Ezen besírsz: 11+1 vicces vagy szimplán fura településnév a Dél-Alföldről

Közel 3200 kisebb-nagyobb település van ma Magyarországon, ezek közül bőven akad olyan elnevezésű, amely akarva-akaratlanul is mosolyt csal a „gyüttmentek” arcára. Sorozatunk első részében 10+3 fura településnevet hoztunk az ország északi részéből, most pedig a Dél-Alföldet vesszük górcső alá. Az ország ezen részén is számos viccesnek, olykor pajzánnak, vagy csak kimondhatatlannak tűnő településnévbe botolhatunk. Természetesen ezeknek a fura neveknek is megvan a maguk érdekes keletkezéstörténete, ezekből szemezgetünk…

A Dél-Alföld a hét magyarországi statisztikai régió egyike; az ország délkeleti részében találjuk. Régióként Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád megyéket foglalja magában. Ha a térképen bogarászunk, olyan érzésünk is támadhat, hogy a dél-alföldi vidék településeink névadói is gyakorta valamilyen meséből merítették az ötletüket. Itt találjuk mindjárt Csólyospálost. Weöres Sándor se találhatott volna ki ennél gyermekversbe illőbb településnevet! Csólyospálos - a nem kevésbé furán csengő - Kömpöc, kelet felől Balástya, dél felől pedig Üllés között található félúton. Ha már virtuálisan erre járunk, akkor említsük meg, hogy a település nevének keletkezéstörténete viszont elég hétköznapi, két falu: Csólyospuszta és Pálospuszta tanyavilágának összeolvadásából keletkezett, 1945. július 1-én lett önálló falu.

Következzék még pár furának tűnő településnév a Dél-Alföldről

Az, hogy a vicces, aranyos, furcsa vagy érdekes nevű települések listájába a következő települések hogyan is kerültek bele, talán magyaráznunk se kéne, de íme:

Nagytőke: a 399 lelkes falu Csongrád-megye legészakabbra fekvő települése, Szentes és Kunszentmárton között és a 45.sz. főközlekedési útról érhető el. A falu elnevezése nem a szocialista idők gonosz bélyege, neve a tőke szóból ered, ami feltehetően a lakosok favágó foglalkozására utalt. Nagytőke amúgy Szentes és Kunszentmárton között található a Tőke-ér és a Veker-ér szögletében. Hogy hol? Igen, Veker-érnél.

Akasztó: a Duna–Tisza közén fekszik, Kiskőröstől 9 kilométerre északnyugatra. Külterületi határrészeiből északon közel 6 négyzetkilométernyi területe a Kiskunsági Nemzeti Park Felső-kiskunsági-tavak területéhez, nyugaton pedig csaknem 9 négyzetkilométer a nemzeti park Miklapuszta nevű részterületéhez tartozik. A helyi hagyomány szerint a község neve onnan ered, hogy a rossz utak miatt az átutazók a kerékakasztó sár miatt nem tudták útjukat folytatni, megakadtak. Más feltételezés szerint viszont a falu egykori földesurának pallosjogáról kapta az Akasztó nevet, mely 1278-ban Akazthow formában és 1291-ben mint Okoztou szerepel az oklevelekben.

Bélmegyer: Békés megye középső részén, Békéscsabától légvonalban 20, közúton körülbelül 25 kilométerre található, Vésztő és Tarhos szomszédságában. Természetföldrajzi szempontból a Körös menti sík északi peremén, a Kis-Sárrét déli szomszédságában terül el. A település „Bél” előtagja a belső, belül lévő jelzőre utal, míg a „megyer” utótag a más törzsbeliek közé települt Megyer törzsbeliek szállásterületére utal.

Biharugra: a község Békés megyében, a Sarkadi járásban van. Békés megye északkeleti peremén fekszik, természetföldrajzi szempontból a Kis-Sárrét keleti részén. Jelentős természeti értékét képezi a Biharugrai-halastavak tórendszere. Biharugra területén az Árpád-korban már léteztek települések: Peszere, Peterd, Iregd vagy Nagyugra, Kisugra vagy Egyházasugra, Monostorugra. Ezek története a 12. század elején kezdődött egy kolostor megépítésével, ám a tatárjárás alatt ezek a területek elpusztultak és elnéptelenedtek. A hatalmas, birtokos nélkül maradt földeket IV. Béla szétosztotta vitézei között, így lett a környékbeli földek új tulajdonosa Danela, majd 1329-ben az ő fiai. A 14. századtól kezdve évszázadok alatt ezek a birtokok felaprózódtak, tucatnyi, egymással rokonságban álló család osztozott rajtuk, de többségük Danela leszármazottai, az Ugraiak kezében maradt.

Dunatetétlen: Akasztó mellett találjuk ezt a bájos-dallamos nevű falut, ami elnevezését onnan is kaphatta volna, hogy ugyan nincs Duna-partja, viszont a folyó mellékága arrafelé csordogál, nem tétlenkedik hát a Duna arra felé sem. Viszont az igazság az, hogy nevét a Tetétleni családról kapta, akik már a 14. században itt telepedtek le. Az egykori Tetétleni családról elnevezett pusztán igazán jelentős változás a Teleki család letelepedésével és a kastély, valamint a hozzátartozó gazdaság kiépítésével köszöntött be a 19. és a 20. század fordulóján. Az ekkor épült épületek és a letelepedő cselédség alapozták meg a falu létét és mai arculatát. Manapság jelentős a környéken a fűszerpaprika, a vöröshagyma, a gabonafélék termesztése és a szarvasmarha-tenyésztés is.

