Nagy változás előtt áll a magyar agrárium: ez hozhat áttörést a gazdaságban?

Az elmúlt 10 évben felére csökkent az agráriummal foglalkozók, a növénytermesztők és az állattartók száma Magyarországon, ez azonban a legtöbbeknek egyáltalán nem tűnt fel, mivel a mezőgazdaság teljesítménye 60%-kal nőtt ugyanezen intervallum alatt

- jelentette ki Hollósi Dávid, a MKB Bank Nyrt. és Takarékbank Zrt. Agrár- és Élelmiszeripari Üzletág ügyvezető igazgatója a Portfolio Agrárszektor 2022 konferencián.

A szakember beszélt arról is, hogy az elmúlt 55-60 évben az élelmiszer olcsó volt, ez pedig oda vezetett, hogy a világ népességének folyamatos növekedése mellett hihetetlen mértékben megnőtt az élelmiszer pazarlás is. Miközben az emberiség nem is olyan rég átlépte a bűvös 8 milliárdos határt - és 2050-re az előrejelzések szerint meg fogja közelíteni az 10 milliárdot is -, évente egy milliárdnál is több tonna élelmiszer vész kárba. Ahogy a szakember fogalmazott, az emberiség a termőföld 33%-át feleslegesen használja, mert elpazaroljuk azt, ami ott terem. Eközben Magyarországon egy átlagos állampolgár a fizetése mintegy 55-60%-át három területen költi el: élelmiszerek és alkoholmentes italok vásárlására, lakásfenntartásra és háztartási energiaköltségekre, valamint közlekedésre.

A jelenség azonban nem korlátozódik Magyarországra, Európa-szinten megfigyelhető, hogy az emberek egyre többet költenek a jövedelmükből az élelmiszerekre. És mivel az olcsó élelmiszerek kora a végéhez közeledik, a jövőben nemcsak a fogyasztásunkkal, de a vásárlásainkkal kapcsolatban is sokkal nagyobb megfontoltságra lesz szükség

- jelezte Hollósi Dávid.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen Horn Péter, akadémikus, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professor emeritusa elmondta, hogy Magyarország régen agrárország volt, de mostanra sem Európában, sem világszinten nem vagyunk jelentős mezőgazdasági tényezők. Az azonban kétségtelen, hogy vannak adottságaink, amelyekkel lehet élni. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke szerint azonban nem elhanyagolható az agrárium jelentősége Magyarországon, noha világviszonylatban valóban nem vagyunk jelentősek. A szakember szerint ha megkérdeznénk a lakosságot, annak a nagy része puszta nosztalgiából azt mondaná, hogy az ország továbbra is agrárország, és ez nem is baj. Kerezsi Miklós, a Hodler Alapkezelő Zrt. igazgatósági elnöke ugyanakkor úgy látta, hogy a kelet-közép-európai régió egy gazdasági egység, és az itt található országoknak hasonló agrár-adottságai vannak. A magyar mezőgazdaságnak pedig van jelentősége ebben a térségben, hiszen 12 milliárd eurónyi agrár- és élelmiszeripari terméket exportál, és mellé 8 milliárdnyit importál. Makai Szabolcs, a Talentis Agro Zrt. vezérigazgatója szerint, ha azt nézzük, hogy mennyi agrárterméket visznek külföldre Magyarországból, és az agrárium szerepe meghatározónak mondható. Varga Ákos, az UBM Csoport igazgatósági elnöke úgy látta, hogy óriási potenciál lenne az országban, ami azonban nem tud normálisan érvényre jutni. A szakember szerint ezért inkább arról kellene beszélni, hogy ezen hogyan lehetne változtatni. Varga Ákos példaként hozta fel azt hogy Magyarország rengeteg alapanyagot és félkész terméket exportál, pedig inkább a feldolgozóipart kellene fejleszteni, és magas szinten feldolgozott kész termékeket kellene külföldre vinni.

Volt-e a magyar agrártörténelemnek aranykora?

