Túl lehet élni a mézválságot? Ezen a somogyi tanyán tudják a titkot, az év méze is az övék

Ahogy beszélgetésünk elején Pálfy Dániel elmesélte, nyugdíjasként is aktív, nemcsak a méhészkedést veszi komolyan, hanem visszajár még mindig tanítani. Hivatását tekintve ugyanis tanító, most épp kicsi elsősöket tanít.

1988 óta foglalkozom méhészkedéssel, Dél-Somogyban, Gyékényes határában egy tanyán élünk. Egy állandó telephelyünk van, gyakorlatilag mi együtt élünk a méhekkel, nem vándorlunk. Kilépünk a házból, az ajtóból már a méhészetet látjuk, így állandó napi kapcsolatban lehetünk velük, aminek számos előnye van.

Jellemzően százötven-kétszáz családdal foglalkoznak. Ez egy közepes méhészetnek számít Magyarországon. Léteznek ennél kisebb állományok, de azért akadnak olyanok, akik tízezer család alatt meg sem állnak. Ahogy Pálfy Dániel meséli, annak, hogy ők nem vándorolnak a méhekkel, sok oka van:

Fizikailag azért nagyon megterhelő a vándorlás, sok időt, energiát és pénzt emészt fel. Másrészt az állandó telephelyünkön is sok minden megterem, elég gazdag a terület. Ezen túl azokat a mézeket, amiket vándorlás hiányában nem tudunk előállítani, másként próbáljuk pótolni. Például úgy, hogy a fő termékünk a lépesméz, amihez kifejezetten előnyös, hogy nem vándoltatjuk a családokat.

Milyen érzés átvenni az év kiváló magyar méze díjat? – kérdeztük aztán.

Hát mindenképpen meglepetés volt olyan értelemben, hogy az év kiváló méze díjat nagyon nehéz elnyerni. Ezt minden évben csak egy méhész kaphatja meg. Abból a szempontból azonban nem ért meglepetésként bennünket, hogy mi tudatosan készülünk ezekre a versenyekre, a gyulai mézversenyen is 13 éve jelen vagyunk. Voltunk kategóriagyőztesek, többször díjaztak bennünket, ebből a szempontból mindig is az élvonalban szerepeltünk. A mostani elismerésnek nyilván nagy örültünk, mert fontos számunkra a szakmai visszacsatolás is.

- válaszolta a HelloVidéknek Pálfy Dániel, akitől azt is megkérdeztük, mi a titkuk: hiszen Magyarországon sok ezren foglalkoznak méhészkedéssel, ekkora tömegben nehéz kiemelkedni. Mi kell ahhoz, hogy a szakmában ilyen kiváló elismerést érjen el valaki?

Tényleg nagyon sok jó méz készül Magyarországon. Aki végigkóstolja az ilyen versenyekre benevezett mézeket, az tudhatja, mennyi kiválóbbnál kiválóbb méz készül. Vannak azonban olyan szempontok, amik alapján a zsűri kiválasztja, hogy a sok hasonlóan kiváló méz közül melyik a legjobb. Nyilván nagyon sok összetevője van ennek. Mi tudatosan törekszünk arra, hogy a lehető legjobb minőséget termeljük. Mindig figyelünk arra, mikor tudunk olyan mézet pörgetni, ami kiváló minőségű lesz, és ami nagyon különleges. A technológiáját ennek ki is dolgoztuk, és tudjuk, mikor mit kell csinálnunk ahhoz, hogy igazán különleges prémium minőségű mézet állítsunk elő. Az átlag méhészeknek, azt kell, hogy mondjam, nincs is arra idejük, hogy mindig azt figyeljék, hogy a kaptárban milyen méz van. Ezért is jó, hogy itt a tanyán mi napi szinten együtt élünk a méhekkel. Pontosan tudjuk azt, hogy mikor mit csinálnak a méhek, mit hordanak, mert ezt figyeljük, követjük. Azonnal észrevesszük azt is, hogy most épp olyan növények nektárját kezdik el gyűjteni, amiből valami különlegesebb méz várható. Nyilvánvalóan nagy tömegben így nem lehet mézet előállítani, de mi nem is a mennyiségre mentünk rá.

Az idei díjazott mézet is, már amikor kipörgettem, tudtam, hogy ez egy különlegesség lesz. Ennek a technológiai része az is, hogy pontosan meg kell tudni választani azt az időpontot, amikor a legoptimálisabb elvenni a méhektől a mézeket. Az elmúlt 11- 12 évben mi már így, ennyire tudatosan csináljuk. De ahogy említettem már, nekünk nem is ezek a mézek a fő termékeink, hanem a lépesmézre álltunk rá.

