receptekkel minden vendéged leveheted a lábáról!

Cikkünkben mindent elárulunk a levenduláról: hogyan érdemes elültetni kertünkben, milyen törődést igényel a levendula és mikor érdemes azt leszüretelni? Amellett, hogy illatos, rovarűző párnácskákat és szappanokat készíthetünk belőle, frissiben is felhasználhatjuk: rengeteg süteményt, fagylaltot, mártást és üdítőt készíthetünk belőle. Kipróbált levendulás receptjeink között bemutatjuk, hogyan készül a levendulás keksz, illetve az ínycsiklandó levendulakoktél, házi levendulaszörp felhasználásával – több sem kell egy vidám, nyári délutánhoz!

A levendula rövid története: miért pont Tihany?

A levendula egy, az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség, ma már számtalan alfaját, nemesített fajtáját hasznosítjuk többnyire kerti dísznövényként, konyhakerti fűszernövényként, egyébként a kozmetikaiiparban termesztik és használják nagymennyiségben. A levendula őshonos növény Európában, a Mediterráneumban, de egész Délnyugat-Ázsiában és Indiában is termesztik. A levendula egyes vidékeken invazív növényfajként szaporodik: Ausztrália egyes részein irtandó gyomnövényként tartják számon.

A levendula, mint parfümnövény a 19. században vált igazán elterjedtté, főként Angliában és Franciaországban – nem hiába, a mai napig a provance-i levendulamezők a leghíresebbek, természetesen a magyar tihanyi levendula mellett. Annak, hogy így kiépült Franciaországban a levendulatermesztés, taktikai okai is vannak: még az I. világháború előtt úgy gondolta a francia kormány – és a parfümkészítők -, hogy a levendulatermesztés megakadályozza a dolgozó népesség elvándorlását a térségből. Korábban a levendula helyén mandulát termesztettek, ám az értékes virágok ültetése végett felszámolták a gyümölcsösöket.

Tihany
Tihany

A levendula az 1920-as években érkezett meg Magyarországra, a kor neves gyógynövényszakértőjének, Bittera Gyulának köszönhetően, aki egyenesen Provance-ból hozta a vetőmagot. Igaz, korábban is előfordult már a levendula Magyarországon, azonban ez csak a kolostorok gyógynövényes kertjeire vonatkozott. Bittera a tihanyi apátságtól bérelt területet, hogy francia mintára megpróbálkozhasson a levendulatermesztéssel – amit sikeresen véghez is vitt -, azóta Magyarország leghíresebb levendulatermő vidéke Tihany.

Bittera olyan nagy sikerrel vitte véghez projektjét, hogy kiderült, a tihanyi levendula illóolajtartalma még a provance-inál is magasabb – ez a térdég speciális, félsziget-jellegének köszönhető, ugyanis ez az ország egyik legnapfényesebb, egyben legszárazabb, fél-mediterrán éghajlatú vidéke, ráadásul a levendulának kedvező vulkáni alapkőzet is Tihany malmára hajtja a vizet. A mezők fénykorukban 20.000 kg levendulát is kitermeltek, a betakarítást lányok és asszonyok végezték június 25. és július 20. között.

Az évek során a tihanyi levendulamezők egyre csak bővültek, a két világháború közt keserűmandula fákat ültettek közéjük, melyek közül néhány mind a mai napig megmaradt. A szocializmus sajnos a tihanyi levendulának sem kedvezett: a ’60-as években beszántották és szőlőt telepítettek a helyére, a maradék területek pedig elvadultak. A levendulamezők „újjáélesztése” a ’80-as években kezdődött, a ’90-es évektől pedig új területeket is levendulaművelés alá vontak.

