Nehéz éve volt a magyar gazdáknak: így játszadozott velük az időjárás

Zöldségtermesztés

Általános tendencia, hogy tovább csökkent a kézimunka-igényes kultúrák termesztése, főleg a szabadföldi termesztésben. A március végi hideg időjárás és a túl sok csapadék hátráltatta a korai vetésű, ültetésű kultúrák indítását, majd a rendkívül meleg száraz április, május negatívan hatott a fejlődésükre. Szélsőséges elosztásban, legtöbb esetben egyszerre nagymennyiségű csapadék esett június-júliusban. Augusztustól napjainkig rendkívül csapadékszegény volt az időjárás.

A közel 5 hétig tartó kánikula a legtöbb növényfajnál mennyiségi és minőségi gondokat is okozott.

Növényvédelem szempontjából átlagos év volt 2018. A kora nyári időszakban a levéltetvek okoztak problémát. Hajtatásban a poloskák kártétele volt jelentős, melyek ellen nincs megnyugtató védekezési eljárás. A termésmennyiségeket figyelembe véve a tavalyitól elmaradtak a káposztafélék, gyökérzöldségek, hagymafélék és a zöldborsó hozamai. Jobb eredményeket értek el a termelők csemegekukorica, ipari paradicsom és a melegigényes hajtatott növények termesztésével.

Összességében megállapítható, hogy a zöldségtermesztés területében és mennyiségében lényeges változások nem következtek be 2018-ban, és a piac is kiegyensúlyozott volt. Ugyanakkor a feldolgozók egyre nehezebben jutnak megbízható árualaphoz, főleg a kézimunkát igénylő kultúráknál.

Gyümölcstermesztés

Magyarország 2018. évi időjárási, klimatikus viszonyait a gyümölcstermesztés szempontjából a szélsőségek jellemezték. A tél kifejezetten enyhe volt, melynek következtében a kártevők és kórokozók áttelelő képletei nem gyérültek kellőképpen, továbbá korán megindult a fák nedvkeringése, a rügyek duzzadása és fakadása. A téli csapadék a legtöbb termőhelyen bőséges volt, jó víztartalékot képezve a tavaszi időszakra. Február végén télies időjárás köszöntött be, melynek következtében az erős téli jellegű fagyok döntő mértékű rügy- és terméskárt idéztek elő a kajszibarack és az őszibarack esetében, valamelyest mérsékelték a korai szilva- és cseresznyefajták termését is, más fajoknál azonban nem okoztak érdemi terméscsökkenést.

Az április és május abnormálisan meleg, illetve aszályos volt, bár előny, hogy elmaradtak a tavaszi fagyok. A rendkívüli tavaszi aszályt (melynek kárhatását tompította a gazdag téli csapadék) a június első felében érkező csapadékhullám törte meg, mely a legtöbb gyümölcstermő térségben bőséges, helyenként túlzott csapadékmennyiséget eredményezett (komoly minőségi károkat okozva a cseresznye és a meggy termésében). A nyár kifejezetten aszályos volt, amit csak fokozott a július utolsó napjaiban kezdődő mintegy öthetes kánikula, ami főleg az alma esetében okozott minőségi károkat. A nyári jégkárok nem voltak jelentősebbek az átlagosnál, és lokális jellegűek voltak.

Növényvédelmi szempontból – az enyhe tél ellenére – nem volt különösebben nehéz év az idei, bár egyes gyümölcsfajoknál (meggy, cseresznye) voltak kellemetlen időszakok. A 2018. év újra felhívta a figyelmet az öntözés fontosságára, különös tekintettel arra, hogy ültetvényeinknek mindössze kb. negyede öntözött. Ugyan tavaszi fagyok nem alakultak ki, de az elmúlt évek fagygyakoriságát alapul véve ez továbbra is veszélyforrás, mivel a hazai ültetvények mintegy 95%-a teljesen védtelen a fagyok ellen.

A jövőben hosszú távon arra kell törekednünk, hogy a beruházási támogatásokkal segítsük:

• az ültetvényfelület zökkenőmentes korszerűsítését;
• a területalapon járó közvetlen támogatásokkal ne idézzük elő a korszerűtlen termelési szerkezet konzerválását;
  teremtsük meg az ültetvények öntözhetőségét, adott esetben jég- és fagyvédelmét;
• biztosítsuk a szükséges mennyiségű és minőségű munkaerő rendelkezésre állását,
• erőtejesen fejlesszük a posztharveszt infrastruktúra színvonalát.