Varga Ákos úgy vélte, hogy a magyar agrártörténelem során két ilyen korszak is volt, a kiegyezés utáni időszak, valamint az 1970 és 1990 közötti évek. Makai Szabolcs inkább az első világháború előtti időszak volt a legjobb a magyar mezőgazdaság számára. Kerezsi Miklós az 1965-75 közötti évtizedet mondta, Horn Péter pedig inkább a Monarchia első éveit, és rendszerváltás előtti 10-15 évre szavazott. Győrffy Balázs szerint nem volt ilyen, mivel a jobb időszakok mind fenntarthatatlan társadalmi struktúrákra épültek.

Voltak jó döntések, de katasztrofális választások is

Győrffy Balázs úgy látta, hogy az osztatlan közös tulajdon egy olyan borzalmas konstrukció volt, hogy elrettentő példának lehetne használni, emellett pedig a rendszerváltás után az élelmiszeripar átmentésének elmulasztása volt az, aminek máig viseljük a következményeit. A jó döntések közé sorolható viszont az, hogy elkezdtük abba az irányba terelni a dolgokat, ami lassú és organikus fejlődés révén a fenntartható gazdálkodás irányába mutat. Horn Péter az európai uniós csatlakozást említette jó döntésként, mivel ekkor sikerült nagyon jó támogatási feltételeket kiharcolni az országnak, a kárpótlás bevezetése viszont egy olyan katasztrofális húzás volt, ami száz milliárdokat szivattyúz ki az országból, és nagyon nehéz lesz helyrehozni. Kerezsi Miklós szerint az volt a legnagyobb probléma, hogy a rendszerváltáskor alulról kezdték megközelíteni az agrár-élelmiszeripar felépítését, és nem felülről. Ezzel pedig nem olyan élelmiszeripari szereplőket építettek fel, akik meg tudják szervezni a vertikumot és az integrációt maguk alatt. A jó döntések közé a szakember is az uniós csatlakozást sorolta, még úgy is, hogy a támogatási rendszer a növénytermesztőket elkényelmesítette, az állattartókat pedig padlóra küldte.

Makai Szabolcs is az uniós csatlakozást és az uniós forrásokhoz való hozzájutást említette a legjobb döntésként, ami felemelte a növénytermesztést és megélhetést biztosít az ágazatban élőknek. A legrosszabb hozam pedig az lehet, hogy az ágazat szereplői rászoktak a támogatásokra, és elkényelmesedtek, miközben a lengyelek folyamatosan azt nézik, hogyan és mit lehet duplázni vagy fejleszteni. Varga Ákos szerint a legjobb döntés az volt, hogy nem került külföldi kézbe magyar termőföld. A szakember szerint azonban óriási hiba volt, hogy a rendszerváltás után nem volt kormányzati ciklusokon átívelő, tiszta vízió arról, hogy hova akarunk eljutni. Történelmi lehetőség előtt állunk, hogy a covid, aszály és háború sokk okozta tanulságokat levonva kitűzhetünk magunk elé egy célt, hogy milyen mezőgazdaságot akarunk 2040-re.

Lehetséges egy ilyen agrár-gazdaságpolitika végigvitele?

Győrffy Balázs szerint az, hogy a következő Vidékfejlesztési Programban ennyi pénz áll rendelkezésre, az azt jelenti, hogy vannak erre nézve tervek. Ilyen például a feldolgozóipar és az élelmiszeripar fejlesztése. A NAK elnöke szerint azonban nagyon fontos, hogy ne szabályozzuk túl a dolgokat. Előfordulhat azonban, hogy a következő időszakban nem lesz lehetőség lehívni a VP-ben rejlő forrásokat, a mostani kamatkörnyezet miatt. A szakember beszélt arról is, hogy a fogyasztók részéről gyakran más igények jelennek meg, mint amire a szakma szerint szükség lenne, és sokszor a szubjektív vágyakból lesznek piaci trendek.

Miből lehet előnyt kovácsolni?

