A magyarok elfeledett téli szuperzöldsége: olcsó, savanyítva párja nincs, mégsem ismerjük

Pais-Horváth Szilvia   
  Megosztom
A magyarok elfeledett téli szuperzöldsége: olcsó, savanyítva párja nincs, mégsem ismerjük

Isteni finom, sokoldalúan felhasználható gyökérzöldség, tele van vitaminokkal, valamint fontos ásványi anyagokkal, a legtöbb ember mégsem tud róla. Sokan azt hiszik, csak takarmánynak való, pedig dehogy! Savanyítva, csülökkel és babbal mennyei magyaros étel készíthető belőle!

Formája alapján egyszerűen kerekrépának, vetési módja miatt pedig, mivel aratás után, másodvetésben a tarlóba ültették, tarlórépának nevezik ezt a kerek gyökérzöldséget, ami régen a szegények eledele volt, manapság pedig egy újra felfedezett, izgalmas konyhai alapanyag. Magyarországon a vasi, zalai és őrségi ételek szerencsére még őrzik annak az időnek az emlékét, amikor a kerekrépa mindennapos élelmiszernek számított. Főként ilyenkor télen ajánlatos fogyasztani, hiszen, ha sikerül hozzájutnunk, olcsóbb, mint bármelyik más gyökérzöldség. Jó hír, hogy mivel roppant egészséges, egyre többen kezdik újra felfedezni, piacokon is egyre gyakrabban találkozhatunk vele.

Alakja alapján nagyra nőtt reteknek gondolnánk, van fehér és lilás színű változata is. A kerekrépa íze nyersen a karalábé és a retek keverékére emlékeztet. Enyhén csípős a benne található mustárolajtól. A zsenge darabokat lereszelve zsíroskenyérhez fogyasztják. Savanyítani, kovászolni is lehet, de sütve, rántva, levesbetétnek is kiváló. A káposztás cvekedli mintájára tésztaételhez, a babos káposztába a savanyított káposzta helyett, vagy akár rétesbe is tölthetjük lereszelt, édesített változatát.

Idén nem kedvezett az időjárás a gyökérzöldségeknek

A 2021-es évben az egyik legnagyobb problémát a mezőgazdaságban a hűvös és az aszályos évkezdet jelentette, a háztáji vetésekben is a legtöbb helyen száraz talajba kerültek a magok, de az alacsony hőmérséklet is lassította a kelést – írta korábban a HelloVidék. Aztán a nyári csapadékosabb időjárásnak és a túlnyomó részt öntözéses termelésnek köszönhetően a sárgarépa például az elmúlt 10 év átlagának megfelelő, 60 ezer tonna körüli mennyiséget hozta. A petrezselyemgyökér némileg gyengébben teljesített, 4-5%-os volt a visszaesés az átlaghoz képest. Bár a cékla termőterülete az előző évhez képest jelentősen, mintegy 10%-kal csökkent, a jó hozamok mennyiségben kompenzáltak, az éves termésmennyiség a 10,5 ezer tonnás sokéves átlaghoz képest 13-15%-kal volt nagyobb. Zeller esetében érdemi ugrás következett be a termésmennyiségben, de e mögött jelentős termőterületi növekedés áll. Ha ez utóbbit figyelmen kívül hagyjuk, akkor az látszik, hogy ez a kultúra is az átlagnak megfelelő hozamokat produkálta.

Ehhez képest a kerekrépa termesztése Magyarországon tényleg marginális, jobbára a csak a Nyugat-Dunántúlon, Vas, Zala és Somogy megyében (ez utóbbinak a nyugati részén) ismerik. Ma már jobbára csak házaknál növesztik, elsősorban a göcseji és őrségi tájjellegű ételeket készítő éttermek számára.

Az egyik legolcsóbb téli zöldségünk lehetne

Piaci árát nézve is látszik, hogy az ősz és a tél elején van a szezonja,

Már ahol árulják, de mostanság interneten is beszerezhető. Ha összevetjük más zöldségekkel, amelyeket például vajas kenyér mellé, nyersen is elfogyaszthatunk, még mindig ez lehetne az egyik legolcsóbb természetes vitaminforrásunk.

Nagybani piaci árak (december elején):

  • Paprika (1 kg): 550 Ft
  • Fürtös paradicsom (1 kg): 550 Ft
  • Koktél paradicsom (1 kg): 560 Ft
  • Sörretek (1 kg): 350 Ft

A gyökérzöldségek között is jó helyen szerepel, talán csak a sárgarépa (1 kg 180 Ft), zeller (1 kg 250 Ft) és a cékla (1 kg 200 Ft) vetekedhet vele.

De lássuk csak, mi is ez a kerekrépa!