Így gyógyítottak vele régen és ma

A levendula nem csak parfümalapanyag: már a rómaiak kora óta elismert és hatásos gyógynövényként tartjuk számon, felhasználását tekintve leginkább aromaterápiás illóolajként alkalmazzuk, de szájon át szedhető gyógyszereket is készítenek belőle. A levendulát régen és ma is idegnyugtatóként használták a leggyakrabban: a virágok kellemes illata a depresszió ellenszereként segít a szorongás csökkentésében és az alvási zavarok mérséklésében is, ha pedig levendulatea formájában fogyasztjuk (a virágok egyszerű forrázata), enyhíti a bélgörcsöket, puffadást.

A reneszánsz korban úgy gondolták, a levendula megbízható védelmet nyújt a fertőzések ellen, például azok a kesztyűkészítők, akik levendulával illatosították árujukat, nagyobb valószínűséggel kerülhették el a kolerát. A 17. században már közismert gyógynövényként foglalkoztak vele, a kor legtöbb füvészkönyvében szerepelt, a pestisjárvány idején is alkalmazták, még a sokak számára ijesztőnek vélt, madárcsőrt formázó maszkokba is beletették, hogy távoltartsa a betegségeket.

A levendula nagyon divatos volt a Viktoriánus korban (19. század) – nem csoda, hiszen Viktória királynő kedvenc növénye volt. Olyannyira elterjedt illattá vált, hogy szinte mindenhol levendulapárnácskákat használtak (a szekrényben, az ágyban, asztali és fali dekorációként, még a hölgyek dekoltázsában is elrejtették), levendulás vízzel takarítottak a házakban, fényesítették vele a bútorokat, sőt, levendulával is fürödtek – ekkor robbant be a levendula igazán a kozmetikaiiparba. Gyakorlatilag mindenféle emésztőrendszeri és lelki bántalom ellen felírta az orvos, mint gyógyhatású növényt.

Manapság a levendulát gyakran az érett korú vagy idős hölgyekkel hozzák párhuzamba – ez a sztereotípia szintén a viktoriánus korra vezethető vissza, hiszen a korban divatos növényt sokan egészen időskorukig kedvelték és nagyukkal vitték illatanyagként a 20. századba is. Manapság a levendula újra kezd divattá válni a fiatalabb korosztályok körében is, az alternatív gyógymódok, természetes antidepresszánsok kedvelői között pedig az elsőszámú gyógynövények között van.

Már a középkori orvostudomány is használta a levendulát
Már a középkori orvostudomány is használta a levendulát

Spirituális bánatűző, szerelemhozó virág

A népi gyógyászatban a javasasszonyok nem csak sebek fertőtlenítésére, a bélbántalmak enyhítésére és a lelki problémák csillapítására használták. Úgy gondolták, a levendula helyrehozza az étvágytalanságot, felfrissíti a lelket, sőt, elhozza a szerelmet is, mivel az első levendulabokrok még Ádám és Éva édenkertjéből származtak. A hiedelmek szerint, ha a nők a levendula illatát viselték magukon, könnyebben talált rájuk a szerelem – ennek a szokásnak még maga Kleopátra egyiptomi királynő is hódolt két évezreddel ez előtt. Egyes vidékeken a csábítás virága volt, máshol a levendulacsokor az ártatlanság szimbólumává vált, és érdekes módon a bizalmatlanságé is, mert úgy gondolták, hogy a kígyók szaporítják a növényt.

A régmúlt idők faluvilágában úgy gondolták, hogy a levendula gyógyír a búskomorságra, avagy a depresszióra és elűzi a lidérces álmokat. A levendulás fürdővíz elvette a test fáradtságát, és nem csak a testet, hanem a lelket is megtisztította. A füvesemberek gyógymódként javasolták a levendulát nem csak a fogfájásra, de az ideges szívdobogásra (magas vérnyomás), köhögés ellen, sőt, még rovarcsípésekre és kificamodott végtagokra is, hűsítő borogatás gyanánt. Reuma és izomfájdalmak ellen még a mai napig használják, javasolt a masszázsolajjal való vegyítése, ha a bőrünkön keresztül szeretnénk „beszívni” az illatát.

