Nem ezt érdemelte: ikonikus épületet ítéltek bontásra a Balaton fővárosában

A Magyar Narancs márciusi híre szerint már 2014 elején elterjedt a hír, miszerint a kormány kaszinót, illetve vigalmi negyedet akar létrehozni az alulhasznosított területen, sőt, a cikkhez használt források szerint Andy Vajnát is látták felbukkanni a környéken, írja a 24.hu.

A Siófoki Hírek az akkori választások előtt három nappal, április 3-án megjelent cikkében arról írt, hogy

a városvezetés és a miniszterelnök között folyt beszélgetésen felmerült (…) a kaszinóépítés kérdése is, amely fontos turisztikai előnyt jelentene Siófoknak. Erre a kormányfő azt mondta, hogy a szabályozásban ugyan nem szerepel siófoki kaszinó, de hajlandók megvizsgálni és megfontolni az építés lehetőségét.

A Magyar Narancs hosszú anyaga alapján az ügy folytatásának az alig fél évvel később tartott önkormányzati választások tettek keresztbe, a város polgármesterét, Balázs Árpádot ugyanis nem választották meg újra.

A kormány az elmúlt nyolc évben újra saját kezébe vette a balatoni hajózás irányítását: a BAHART-ban a 2019-es önkormányzati választások előtt másfél hónappal 75 százalékos tulajdonrészt szerzett, míg a fontos kikötőkkel rendelkező települések jórészt elhanyagolható tulajdonrészt (0,37–3 százalék) tartanak kézben. Kivétel ez alól a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja, Lengyel Róbert által vezetett Siófok (9,68 százalék), a hajózási vállalat működésébe való beleszóláshoz azonban nyilvánvalóan ez távolról sem elegendő.

A BAHART 2020 áprilisában már tervezte a cég tulajdonában álló ingatlanok eladását, illetve a tizenegy vitorláskikötő bérbeadását, ezek közül azonban végül csak a Hotel Mólón sikerült túladni (a Magyar Narancs szerint 1,5 milliárd forintért), a kikötőkre kiírt pályázatot pedig az ellenzék torpedózta meg.

2021-ben a terület beépítésének egyetlen akadálya is elhárult, elindult ugyanis a Sió-zsilip átépítése, aminek tervei szerint a szigetre uniós forrásból építenek bejárót, így az az építési engedélyek kiadásának alapfeltételét jelentő közúti csatlakozáshoz jut.

Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vízparti terület a közeljövőben egy nagyot álmodó befektető tulajdonába kerül, a BAHART 2020-ban született reorganizációs terve azonban ezt az opciót sem zárja ki, hiszen a dokumentumban Halászati-telekként említett földdarab sorsára a következő opciókat vázolja fel:

• a jelenlegi kikötő elköltöztetése után saját hatáskörükben hasznosítják, vagy eladják,
• a kikötő felújítása után értékesítik.

Az építési hatósági rendszer egyelőre semmiféle, ezzel kapcsolatos engedélyezési eljárást nem tart számon, így nem tudni, mi történik itt a jövőben.

Átalakuló környék

A bontás megindulása arra enged következtetni, hogy a BAHART-nak valamilyen célja van a hellyel, remélhetőleg azonban nem olyan grandiózus projektről lesz szó, mint amit a harminchét szobás Hotel Móló helyén tervez az új tulajdonosa.

Az idén nyáron még működő hotel tervezett utódja az illetékes kormányhivatalhoz 2021 szeptemberében leadott, de néhány nappal ezelőtt is bővített – engedéllyel egyelőre nem rendelkező – tervcsomag szerint egy méretes lakóépület lesz, ami kétszintes mélygarázzsal, négy emelettel, illetve tetőterasszal várná a jövőbeli lakóit.

A beépítési határok alatt marad

A négy és félezer négyzetméteres telek beépítettségi mutatója 35,68 (a maximum 50), míg a zöldterületi mutató 31,04 (az alsó határ 30) százalék lesz, az építménymagasság pedig több mint egy méterrel a felső korlátot jelentő 12,5 méter alatt marad: 11,23 méter lesz.

A Nemzeti Színház egykori üdülője, illetve a környező terület a földhivatali információs rendszer szerint a századforduló óta a BAHART, illetve azok jogelődjének tulajdona, védettséget pedig nem élvez, így mindenféle akadály nélkül bontható volt. De miért számított ez értéknek, és miért jelentenek a cikk megjelenésekor már jórészt véget ért munkák újabb szöget a magyar örökségvédelem koporsójában?

Érték tűnt el

A századfordulón Siófokon, illetve az ország legszebb vízparti településein elképesztő tempóban jelentek meg a villák, a különböző cégek üdülői, illetve a csónakházak, amiket egy-egy sportegyesület vagy épp vállalat építtetett, majd tartott kézben.

A harmincas évek hajnalán tűnt fel ezek sorában a Magyar Athletikai Club, azaz a MAC, ami Esterházy Miksa gróf (1837–1883) és a jogász dr. Molnár Lajos általi 1875-ös alapításakor Magyarország első modern értelemben vett sportklubjának számított, soraiban pedig azonnal a magyar középosztály legismertebb tagjai tűntek fel.

A többek közt az első hazai atlétikai, úszó-, vívó- és teniszversenyt, sőt, az első futballmérkőzést is megrendező egyesület motorsport szakosztálya a siófoki kikötőben építtette meg a kis alapterületű, az ország számos pontján gyönyörű üzletportálokat építő Márkus Lajos-féle cég acélvázával épült klubházát, aminek terveit Hübner Tibor (1897–1964) szignózta.

Az időjárás viszontagságai ellen menedéket nyújtó épületet a szakosztály alelnöke, ifj. Horthy Miklós jelenlétében 1932 augusztusában adták át a sportolóknak, közel három évvel később pedig a két világháború közti modernizmus vezető folyóirata, a Tér és Forma (1935/3.) is bemutatta, dicsérve az akkor harmincas évei végén járó építészt:

Hübner Tibor, aki maga is élénk részt vesz a sportéletben, világos érzéssel, tiszta tudatossággal átlátta a feladat igazi lényegét, hogy ide, erre a célra nem rokokó pavilont kell építeni, hanem a feladat tiszta és tárgyilagos megoldását. Végre is ezt a házat nem magasra bodorított hajú, krinolinos hölgyek, selyemfrakkos urak kívánják használni, hanem sportoló emberek, könnyed ruházatú, napbarnította társaság. S Hübner Tibor ennek a közönségnek hátteréül építette a klubházat, amely épp olyan tárgyilagos és könnyed, mint egy mai fürdőtricót! Kár, hogy az épület előtt álló, a képeken nem látható műkőkút felállítását megengedte! Talán a valóságból is el lehet azt tüntetni, mint a képekről!

A házat a város más értékes épületeivel együtt a második világháborúban komoly károk érték, hiszen a harcok két hónapon át folytak a környéken, semmit sem kímélve.

Az épület tervezője, illetve kultúrtörténeti jelentősége miatt, sőt, az elmúlt évtizedekben viharos gyorsasággal pusztuló modernista örökség egyik fontos, ritka példájaként is megérdemelte volna a védelmet vagy legalább a megújulással biztosított megtartást, erre azonban most már nyilvánvalóan nem kerülhet sor.

Az elmúlt héten a BAHART-ot, illetve a siófoki önkormányzatot is megkereste a lap, ezekre azonban cikkük megjelenéséig nem kaptak választ. A jövőben érkező esetleges reakciókat új hírben fogják közzétenni.

Címlapkép: Getty Images