A kerekrépa (tarlórépa) kinézetre és ízre egyaránt a retekhez hasonlít. Íze édeskés, enyhén csípős. A Földközi-tenger vidékén őshonos. Számos országban rendszeresen fogyasztják, máshol inkább csak takarmányként termesztik, hazánkban nem tartozik a legnépszerűbb zöldségek közé – talán mert a szegénységhez vagy az állatok takarmányozásához kötik. Pedig a kerekrépa fogyasztása rendkívül egészséges, fehérjében és szénhidrátban gazdag, vitamin-, illetve ásványi anyag tartalma magas. Éppúgy savanyíthatjuk ecetes lével, mint a káposztát. Savanyított állapotban fogyaszthatjuk magában, savanyúságként, illetve kitűnő alapanyaga savanyított leveseknek.

Eredeti származási területe valószínűleg Afganisztán és Pakisztán volt, innen hamar elterjedt a mediterrán térségben. Az ókori görögök és rómaiak is ismerték és használták. Írásos feljegyzések alapján tudjuk, hogy a középkori Európa egyik legfontosabb alapélelmiszere volt, egészen a burgonya megjelenéséig. Angol neve turnip, németül Mairübe vagy Speiserübe, franciául navet. E nemzetek konyhájában (és még a spanyol-galíciai, skandináv, orosz konyhában is) sokkal gyakrabban használt alapanyag, mint nálunk, jellemzően tartalmas húsételek, sültek, libamáj kísérője.

Magyarországon egyébként csak szórványosan terjedt el, főleg a zalaiak és a Szentes környékiek ismerik és termesztik ma is, ott a piacok kínálatát színesíti, leginkább mint savanyúság. A nyugat-magyarországi népi étkezésben elfoglalt helyét és szerepét mutatja, hogy még a XIX. század végén, a XX. század elején is az aratószerződésekben rögzített konvenciós (részben terménybeli) fizetésekben a savanyú répa fizetőeszközként gyakran szerepelt. A Zala megyei Miklósfán készült savanyú répa fogalomnak számított. A piacokon, vásárokon árusították, és főként a vendéglősök vásároltak fel. Még ma is feltálalják savanyúságként.

Egészen egyszerű megtermeszteni

Érdemes jövőre már ezzel a gyökérzöldséggel együtt újragondolni a kertünket, hiszen ez a kiváló vitaminforrás elképesztően egyszerű termeszthető! Garantáltan bárhol megél, még permetezés-mentes kertekben is prímán elvan, ráadásul jól tűri a hideget is. Évelőként termesztik: tavaszi ültetés esetén nyáron, nyári ültetés esetén pedig ősszel takarítható be. A tarlórépa levelei enyhén szőrösek, és mélyzöld színűek, amelyek vastag száraikkal együtt 30-45 cm magasra is megnőhetnek. Gyökerei fehérek vagy sárgák, teteje viszont (amit a nap is ér) zöld vagy lila színű lehet.

A tarlórépának egyébként több száz fajtáját ismerik, amelyekből legalább 30-at a kertészek is beszerezhetnek maguknak. Az ókori Rómában és Görögországban lapos fenekű vagy gömbölyded tarlórépákat termesztettek, azonban a több évszázadnyi kertészkedés során temérdek más változatuk is kialakult. Léteznek például megnyúlt, sárgarépára hasonlító fajták, míg mások különböző színeket vettek fel. A legelterjedtebbek a lila tetejű tarlórépák. Léteznek továbbá bébi tarlórépák is. Ezek általában fehér, lila, arany, vagy rózsaszín tetejűek. Nagyjából 2,5 cm átmérőjűek, és legtöbbjüket egészben (levelekkel együtt) meg lehet enni.

Állati takarmánynak is kiváló

Paraszti gazdaságokban régen a háziállatokkal nyersen etették, de kukoricaszárral értékes silót is lehet készíteni belőle a tejtermelés növelésére. Levele is etethető. Birkalegelőnek is alkalmas. Ez azonban nem azt jelenti, hogy emberi fogyasztásra nem felel meg, sőt!

Miért fogyasszunk tarlórépát?

Aki kóstolta már – zalaiként én igennel válaszolhatok, – az tudja a választ, a kerekrépa, pláne savanyítva, ha lehet, még finomabb, mint a káposzta. Kímélő étel, kiváló vitaminforrás ilyenkor télen, hiszen C-, A-, B1- és B2-vitaminban is gazdag. Ásványi anyagok közül kalciumot és foszfort tartalmaz jelentős mennyiségben. Magas rosttartalmú zöldség, vértisztító és emésztést serkentő hatása is említésre méltó.

Levelei még a gumójánál is több tápanyagot tartalmaznak, és frissen, illetve többféleképpen elkészítve is fel lehet használni őket (hasonlóképpen a spenóthoz vagy a leveles kelhez). A levelekben sok ásványi anyagot, úgymint rezet, vasat, mangánt és kalciumot találunk, de tartalmaznak B6-, A-, C-, E- és K-vitamint is.

Nyersen, főzve, bárhogy felhasználható!