Ezeket a tanácsokat fogadd meg, ha otthon ülteted

A levendula háztáji termesztése egyáltalán nem bonyolult, hiszen egy jó szárazságtűrésű mediterrán növényről van szó, ami kedveli a teljes napsütésben úszó területeket és jól érzi magát a jó vízelvezetésű, homokos, kavicsos talajban (ha agyagos a föld a kertünkben, keverjünk hozzá sódert); nem igényel trágyázást sem. A levendula nagy ellensége a víz: egyrészt nem szabad túlöntöznünk, másrészt a magas páratartalom sem jó neki, hiszen elrothaszthatja a gyökereiket. Amennyiben a levendula fómás betegsége üti fel a fejét a bokron, a fertőzött részeket el kell távolítani a többi közül.

Könnyen szaporítható növényről van szó: késő ősszel ültethetjük magról, a palántákat tavasszal érdemes elültetni, de tőosztással is egyszerűen növelhetjük a mennyiséget. A levendulát kifejezetten csoportosan ültetik, hiszen úgy mutat, ha egy hatalmas bokor képződik a hajtásokból; gyakran egy egész díszsort ültetnek belőle utak mellé, házak elé. A levendula ültetési távolsága önálló bokor esetében 50 cm, szegélyként 30 cm. Csak tartós aszály esetén kell megöntözni, akkor is mértékkel. Évente 2-3 alkalommal érdemes a bokrot visszametszeni, mert idősebb, fásult ágai hajlamosak a felkopaszodásra.

Mikor „szüreteljünk”?

A virágokat még a kinyílásuk előtt érdemes leszüretelni, hiszen ekkor tartalmazzák a legtöbb illatanyagot. Mivel a levendulának számtalan alfaja létezik, a szüretelési idejük is eltérhet egymástól, de általánosságban elmondhatjuk, hogy a legtöbb növény júniusban és júliusban virágzik. A levendulát érdemes szárastól levágni, kisebb csokrokba kötni, majd felakasztani jól szellőző helyre, ahol a növény teljesen kiszáradhat. A száraz virágokat használhatjuk dekornak, vagy lemorzsolhatjuk a virágos részt, hogy párnácskákba varrva tartsuk, ahol egy évig illatozik – a következő szezonban érdemes mindig cserélni őket, frisset vágni az illatát vesztett, tavalyi darabok helyett.

A levendula szedésénél figyeljünk oda arra, hogy ha étkezési célra szánjuk a virágokat, semmi esetre se szerezzük be őket forgalmas utak mellől, ugyanis a kipufogógázból származó káros anyagok és az út pora megtapadnak az aprócska szirmokon, leveleken, így ezeknek a daraboknak a fogyasztása egyáltalán nem egészséges. Ha levendulából szeretnénk készíteni mézet, aromatizált olajat vagy süteményt, célszerű a kertünkben, az út porától távol, külön fűszer célzatú növényt ültetni.

A levendula felhasználási útjai

A levendula felhasználása világszinten a kozmetikaiiparban a legjelentősebb, illóolajával számtalan parfümöt, sampont, testápolót, szappant, fürdősót stb. illatosítanak. A közönséges levendula kiválóan működik krémekben, mert magas a kámfortartalma, de a hibrid levendulákat is gyakran használják erre a célra, annak ellenére, hogy gyengébb minőségű illóolajat tulajdonítanak neki. Az illóolajnak fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatásai is vannak, az I. világháborúban a kórházakban is gyakran használták a katonák kezelése során.

Európában a franciák kedvelik leginkább, gondoljunk csak a provance-i levendulamezőkre, azonban a levendula, mint fűszer nem a tradicionális francia konyha alapanyaga. A levendulavirágok rengeteg nektárt adnak, éppen ezért a virágzás során a méhészek odatelepítik a kaptárokat a levendulamezőre, hogy a rovarok színtiszta levendulamézet állíthassanak elő – a levendulaméz egyébként a drágább mézfajták közé tartozik, nem is csoda, hiszen tisztán kiérződik a mézből a levendulaaroma.