Hunya: Gyomaendrődtől délre, Örménykút és Mezőberény közt fekvő település. Szomszédai: észak felől Gyomaendrőd, kelet felől Mezőberény, délkelet felől Kamut, dél felől Kondoros, nyugat felől pedig Örménykút. Hunya környéke ősidők óta lakott hely volt, a késő bronzkorból származó leletek kerültek napvilágra itt. A török időkben elpusztult a környező falvakkal együtt, azonban báró Harruckern György újratelepítette, és 1751-ben az Erdődyeknek adományozta. A későbbiekben Endrődhöz tartozott egészen a második világháború végéig. 1946-ban községgé alakult Endrődszentlászló néven, de hamarosan a lakosság kezdeményezésére felvette egykori jótevője, Hunya József után a Hunya nevet.

Kamut: Békéscsabától északnyugatra, Murony, Mezőberény és Mezőmegyer közt helyezkedik el. Kamut nevét először az Árpád-korban említették az oklevelek, és a 12. században már templommal rendelkezett. A mai Kamut határában két Árpád-kori templom maradványa is előkerült. A középkori okmányok alapján két Kamut is volt egymás mellett: Kis- és Nagy-Kamut.1295-ben Kamawlth, Kamaulther neveken említették. 1469-ben Békés vármegye itt tartotta egyik törvényszéki gyűlését. A 15. században itt volt a központja a Kamuthy családnak, mely a Békés vármegyei nevesebb birtokos családok közé tartozott.

Kötegyán: község Békés megye Sarkadi járásában. A megye északkeleti részén, Békéscsabától 33 kilométerre, Gyulától 22 kilométerre, Sarkadtól 9 kilométerre fekszik a román határ mellett. A falu környéke már a bronzkorban is lakott volt, erre utalnak a régészeti ásatásokból előkerült eszközök. A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok (Ördögárok) nyomvonala. A honfoglalás idejére tehető a település kialakulása. Első írásos említése 1213-as. Nevét feltehetően Gyán falu Kethe nevű birtokosáról kapta a 15. században. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, csak a 17. század végén népesült be újra.

Okány: község Békés megye Sarkadi járásában.Nevének eredetére nincs biztos magyarázat. A honfoglaló magyarok sámánista vallása Okan főistenének a neve azonban feltűnő hasonlóságot mutat a település nevével, így elképzelhető, hogy erre vezethető vissza. A falu neve Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára című műve szerint egyáltalán nem rejtélyes: a szerb-horvát Okan családnévből keletkezett. Kérdésként legfeljebb az merül fel, hogy a birtoklást kifejező Okanj ([okany], tkp. ’Okáné’) formában került-e a magyarba, vagy Okan formában, és a szó végi [n] a magyarban vált [ny]-nyé. Az Okan jelentését Kiss ’nagy szemű ember’ formában adja meg, ám a névben ’nagy’ jelentésű elem nincs, tehát a ’szemes’ fordítás lenne pontosabb.

A Békés megyei Okány mellett van Vokány is, méghozzá Baranya megyében. Ez a szótár szerint a Vukan személynévből keletkezett – ennek jelentését a szótár nem adja meg, de minden bizonnyal a vuk ’farkas’ szóval függ össze. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy szó eleji o (esetenként u) előtt több szláv nyelvjárásban megjelenik egy [v] hang, ezért első pillantásra nem zárható ki, hogy Okány és Vokány neve azonos tőről fakad.

Jelentését tekintve Okány nevéhez a Szemes nevű települések (ma: Balatonszemes, Pusztaszemes) állhatnak közel. Ezek a szem főnévből keletkeztek, és valószínűleg arra utalnak, hogy a településen őrszemek laktak – ugyanakkor ebben az esetben sem elképzelhetetlen, hogy a Szemes személynévből keletkezett.

Pusztaottlaka: (románul: Otlaca-Pusta) község Békés megye Mezőkovácsházai járásában. Két fő része Bagófalu és Tökfalu. 1928-ban alakult önálló községgé a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Ottlaka község Magyarországon maradt Meggyespuszta nevű exklávé határrészéből.

Pusztamérges: a monda szerint IV. (Kun) László király (1272-1290) itt is megszállt kun asszonyaival, ezért az eredeti név Asszonyszállása. Ekkor már lakott helynek kellett lennie, mivel temploma volt. Mátyás király 1462-ben Csanádon kelt szabadalomlevele megemlékezik Asszonyszállásáról. A török pusztítás következtében lakatlanná vált. 1572-ben rácokat telepítettek ide. 1641-42-ben a puszta Szeged városhoz tartozott. Az 1800-as években a terület a Mérges család tulajdona, ettől kezdve öröklődött a falunévben. A szó az urukat elemésztő asszonyok munkálkodását is őrzi, és a pusztai betyárokét. (Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja c. regényében és más elbeszéléseiben is említi a mérgesi pusztát).

Öttömös: (horvátul: Otimaš) község Csongrád-Csanád megye Mórahalmi járásában, Szegedtől 40 kilométerre. A 13. század közepén benépesített puszta. A kóborló kunok a részükre kijelölt területeken letelepedtek, az egyes nemzetségek földjét szállásnak (desceucus) nevezték. Ezekből a szállásföldekből alakult ki a 15. században kunszéknek nevezett összefüggő terület, amelyhez Öttömös is tartozott. 1436-ban Hyetemes néven puszta, gyér, kun földművelő lakossággal. A 17. században Szeged városához tartozott a puszta. Öttömös településszerkezete ma is szórvány jellegű, a lakosság közel fele tanyán él.

Címlapkép: Getty Images