Ezen besírsz: 10+3 pajzán vagy vicces településnév Észak-Magyarországról

Közel 3200 kisebb-nagyobb település van ma Magyarországon, ezek közül bőven akad olyan elnevezésű, amely akarva-akaratlanul is mosolyt csal a „gyüttmentek” arcára. Sorozatunk első részében 8 fura településnevet hoztunk az ország keleti részéből, aztán a Dél-Dunántúlt, majd a Nyugat-Dunántúlt vettük górcső alá. Most Észak-Magyarország következik, ugyanis az ország ezen részén is számos viccesnek, olykor pajzánnak, vagy csak kimondhatatlannak tűnő településnévbe botolhatunk. Természetesen ezeknek a fura neveknek is megvan a maguk érdekes keletkezéstörténete…

Eljössz velem Dengelegre?

Mindjárt ott vannak az igen rövid nevű települések, amelyek nevei önmagukban is jelentenek valamit, még ha többnyire nem is azokat, amiket ma értünk alatta. Ha valaki bemutatkozáskor azt mondja: „apci vagyok”, akkor nem feltétlenül arra kell gondolnunk, hogy az illető megfázott, vagy a családi állapotát (mármint, hogy apuka) szeretné közölni viccesen.

Időnként olyan érzésünk is támadhat, hogy a magyar település névadói valamilyen népmeséből merítették az ötletüket, ilyen csodálatos hangzású Boconád, vagy Pásztótól délnyugatra, a Cserhátalján Egyházasdengeleg. A községet a Bér-patak szeli át. Egyházasdengeleg neve ilyen alakjában csak 1905-től hivatalos. Azelőtt majd ezer esztendőn át simán csak Dengelegnek hívták. Az elnevezés alapszava a dinga, denga, dinka szó, amely, ki gondolná, de szláv eredetű és egy piros szőlőfajtát jelöl.

Az, hogy a vicces, aranyos, furcsa vagy érdekes nevű települések listájába a következő települések hogyan is kerültek bele, talán magyaráznunk se kéne, de íme, ízlelgessük bátran ezeket is!

Apc község Heves megyében, a Hatvani járásban található. A Zagyva folyó völgyében, annak bal partján fekszik. A legközelebbi város a tőle délre, 9 km-re lévő Lőrinci. Árpád-kori település, de régészeti leletek szerint már a bronzkorban is lakott volt. Első írásos említése 1246-ból való (Opucz). A neve a falut birtokló Apc nemzetségről kapta, bár valós alap nélküli legendák szerint az itt élő apácákról nevezték el.

Bódvarákó nevét legkorábban egy 1283-ban kelt iratban említik. Sokáig „Rákónak” hívták; ez a kifejezés a szláv eredetű rák szavunkkal párhuzamosan alakult ki. A folyó menti fekvésére utaló „Bódva-” előtagot 1905-ben kapta. Eredetileg Torna vármegye Tornai járásához tartozott. Miskolctól 52 kilométerre északra, az Aggteleki-karszt és a Szalonnai-hegység között, Bódva folyó völgyében fekszik.

Heréd Heves megye nyugati határánál, Hatvantól északnyugatra 6 km távolságban fekszik. A település neve egy 1138-ban keltezett oklevél 1329-es átiratában bukkan fel először Kerudy, majd Herudy alakban, csak 1461-ben említik Herédként. A szó a palóc népnyelvben eredetileg valamilyen foglalkozási ágat vagy eszközt jelenthetett - vagyis eszerint nincs sok köze a férfi testrészhez, míg mások úgy tartják, a kétértelmű falunév a kényelmes életmódot folytató lusta herékre utal. Az írásos emlékek szerint a település lakói a honfoglalás idején pásztorkodással foglalkoztak: az állatokat a dús legelők felé terelték, melyekből nem volt hiány a falu környékén, a lóherében bővelkedő mezők pedig végül nevet adtak a községnek.

Karancslapujtő község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban található. A falutól északkeletre emelkedik a 725 méter magas Karancs. Karancslapujtő (Lapujtő) és környéke már a honfoglalás korában is lakott volt, ezt bizonyítják az itt talált régészeti leletek is. Nevét 1303-ban említették először az oklevelekben Bocsár néven. Karancslapujtő több település egyesülésével jött létre. Előbb Mikófalva, Lapujtő és Bocsár vált egy községgé Lapujtő néven, majd 1927-ben Karancsapátfalva csatlakozásával létrejött Bocsárlapujtő, melynek nevét 1956-ban Karancslapujtőre változtatták. A település 1990-ig viselte a nagyközségi címet. A községhez tartozik Baksaháza, Kisbaksaháza, Bobonyér, Vízvölgy és Zsodánypuszta.

Kurityán egy község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A települést 1280-ban említik először, Koryth alakban írva. A név feltehetőleg szláv eredetű, teknőben, völgyben lakó emberekre utal. 1408-ban épített Szent János pálos kolostor 1550-ig működött. A török hódoltság idején a falu hódoltsági terület lett, többször kifosztották. A 18. században a Pallavicini család birtoka volt a falu, ők építették a kastélyt, ami ma diákotthon. A 19. század második felében beindult a szénkitermelés a falu határában. A bányák sok évtizeden át biztosítottak munkát a falu lakóinak, mára mind bezártak.