Közepesen vagy annál rosszabbul alakult a 2023-as év a hazai méhészetekben

Pálfy Dániel elmondása szerint összességében ők is, a hazai méhészetekhez hasonlóan közepes évet tudhatnak maguk mögött. Véleménye szerint a méhészek legnagyobb csapása azonban az, hogy az elmúlt évekhez képest a méz ára még inkább lefelé ment. Bizakodva várják a tavaszt, de a helyzetüket nehezíti, hogy a méhészeknek egyre több munkát kell befektetniük a termékük eladásába, ugyanis a Távol-keleti országokból tonnaszámra, dömpingáron érkező, silány minőségű, sokszor cukorszirup alapú mézek miatt óriási a túlkínálat az egész EU-ban. (A vizsgálatok szerint az Unióba kerülő mézek 40% -a hamis, emiatt nem kell a magyar méz.) A magyar termelőktől a legnagyobb kereslettel rendelkező, jó minőségű vegyes virágmézet is legfeljebb öt-hatszáz forintért veszik át, holott az előállítási költsége ennek a két-háromszorosa. Az ukrajnai, ellenőrizetlen összetételű vegyes virágméznek ugyanakkor háromszáz forintért vásárolható meg kilója. Mivel nem éri meg a felvásárlóknak értékesíteni, sokan a termelői piacokra mennek, ahol a túlkínálat miatt egymás alá licitálnak, így szintén veszteséget termelnek. A probléma egyébként az EU összes méztermelő nemzetét érinti.

Pálfy Dániel szerint az egyetlen megoldás az lenne, ha sikerülne végleg kisöpörni a hamisítványokat a piacról, és csak jó minőségű, ellenőrzött termékek kerülhetnének forgalomba méz megnevezéssel.

A tavaly előtt ár felét kínálják a kereskedők most az akácmézért és a vegyes mézet is. A legnagyobb probléma mégis az, hogy teljesen bedugult a hazai, de az egész európai piac is. A méhészek nagy része még a tavalyit árulja, nyakukon marad a sok méz. Bár mindig vannak próbálkozások és intézkedések, mégis nagyon kilátástalan a helyzet. Nemrég az agrárminiszter, Nagy István bejelentette, hogy sikerült áttörést elérnie Brüsszelben, ami a mézek jelölését illeti. Uniós szinten kötelező lesz feltüntetni a méz címkéjén azt, honnan származik, és milyen arányban, milyen mézeket tartalmaz az üveg. Nyilván vár ránk egy átmeneti időszak, de Brüsszel malmai nagyon lassan őrölnek, hiszen ez egy négyéves történet.

A magyar méhészek az egyre romló helyzetben kivárnak, Pálfy Dániel szerint:

Idehaza is egyre többen csökkentik vagy teljesen felszámolják az állományt, de úgy látom, a többség kivár. Elsősorban szerintem azért is, mert ez nem csak egy szakma, hanem hivatás is. Sokan inkább próbálnak előre menni, fejlesztenek és azon gondolkodnak, hogyan tudnák praktikusabbá, egyszerűbbé és jobbá tenni a méhészetüket. Sajnos így is egyre több az eladó méhészet, és ha így folytatódik tovább, ezek száma is megszaporodik majd. Másrészt, ezt is be kell látnunk, a hazai fogyasztók jó része sajnos megelégszik az olcsó és bizonytalan eredetű mézzel, amin csak tudatos szemléletformálással lehetne változtatni.

Ez a gyulai és a hozzá hasonló versenyek is remek lehetőségek arra, hogy a hazai termelők is megmutathassák magukat, van más is a piacon, mint a hamisított olcsó. Magyarországon azonban még mindig igen alacsony az egy főre eső mézfogyasztás, bár az utóbbi években ez is emelkedett: évi 40 dkg-ról egy kilóra, de ez még édes kevés. Mi, magyar méhészek még mindig lényegesen többet termelünk, mint amennyi az országban elfogy. Ezért is szeretnénk minden létező fórumon hangsúlyozni, a magyar méz nem csak finom, de egészséges is. Válasszuk a hazai terméket, és ne azokat segítsük, akik Ázsiában, hihetetlen olcsón, ipari mennyiségben gyártják a silány mézutánzatokat.

Címlapkép: Getty Images