Itt az uniós mesterterv: így tisztítanák meg a magyar városokat a hajléktalanoktól

A COVID-19 világjárvány és az orosz-ukrajnai háború következményei növelték a szegénységet és a bizonytalanságot Európában, beleértve a hajléktalanságot is. Ezért gyűltek össze Tamperében a városok és régiók képviselői, akik megismerték a finn tapasztalatok sikerét, és több támogatást kértek az Európai Uniótól és a nemzeti kormányoktól a hatékony megelőző intézkedések és a lakhatás által vezérelt megoldások kidolgozásához.

2013 és 2017 között sikerült a hajléktalanság problémáját a harmadára csökkentenünk. A városi tanács valamennyi csoportjának széles körű politikai támogatása nagy szerepet játszott ennek a célnak az elérésében. Tudom, hogy Finnország eredményei és megközelítései nem mindig ültethetők át közvetlenül más európai országok és városok gyakorlataiba, de részeiben is alkalmazhatók és példaként szolgálhatnak. A beavatkozási akarat és hajlandóság a legfontosabb

– mondta az ülésen Mikko Aaltonen, a Tamperei Városi Tanács alelnöke, valamint a Régiók Európai Bizottságának képviselője, aki szerint a hatóságok támogatása, valamint az érdekelt felekkel és a civil társadalommal folytatott közös erőfeszítések megerősítése a legfontosabb ezen a téren.

Finnország 2010 óta csaknem a felére csökkentette a hajléktalanok számát, amivel az első uniós tagállam lehet, amely elérheti a hajléktalanság felszámolásának kitűzött célját 2027-re. A helyi szakemberek szerint ehhez azonban folytatni kell a társadalmilag fenntartható lakhatási politikát. A városok és a régiók kulcsfontosságú partnerek ebben a feladatban, és a szociálpolitika, oktatás, foglalkoztatás, kutatás és kultúra területét koordináló SEDEC bizottsági tagok megismerhették a város által megvalósított különféle szociális lakhatási kezdeményezéseket. Ezeket az úgynevezett Housing First (magyarul a „lakhatás az első”) megközelítés vezéreli, amely a hajléktalanok lehető leggyorsabb, előfeltétel nélküli lakhatási biztosítását, valamint az azt követő szociális támogatást célozza meg.

Mindeközben az általános európai helyzet továbbra is komor, amint arra a SEDEC elnöke, Tanya Hristova, a bolgár Gabrovo polgármestere rámutatott: az elmúlt 10 évben 70 százalékkal nőtt a hajléktalanok száma az unióban, miközben a Covid-19 világjárvány és az ukrajnai háború miatt számos uniós polgár a szegénység szélére sodort.

A hajléktalanság más problémákhoz vezethet, mint például egészségügyi kockázatokhoz, társadalmi kirekesztéshez és elszigeteltséghez. Válság idején a régiók és a városok az első válaszadók, és gyorsabban tudunk támogatást nyújtani a kiszolgáltatott csoportoknak, mint a nemzeti hatóságok. Ha azonban reálisan nézzük a kérdést, akkor a hajléktalanság 2030-ra történő felszámolására vonatkozó cél elérése érdekében nélkülözhetetlen az Európai Unió és a nemzeti hatóságok támogatása

– emelte ki Tanya Hristova, hozzátéve, hogy a végső cél a hajléktalanság megszüntetése, nem pedig annak kezelése

A szakemberek úgy vélik, hogy az átalakuló és minőségi munkaerőpiac lehet a része annak a megoldásnak, amely megelőzi a hajléktalanságot, és segíti az embereket abban, hogy újra az életük irányítóivá váljanak.

A hajléktalanság problémája az európai uniós tagállamokban jelentős mértékben változik, ráadásul országonként eltérő lehet a gyűjtött adatok pontossága, és fontos figyelembe venni, hogy ezek az adatok gyakran becsléseken alapulnak:

• Franciaország: az országban az utóbbi években a hajléktalanság mértéke jelentősen növekedett. Becslések szerint mintegy 500 ezer ember él hajlék nélkül az országban, és a lakhatási válság komoly problémát jelent Párizsban és más nagyvárosokban.
• Németország: az országban az utolsó adatok szerint közel 700 ezer hajléktalan ember él, beleértve az utcán élőket, a szállókon tartózkodókat és más, nem megfelelő lakhatási körülmények között élőket.
• Egyesült Királyság: a szigetországban a hajléktalanság hosszú ideje jelentős probléma, az adatok szerint mintegy 320 ezer hajléktalan ember él az országban, akik közül sokan az utcán vagy átmeneti szállókon próbálnak meg túlélni. Londonban és más nagyvárosokban különösen nagy a hajléktalanság problémája.
• Spanyolország: itt az adatok szerint mintegy 50 ezer hajléktalan ember él, akik közül sokan az utcán vagy a köztereken tartózkodnak.

A hajléktalanság Magyarországon régóta súlyos problémát jelent, nem csak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki városokban is. Az országban mintegy 20-40 ezer hajléktalan ember élhet, akik közül sokan az utcán, parkokban, romos épületekben, aluljárókban vagy hajléktalan szállókon élnek. A magyar hajléktalanok átlagéletkora körülbelül 55 év körül mozog, akik többen súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek, esetleg rokkantak, miközben a pszichiátriai betegek száma 25-30 százalékra tehető. A hajléktalanok szállása gyakran átmeneti, így itt is a hosszú távú megoldásra való törekvés lenne a fontos. Az önkormányzatok és a civil szervezetek aktívan dolgoznak az érintettek támogatásában és a helyzet javításában, szállást, élelmiszert, ruhákat, orvosi ellátást és egyéb szolgáltatásokat nyújtanak, valamint támogatják a munkaerő-piaci integrációt.

Az Európai Bizottság képviselője most megerősítette a Bizottság elkötelezettségét amellett, hogy a szociális jogok európai pillérével összhangban kezeljék a hajléktalanság problémáját a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformján keresztül, uniós finanszírozás, szakpolitikai támogatás és jobb adatok révén.

Címlapkép: Getty Images