Érik a menzakrízis: súlyos a helyzet a vidéki iskolákban

Az első hullám váratlan berobbanása, a sebtében hozott strikt korlátozó intézkedések a gazdaság számos szektorában súlyos keresletcsökkenést okozott, többek között a közétkeztetésben utazó cégeket is érzékenyen érintette. Az óvodák és iskolák bezárása, valamint a tanulók digitális platformra való terelése az ebben utazó vállalatoknak jelentős kiesést okozott, a megkérdezett, a cég nevének elhallgatását kérő ügyvezető szerint náluk ez 85%-ra tehető.

A hirtelen bezárás március közepén azonnali intézkedéseket igényelt. Kölcsönzött munkaerő azonnali megszüntetése, nyugdíjas dolgozók fizetés nélküli szabadságra mentek, kisgyermekes kollégák maguktól felmondtak és munkanélkülire mentek. Az üzemben két teljesen elszeparált műszakot alakítottunk ki, hogy ne is érintkezzenek egymással, ha esetleg az egyik műszakban felüti a fejét a vírus, akkor a másik legalább működőképes legyen

– emlékezett vissza a vezető a tavaszi időszakra.

A nyári hónapokra a helyzet némiképp normalizálódott, a legtöbb helyen biztosították a gyermekek nappali felügyeletét, így a közétkeztetéssel foglalkozó cégek megrendelésállománya állandósult, és volt idejük visszaépíteni kapacitásaikat. A második hullám alatt bevezetett újabb korlátozások szerencsére már nem az egész, hanem csak az egyetemi, főiskolai és középiskolai tanulókat érintették, ami a megkérdezett cég kapacitásának csak a 10-12%-át köti le, így közel nem okozott akkora problémát, mint a tavaszi időszakban elszenvedett keresletkiesés.

Visszautalván a munkaállományt érintő változásokra, az ügyvezető létszámra pontosan is közölt adatokat, hogy mind pontosabb képet kaphassunk a szektort érintő valódi problémákról. E szerint a korlátozó intézkedések tavasszal a következő változásokat hozták magukkal: a kölcsönzött munkaerő (50-60 fő), zömében diákok estek el elsőként a munkától, akiket a nyugdíjasok (60-70 fő) követtek, akik közös megegyezéssel fizetés nélküli szabadságra mentek, amin túl még 50-60 fő kérte önként munkaszerződése megszüntetését, hogy a hónapokra biztosított segély mellett gyermekeikre is tudjanak vigyázni, így végül egyetlen alkalmazott kényszerű elbocsátására sem került sor. Az őszi időszak ennél már jóval kevésbé érintette a munkaerőállományt, mindössze 17 nyugdíjas ment fizetés nélküli szabadságra, és 5-8 fő kölcsönzött munkaerőről kellett lemondaniuk.

Noha az esetleges további korlátozások és a pandémia vége még a jövő homályába vész, a HelloVidék kíváncsi volt, milyen kilátásai vannak egy közétkeztetésben utazó cégnek az ez évi tapasztalatokat követően. „Minden az intézkedésektől függ. A tavaszi teljes bezáráshoz (óvoda, iskola, középiskola) hasonló intézkedés cégünket nagyon rosszul érintené. Tavasszal törekedtünk arra, hogy ne következzen be a bezárás, azaz, hogy a teljes állományt fizetés nélküli szabadságra küldjük és a cégünket határozatlan időre bezárjuk. A mostani intézkedések: veszélyeztetett osztályok karanténba helyezése 10 napra, középiskolák bezárása még nem kényszerít bennünket drasztikus döntések meghozatalára. Amennyiben az óvodák, általános iskolák üzemelnek, akkor a cégünk is túléli ezt a helyzetet” – reagált a rövid és hosszú távú perspektíváikra vonatkozóan az ügyvezető.

A sokat emlegetett menzareformról

2020, ha akarjuk, ha nem, egyértelműen a koronavírus éve lett. A híradások többsége ezzel foglalkozik, viszont szerettük volna, ha cikkünk nem csak és kizárólag a gazdaságot érintő negatív hatásokra fókuszál, hanem górcső alá veszi a menzareform óta eltelt 5 évet annak minden változásával együtt. A megkérdezett ügyvezető szerint fél évtized bőségesen elég volt ahhoz, hogy mind a rendeletalkotók szándékai, mint a közétkeztetésben dolgozók, mind pedig az igények összecsiszolódjanak, és mára sikerült mindenkinek megbarátkoznia a változtatásokkal.