A levendulatea fogyasztása is igen népszerű, gyakran kombinálják a virágokat más teafélékkel, például feketeteával, zöldteával, gyömbérrel, hiszen hosszútávú fogyasztása bizonyítottan oldja a szorongást. Mediterrán vidékeken a klasszikus levendulaolaj mellett vásárolhatunk száraz levendulavirágzattal töltött párnácskákat is, amik a ruhásszekrénybe téve elűzik a molyokat és friss illatot kölcsönöznek a szöveteknek. Az ágyba téve a levendulapárna segíthet elaludni a rossz alvóknak is.

A levendula felhasználása a gasztronómiában

A levendula a gasztronómiában leginkább desszertfűszerként használatos: kiválóan illik a csokoládés krémekbe, kifejezetten gyakran használják torták készítéséhez, illetve omlós vajas kekszekhez is. A levendulavirágok kandírozása is nagy divat, hiszen gyönyörű tortadekorációk készíthetőek belőle, ráadásul igen olcsón. A levendula kiváló lekvár-adalékanyag, természetesen aromatizálható vele például az eperlekvár, akár csokoládéval, de erdei gyümölcsökkel, például szederrel, málnával is jó párost alkot, sőt, a barackhoz is remek kiegészítő.

A levendulát – csekélyebb mennyiségben – szinte bármilyen gyümölcsös süteményhez hozzáadhatjuk, de dúsíthatunk vele gyümölcsös, tejszínes, csokoládés ízvilágú fagylaltokat is. Ha igazán különleges ajándékot szeretnénk adni valakinek, készíthetünk házi bonbonokat, levendulás krémmel töltve. Kiváló nyári üdítő, alkoholos és alkoholmentes koktél készülhet a levendulából főzött házi szörppel, ami tartósítószermentesen elállhat a kamra polcain, akár évekig.

Sós ételekhez is használhatjuk, leginkább különféle mediterrán fűszerkeverékek készítése során (provance-i keverékekbe is gyakran teszik). Sokan nem is gondolnák, hogy hagyományosan például a gyros egyik alapfűszere, ami jól megy a birkahúshoz. Amennyiben saját készítésű szárazpácokban gondolkodunk, mindenképpen érdemes a keverékbe levendulát, rozmaringot, kakukkfüvet és babérlevelet tenni, de a bazsalikom és a borsikafű is megállja a helyét a csapatban.

A levendulás szárazpáccal bedörzsölt húsokat érdemes legalább 1-2 órára, de akár egy éjszakára is betenni a hűtőbe, mielőtt elkészítjük őket. Húsok mellé mártásokba is nyugodtan beletehetjük (például hollandi mártásba), provance-i zöldfűszerekkel kombinálva, jó sok tejszínnel krémesítve – érdemes kísérletezni vele, hogy mekkora mennyiség válik még éppen érzékelhetővé, de nem tolakodóvá az ételekben.

Jó, ha tudod a levenduláról: a kevesebb több!

A levendula a világ legillatosabb virágai közé tartozik, illóolaját rengeteg kozmetikum illatosítására használják, és a levendulás parfümökről sem szabad megfeledkeznünk, ami a legközkedveltebb illatok közé tartozik. A levendulát éppen a parfümös jegyei miatt nem szabad túlzásba vinnünk, bármilyen étellel, itallal is párosítjuk, hiszen, ha csak egy kicsivel többet használunk belőle, mint amennyit a receptek előírnak, máris olyan lesz az étel, mintha parfümöt ennénk – ezt pedig még a legnagyobb levendulakedvelők sem szeretnék.