Nőtincs ezeréves múltra visszatekintő község Nógrád megye délnyugati részén, a Rétsági járásban. A falu nevének eredete bizonytalan. Kiss Lajos 1978-ban kiadott, Földrajzi nevek etimológiai szótára című könyvében a szláv Netyko névből származtatja, ugyanis a 11. századtól kezdve többször telepedtek le szlávok, illetve a magyar seregekben szolgáló, Baltikumból származó vitézek a területen. Mások szintén a szláv eredetű netecs, netecsa szavakból eredeztetik, melynek jelentése: nem folyó víz. Ez a falut régen kettéosztó, mára lecsapolt tóra, illetve a Lókos-patak lápos, mocsaras területére utalhat. A szájhagyomány szerint a Zsukma-völgyben, a Török-dombon állt a nógrádi basa háreme. Az ott fogvatartott magyar lányok hajfonataikból kötelet készítettek, majd ennek segítségével ereszkedtek le a kastély ablakából. A lányok menekülésük alatt szétszórták a hajfonatokat, a falut innen nevezték el a törökök Nőtincsnek.

Nemti Salgótarjántól délkeletre fekszik, a Mátra északi lejtői között, Nógrád megye keleti széle közelében. A legközelebbi város Bátonyterenye, attól néhány kilométerre keletre fekszik a 23-as út mentén. Nemti (Németi) Árpád-kori település. Nevét 1227-ben említette először oklevél Nemti alakban. 1297-ben Nemti nemeseket említ egy oklevél, akik a Hangonyiak eskütársai voltak. 1331-ben a Nemti család birtoka. A család tagjai; Nemti Péter és fiai tiltakoztak örökös nélkül elhalt rokonuk kalapati birtokrészével kapcsolatban, melyet Károly Róbert királytól Rimai Miklós mester lévai és kolozsvári várnagy kapott meg.

Patvarc Nógrád megye északi részén, Balassagyarmattól délkeletre helyezkedik el. A település északnyugaton Balassagyarmat, keleten az Őrhalommal is határos Feketevíz patak, délen Szűgy határával érintkezik, északon pedig Szlovákiával határos, ahol a határvonalat az Ipoly képviseli. A honfoglalás idején a szlávok az Ipoly völgyében laktak a legsűrűbben. A község nevét a szlávok adták, mely arra utal, hogy a település a honfoglalás idején Patvarc néven ismert volt. A Patvarc egyelemű tulajdonnév. Első nyelvi emlék 1335-ből származik, ahol Potvorch-ként volt olvasható. Tulajdonképpen egy Potvor nevű személy emberei, Potvorék. A szláv Potvor személynév etimológiailag azonos a magyar patvar főnév szláv előzményével.

Ragály község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban, Miskolctól 46 km-rel északra található. A település neve valószínűleg a szláv rogalj szóból származik. Jelentése: szarv, szaru. Első temploma már a 13. században állt. A lakosság nagy többsége a 16. században a református hitre tért át. A török megszállástól sokat szenvedett; a törökök 1558-ban felégették a falut. Legnagyobb birtokos családja a Balassa család volt.

Szalonna Miskolctól 50 kilométerre, Szendrőtől 7 km-re, a Rakaca-patak széles völgyében, a Szalonnai-hegység déli széle alatt (a Szár-hegy déli nyúlványánál), a Rakaca-víztározó és a Bódva közelében terül el. A falu neve vagy személynévből származik, vagy a szláv (lengyel?) slana (= sós) szóból, közelében ugyanis enyhén sós vizű forrás található. Először 1249-ben Zolouna alakban írva említik egy oklevélben; később a Zolona és a Zelenna alakok is előfordulnak. Anonymus szerint a honfoglalás előtt ezen a vidéken szlávok éltek, akiket a bolgár kagán telepített ide.

Vatta a Borsod megyei teleülés Miskolctól 30, Mezőkövesdtől 19 kilométer távolságra található, a 3-as főút mentén. A helyi hagyomány szerint a 11. században élt pogány Vata vezérről kapta nevét. Első írásos említése 1323-ban történik egy oklevélben. A következő évszázadokban Vatha, Woytha, Watha, és Bata néven említik. 1475-től találkozhatunk Alsó-és Felsővatta elnevezésekkel, ami arra utal, hogy két önálló községről volt szó. Idővel ezek a községek összeolvadtak.

Visznek Heves megye déli részén, a Gyöngyös-patak jobb partján, Gyöngyös várostól 22 km-re délkeletre, a Mátra által északról védett sík területen fekszik. Visznek nevével már a tatárjárás (1241) előtt találkozunk a krónikák könyvében. Templomát és nevét - Viznek alakban - 1262-ben említi a forrás. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben Vysnuk néven fordul elő. (A szájhagyomány szerint úgy lett Visznek-ké, hogy a régi község helyét a víz gyakran elöntötte, s emiatt az ősök azt mondták: gyerünk feljebb a "víznek".)

Címlapkép: Getty Images