Főzelékként, kirántva, nyers salátaként, savanyúságként, szárítva és retek helyett is fogyaszthatjuk. A téli, kora tavaszi hiányidőszakban friss vitaminforrás. Kímélő ételnek is kiváló. Nyersen szendvicsbe ízletes, igazi téli vitaminbomba. Az ilyenkor kapható kevéssé ízletes paprika és paradicsom helyett.

Sütemények alapanyagául is szolgálhat a répa, amit először meghámozunk, aztán vízben kiáztatjuk és utána tejben kifőzzük. Ezt azért csináljuk, mert a répából így távozik a kesernyés íz. A tejbe cukrot vagy fahéjat tehetünk ízlés szerint. A savanyú répát is így tehetjük „édessé”.

A világon egyébként sok helyen készítenek belőle ételt, Ázsiában, arab országokban (céklával, savanyítva, vagy a hétzöldséges kuszkusz ragujában), Amerikában, Angliában, Skóciában, a legváltozatosabban azonban a franciák készítik. Számos klasszikus fogás alkotóeleme, pl. a zsenge zöldséges bárányé, de legismertebb talán kacsa köreteként. Az ukránok nemzeti étele a borscs szintén zöldségből és répából készült leves. Észtországi érdekesség például a Márton-napi ételek közül, a disznófejjel együtt megfőzött kerekrépa és krumpli.

Így készül a szentesi hordós tarlórépa

A gyökeret megtisztítjuk, felszeleteljük, fahordóba rakjuk, kézzel lenyomkodjuk és 20 cm-es rétegenként fűszerezzük (szemes bors, köménymag, babérlevél, piros fűszerpaprika, mustármag). A megtelt hordót lezárjuk, majd 2%-os sós, hideg felöntőlevet adunk hozzá úgy, hogy a záródeszkát 10 cm-re ellepje. Erjedésig (3-4 hét) 20-25 °C-os hőmérsékleten tartjuk. A habját időnként leszedjük, a fedődeszkát letakarítjuk. Erjedés után hűvös, 5 °C körüli, száraz helyiségben tartjuk. Jól elkészítve, tisztán kezelve, egész télen kitart. Nyersen és főzeléknek fogyaszthatjuk.

Zalai csülkös-babos répaleves

Hozzávalók

  • 1db csülök
  • 60 dkg fehérrépa
  • 45 dkg bab
  • Ízlés szerint paradicsompüré
  • bors
  • babérlevél

A csülköt felkockázzuk ésa babérlevéllel feltesszük főni. A savanyított répát, ha túl savanyú, átmossuk, majd feltesszük főni egy másik edénybe. Hozzákeverjük a babot, és azzal együtt főzzük, amíg a bab meg nem puhul. Közben, ha a csülök megfőtt, levesszük a tűzről és leöntjük róla a vizet. Fűszerezzük sóval, borssal. Ha a bab megfőtt, hozzáadjuk felaprított csülköt. Végül 2 evőkanál olajból és 3 evőkanál lisztből híg rántást készítünk. Ha a liszt megpirult, hozzáadunk 1 csapott evőkanál pirospaprikát. Egy merőkanál levet kimerünk a levesből, és hozzákeverjük a rántáshoz, majd a kész rántást a leveshez adjuk. Tehetünk bele egy paradicsomkonzervet, vagy házi készítésű paradicsomlét is. Még egyszer felforraljuk, majd lezárjuk alatta a gázt. Van, aki kenyérrel eszi, van aki magában, nagyszüleim gyerekkoromban főtt krumplival kínálták.

Kerekrépás rétes - Vas megyei módra

Hozzávalók:

  • 6-7 darab kerekrépa (közepes nagyságú, friss)
  • 1 liter tej
  • 1 bögre tejföl
  • 1 tojás
  • 1 bögre cukor
  • 1 bögre búzadara
  • 2 tojásnyi zsír, só

A répát meghámozzuk, a közepét mélyen kivágjuk, megmossuk, és tökgyalun legyaluljuk, 10-12 percre hideg vízbe tesszük. A vízből kiszedjük, szitán lecsurgatjuk. A tejet forrni tesszük, a cukrot és a sót beletesszük. Ha a tej forró, a lecsurgatott répát beletesszük, 8-10 percig főzzük, ismét szitára tesszük és jól lecsurgatjuk. Többször megforgatjuk, hogy lé ne maradjon benne. A tejfölben a tojást jól elkeverjük, a zsírozott tésztát búzadarával megszórjuk, utána a főtt répát rászórjuk a kinyújtott tészta teljes felületére. Tojásos tejföllel meglocsoljuk és két oldalról fölcsavarjuk. Zsírozott tepsibe rakjuk. Tetejét zsírral és tejföllel meglocsoljuk. Forró sütőben pirosra sütjük. Tálaláskor porcukorral meghintjük. Nagyon régi vasi parasztrétes. (Recept forrása: ITT)

Címlapkép: Getty Images

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

kerekrépa

tarlórépa

takarmány

nyers

szuperzöldség

téli vitaminforrás

savanyú káposzta