Levendulás keksz
Levendulás keksz

Recept: Klasszikus levendulás keksz

A levendulás keksz az egyik legkiválóbb felhasználási útja virágainknak: egyszerű, pillanatok alatt elkészül és egyszerre hozza a klasszikus vajas kekszek ízvilágát, illetve a levendula jellegzetes aromája is kiteljesedik benne. Itt mindenképpen érvényes a „kevesebb több” szabály: ne használjunk túl sokat a virágokból, különben élvezhetetlenül parfümös lesz a süteményünk! Sokan vegyítik a lisztet egy kis aprószemű zabpehellyel, mások durvára tört olajos magvakat adnak hozzá, hogy még gazdagabb legyen harapnivalónk. Nézzük, hogyan készül a mi levendulás kekszünk!

A levendulakeksz hozzávalói

  • 300 g búza finomliszt
  • 200 g vaj (szobahőmérsékletű)
  • 100 g porcukor
  • 1 bio citrom héja (reszelve)
  • 2 csapott ek levendulavirág
  • 2 ek vaníliaaroma
  • 1 cs sütőpor
  • 1 csipet só

A levendulás keksz elkészítése

Fogjuk a levendulavirágot (kinyílt, nem pergős/száraz állagú) és szedjük le őket a szárról, mérjünk ki belőle 2 csapott evőkanálnyit – nem többet! A vajnál figyeljünk oda arra, hogy ne legyen hideg! Egy nagyobb keverőtálban először keverjük ki a vajat és a porcukrot, majd adagoljuk hozzá a lisztet, a sütőport, a sót, a reszelt citromhéjat és a vanília-aromát is, végül a levendulát. Ízlés szerint keverjünk hozzá egy marék mandulát, pisztáciát vagy más olajos magvat, késsel durván felaprítva. A keksz masszáját érdemes a végén kézzel is átgyúrnunk, hogy teljesen homogén legyen a tészta.

Ha készen vagyunk a levendulás masszával, formázzunk belőle kis kekszeket és helyezzük sütőpapírral kibélelt tepsibe. A sütőt melegítsük elő 160°-ra, majd hőlégkeveréses módban süssük ki a kekszeket 18-20 perc alatt. A kekszeket érdemes fogyasztás előtt hagyni teljesen kihűlni, tárolását tekintve tartsuk a szabad levegőtől elzárva – például ételhordóban, dekoratív üvegcsuporban.

A levendulaszörp készítése
A levendulaszörp készítése

Recept: Házi levendulaszörp

A keksszel ellentétben a levendulaszörpnél nem érvényesül a „kevesebb több” szabály, hiszen itt éppen arra törekszünk, hogy a virágok tömény esszenciáját ragadjuk ki és zárjuk üvegbe. A recept valójában nagyon egyszerű: szimplán cukorszirupból és levendulából áll az egész, a savasságot pedig citrommal fogjuk bevinni – aki nem szeretne friss citromot facsarni, annak a citromsav használatát ajánljuk. Érdekesség: a citrom nem csak a szörp ízét teszi jobbá, hanem a színét is élénkebbé varázsolja, már-már bájitalszerű jelleget kölcsönöz neki.

Hozzávalók

  • 1 kg kristálycukor
  • 1 l víz
  • 150 g levendulavirág
  • 4-6 db bio citrom

A levendulaszörp elkészítése

Készítsünk egy egyszerű cukorszirupot, aminek az a lényege, hogy 1:1 arányban használjunk hozzá vizet és sima kristálycukrot; kevergessük addig, míg a cukor teljesen fel nem oldódik a vízben. A cukorsziruphoz már most érdemes hozzáadni a citromok kifacsart levét – ha sikerült kezeletlen héjú citromot vásárolnunk, egy az egyben, felkarikázva is hozzáadhatjuk, hogy még aromatikusabb legyen a szörp.