Mindenképpen jónak tartom az egységesítést rendeleti szinten. Az anyagkiszabatok, az alapanyagok, zöldségek, bizonyos technológiák szabályozása szerintem fontos, mert valóban nagy különbségek voltak konyhák között. A változásból a szülők és a gyerekek nagyrésze a cukor és só elvételét érezte meg leginkább. Az aggodalom abból származott, hogy a gyermek majd nem fogja megenni az ételt így, viszont ez egyik félnek sem szándéka. A közétkeztető sem nyer semmit azon, ha a gyermek nem eszi meg az ételt. Ugyanannyi munka, energia van benne akkor is, ha megeszi és akkor is, ha nem, sőt, több ételhulladékot kell elszállítani, ami többletköltség

– fejtette ki véleményét a cégvezető a módosításokkal kapcsolatban.

Az igények és a lehetőségek keresztmetszete azonban legtöbb esetben hajszálvékony mezsgye, mert a közétkeztető cégek keze, már csak a büdzsét tekintve is, erősen meg van kötve, míg a másik oldalról ahány ember, annyi ízlés és elvárás. Az ügyvezető szerint van mozgásterük a menüsor változatosabbá tételében, így a nem tipikus menzaételek bevezetésében is, viszont mivel több ezer gyermekre főznek, amihez ha hozzáveszik a szülőket is, több tízezer igényt kell kielégíteniük, ezek szerteágazósága miatt pedig nehéz megfelelni az elvárásoknak. Elég csak arra gondolni, hogy a legtöbb szülő általánosságban azt szeretné, ha minél több zöldséghez, rostban gazdag, egészséges tápanyaghoz jutna a gyermeke, míg a lurkók egy hamburger, sült krumpli párossal is rendkívül elégedettek lennének.

Ennél jóval nagyobb és fontosabb kihívás, hogy az évről évre a társadalom mind nagyobb hányadát érintő ételintoleranciára biztos alternatívát kínáljanak. A megkérdezett cégvezető elárulta, az elmúlt 5 évben a rendelésszámuk nem változott, azonban a diétás ételek adagszáma megduplázódott, így muszáj dietetikussal, diétás élelmezésvezetőkkel és diétás szakácsokkal együtt dolgozniuk a konyháknak.

Látni kell, hogy a felkészült cégeknek is csak egy „diétás” konyhájuk van. Ebben rendszerint teljesen gluténmentesen főznek, így viszont a nem gluténérzékenyeknek is el kell szenvedniük a glutén hiányát a főtt ételekben, ami a különböző diétatípusok összevonásával hatványozódik. Ez azt jelenti, hogy összevonásra kerül egy tej-, tojás- és gluténmentes étlap, és azt kapja minden gyermek, még az is, aki csak egyikre allergiás. Gazdaságilag csak így működtethető, mert sajnos nem lehet minden diétatípusra külön étlapot, receptet, személyzetet és konyhát biztosítani

– beszélt részleteiben az ételintoleranciával kapcsolatos kihívásról a közétkeztetéssel foglalkozó cég vezetője.

És reform ide vagy oda, állandó problémát jelent, hogy az ételeket megfelelő hőfokon tartsák, hogy az a diák, aki fél 12-re megy enni, és az is, aki csak délután 2-kor ér oda a menzára, ugyanúgy meleg ételhez jusson. Ez az állandó 63 fok felett tartás azonban még a kezdetben finom, mutató ételeket is megviseli, ezért előfordul, hogy ami 10-kor tálalva még gusztusos és étvágygerjesztő, délután már egészen másképp fest, ami hangsúlyozandó, nem a szakács és a konyhában dolgozó személyzet hanyagságából adódik.

Nekem csak anyukám jut eszembe, amikor a vasárnapi ebédnél 10 perc késésemre leteremt, mondván, hogy kihűl a krumpli, meg a rántott hús is csak melegen jó

– hozott egy sokak által ismert és tapasztalt, életszerű példát a problémára az ügyvezető.

Éppen ezért a közétkeztetéssel foglalkozó cég vezetője szerint az ősszel elrendelt korlátozások miatti elviteles megoldás sokat segített a menzás ételek megítélésén, mert így a szülők is látták, sőt akár meg is kóstolhatták, hogy mit eszik a gyermekük, amivel kapcsolatban sok pozitív visszajelzést kaptak. Általánosságban pedig szerinte nem az a fontos, hogy a szülő ízlésének tetsző legyen az étel, hanem hogy a gyermek szívesen elfogyassza azt. A cég ügyvezetője zárásként hozzátette, sokan panaszkodnak, hogy a gyermekük otthon alig eszik, míg az óvodában az óvónők szerint mindig jóízűen falatoznak, amely példa reméli, hogy a közösség és a nevelők jó hozzáállásán túl a jó értelemben vett igazi, utánozhatatlan menzás ételnek is köszönhető.

Címlapkép: Getty Images