Kerezsi Miklós szerint a zöldség-gyümölcs szektor konszolidációja egy olyan terület, amiben óriási lehetőségek vannak. Ez regionális szinten egy nagyon széttöredezett ipar, gyenge szereplőkkel, és előbb-utóbb valaki meg fogja oldani ezt a problémát, ám van rá esély, hogy egy magyar legyen az, aki megcsinálja ezt a konszolidációt. Varga Ákos szerint az állattenyésztés fejlesztése lehet egy kitörési pont, a brojlercsirke és a pecsenyekacsa termékpályák fejlesztésében komoly potenciál van, a növénytermesztésnél pedig az agrotechnológiáról nem szabad megfeledkezni. A szakember emellett megismételte, hogy a feldolgozóipar fejlesztése egy olyan lépés, amit nem szabad kihagyni. Horn Péter szerint az állattenyésztésben három olyan szektor van, amiben a magyarok jók, és ami jól működik: ez pedig a tejtermelés, a zárttéri haltenyésztés és új szektorként pedig a nagyüzemi tejtermelés összekapcsolása az édesvízi, hatékony haltermeléssel és a növénytermesztéssel. Ez lényegében egy körforgásos rendszer lenne, amihez minden elem megvan már. Makai Szabolcs szerint Nyugat-Európában erősödik a feldolgozóipar, ugyanakkor kiszorulóban vannak az állattartó telepek, így a régióban egyre több állattartási lehetőség van. Ezzel kellene valamit kezdeni, mielőtt valaki más lecsap rá. Győrffy Balázs szerint a TÉSZ-rendszer nem tudja betölteni azt a szerepet, amire létrehozták, sokkal inkább felvásárlói szerepet töltenek be. Emellett a nagybani piaccal kellene valamit kezdeni, mert Magyarországon ez se működik úgy, ahogy kellene.

Mi várható 10-20-30 év múlva?

Kerezsi Miklós szerint a régióban jelenleg generációváltás és egy tulajdonosi átrendeződés zajlik, emellett van egy komoly konszolidációs igény is. A szakember kifejtette, hogy a magyaroknak a rendszerváltás után esélyünk se volt ebben részt venni, most azonban igen! Sok magyar cég van olyan helyzetben, hogy ki tudjon jutni európai vállalatokhoz, aminek során akár a régió meghatározó szereplőivé is válhatnak. Ehhez azonban merészség kell, és a hollandok példájának követése. Horn Péter szerint lehet réspiacokban gondolkodni, de arra is tekintettel kell lenni, hogy hiába termel minőséget az ember, bizonyos szintig a mennyiség is faktor. Makai Szabolcs úgy vélte, hogy a támogatási arányokon változtatni kell a nagyüzemek javára. Lehetséges út lenne az is, hogy a kisüzemek fognak össze és integrálódnak, hogy közösen tudjanak ajánlatot adni és jó árakat kiharcolni a felvásárlóknak, de az ilyen jellegű összefogás nem szokott menni a magyaroknak, ezért lehet célszerűbb a nagyüzemi struktúra erősítése. A szakember emellett említette a tanulást, a tudás megszerzését is, mint kötelező lépést. Hasonlóképpen látta a helyzetet Varga Ákos is, aki szerint nem szabad szégyellni a tanulást, az új ismeretek megszerzését, de fontos az is, hogy az emberek ne csak puffogtassák a jelen hívószavait, hanem ténylegesen is alkalmazzák azokat. Győrffy Balázs pedig arról beszélt, hogy a jövőben csak a legprofibb, legelhivatottabb, leginkább felkészült szereplők fognak a piacon maradni, és hogy hiába kapunk rengeteg pénzt az EU-tól, ha mellé jönnek az elvárások is, aminek nem mindenki tud megfelelni. A szakember ugyanakkor úgy látta, hogy Magyarországnak most van jó esélye arra, hogy organikusan jusson el egy átalakulásig.

Címlapkép: Getty Images