Amíg készül a szirup, addig húzzuk le a levendulavirágokat a szárakról (egyébként az sem baj, ha a szár is belekerül, mert az egész növény ehető), majd forrázzuk le őket a citromos cukorsziruppal. Ugyanúgy, ahogy korábban a bodzaszörp készítésénél is leírtuk, a virágoknak adnunk kell legalább egy éjszakát, hogy kiereszthessék magukból az aromát, de akár 1,5-2 napig is pihentethetjük a levet. Ha ezzel megvagyunk, sűrű szövésű szűrőn keresztül szűrjük le a szirupot, majd tegyük egy fazékba és forraljuk újra.

A forró szörpöt adagoljuk csírátlanított üvegekbe, majd fordítsuk őket 15-20 percre fejjel lefelé, végül hűtsük ki őket száraz dunsztba téve. Másnapra készen van a csodaszép, aromatikus levendulaszörp, már fogyaszthatjuk is limonádéba, koktélokba téve. Tipp: a levendulaszörp egy elég tömény üdítő, amit célszerű alkalmilag fogyasztani (nehogy besokalljunk tőle), éppen ezért azt ajánljuk, hogy több kisebb üvegbe porciózzuk ki, hogy egész évben élvezhessük ezt a finomságot. Kiváló vendégváró üdítő és remek ajándék nyári születésnapokra. Míg a levendula a nyár virága, addig a pitypang a tavaszé – tudtad, hogy pitypangból is izgalmas limonádé készíthető?

Levendulakoktél
Levendulakoktél

Recept: Levendulakoktél

Ha nyár van és virágzik a levendula, kihagyhatatlan lehetőség a levendulakoktél készítése – ez a recept garantáltan a nyári kertiparti sztárja lesz! A levendulát könnyű kombinálni vodkával, ginnel, de a tequila és a rum is remek párosítás lehet a parfümös virágaromával. A mi receptünk levendulakoktélra gint tartalmaz, és persze pezsgőt, hogy a koktélünk ne csak finom, hanem igazán ütős is legyen. A következő mennyiségek egy egyliteres kancsónyi koktél elkészítéséhez elegendőek, 4 fő részére:

Hozzávalók

  • 10 cl levendulaszörp (a receptet lásd fent)
  • 10 cl gin
  • 20 cl tonik
  • 30 cl száraz pezsgő
  • 30 cl extra buborékos ásványvíz
  • 1 kis csokor friss menta
  • 1 db citrom (bio)
  • törtjég a poharakba

A levendulakoktél elkészítése

Öntsük egy nagy kancsóba a gint és a levendulaszörpöt, illetve a mentát és a felkarikázott citromot. A citromot, mentát zúzzuk össze, keverjük őket össze alaposan, majd öntsük fel a tonikkal, a vízzel és a pezsgővel. Óvatosan keverjük fel a koktélt, majd öntsük törtjéggel vagy nagyobb jégkockákkal teli poharakba. Fogyasszuk egészséggel – és mértékkel!

TÍZEZREKET SPÓROLHATSZ BANKVÁLTÁSSAL!

A bankszámla mindennapi életünk része. A munkabér, nyugdíj, ösztöndíj jellemzően bankszámlára érkezik. Segítségével kényelmesen intézhetjük a pénzügyeinket, akár otthonról is. Ahhoz azonban, hogy bankszámlád valóban azt nyújtsa, amire szükséged van, körültekintően kell választanod. Mielőtt kiválasztanád bankszámládat, nézz szét a Pénzcentrum megújult bankszámla kereső kalkulátorában! Állítsd be a személyes preferenciáidat, és versenyeztesd a pénzügyi szolgáltatókat, hiszen a megalapozott döntés a Te érdeked! Egy testre szabott bankszámlával a költségeken is rengeteget spórolhatsz! (x)

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

levendula

tihany

levendulaszörp

levendula szezon

virágok

koktél

nyár

sütemény receptek

süti

recept

receptek

gasztromesék