Kályhával, kandallóval fűtesz? Sokat spórolhatsz, ha így pakolod be a tűzifát

Magyarországon hozzávetőlegesen 4 millió ember él olyan háztartásban, ahol részben vagy kizárólag szilárd tüzelővel fűtenek. A rezsiszabályok változása miatt ez a szám idén biztosan magasabb lesz; a tűzifa iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt, áremelkedést és hiányokat eredményezve – de erről a HelloVidék itt írt. A magyar háztartások nagy részében a fa az egyik legkedveltebb fűtőanyag. Szakemberek szerint ez annak köszönhető, hogy a tűzifával tudjuk a legnagyobb hőenergiát előállítani, méghozzá a legkedvezőbb áron. Ehhez azonban nem mindegy, milyen kályhát vagy kandallót használunk, de az sem mellékes, milyen fát választunk (erről a itt írtunk), de az sem elhanyagolható tényező, hogyan állunk neki a begyújtásnak. Cikkünkben most annak jártunk utána, milyen begyújtási technikákat alkalmazzunk, hogy a lehető legjobb hőhatást érjük el – erről egy dunántúli cserépkályhás mestert is megkérdeztünk.

Nem is olyan kézenfekvő tudomány a begyújtás

Aki úgy nőtt föl, hogy volt otthon cserépkályha, kandalló, sparherd vagy vegyestüzelésű kazán, az azt hiszi, ez olyan dolog, amit mindenki tud. Pedig egyre többen születnek olyan helyre, ahol a meleg magától értetődően valamilyen zárt helyről, csövön, falban, padlóban érkezik a lakóterekbe. Ők csak akkor tudnak tüzet gyújtani, ha a cserkésztáborban megtanították őket. Pedig a tűzrakás tudományának fontos része a begyújtás. Papírral vagy készen kapható alágyújtóssal, alulról vagy felülről. Szóval, annak aki most újonnan, rezsicsökkentés céljából idén télen fafűtéssel váltaná ki a gázt, érdemes mindenképpen megfogadni pár jó tanácsot.

A Nagy Tibor cserépkályhás szakember szerint a begyújtás lényege mindig az, hogy a gyufától (öngyújtó lángjától) a szén- vagy fatüzelésű kályhákban hatékonyan elégethető tüzelő nem kap lángra. Így a kisebbtől a nagyobb felé haladva tudunk egy fahasábot meggyújtani. A klasszikus megoldásnál például a gyufával egy napilap papírját lobbantjuk lángra, az aztán átadja a tüzet a rá rakott (puhafa) aprófának, az pedig felmelegíti és meggyújtja a nagyobb fadarabokat, amik aztán már a komolyabb hasábokra is át tudják vinni a lángjaikkal a tüzet.

Alapvető, mára elfogadott nézet, hogy ha a kályha (cserépkályha, kandalló, stb.) kialakítása lehetővé teszi, felülről gyújtjuk meg a tüzet. Így a tüzelő lassabban, hatékonyan ég el.

Szóval kezdjük a nagymamámnál, akinél a konyha szívét jelentő sparherdben reggel, mire a többi családtag felkelt, már pattogva égett a tűz. A korabeli falusi gazdaság tüzelőből is önellátó volt, de ehhez az kellett, hogy beosztással használják fel a rendelkezésre álló anyagokat és terményeket. Így a főzésre szolgáló tűzhelyben legtöbbször kukoricatorzsát, gallyakat, fakérget égettek. A mama szinte bármivel meg tudott gyújtani egy tüzet, legyen az száraz fű, kukoricacsuhé, gally, vagy bármi, ami egy gyufától lángra tudott kapni. De igazából mindig volt a tűzhely körül „gyántos fa”.

- mesélte a szakember, aki azt is elárulta aztán, mi is az a gyántos fa, és mivel lehet pótolni, ha nincs kéznél az ingyenes begyújtós:

1. A mágikus „gyántos fa”

Annak idején, főleg mielőtt a falusi portákon is megjelentek a napilapok, amiknek a durva, nyers papírja ideális tűzgyújtó segédanyag, más, könnyen éghető anyag kellett. A fenyőben gazdag területeken félre tették az erdei fenyő törzseknek az asztalosságban, építészetben amúgy is csak korlátozottan használható gyökérhez közel eső tőrészét. Ez a faanyag gyakran annyira gyantás, hogy szinte áttetsző, még tapintásra is ragadós, zsíros. Ebből aztán baltával kisujj vastagságú, vagy annál is vékonyabb kis pálcikákat hasítottak. Ezeket rendezték hézagosan gúla alakba, vagy keresztbe-hosszába váltakozva úgy, hogy átjárja a levegő, és annyi hely legyen az alján, ahova egy szál gyufát, vagy egy égő pálcikát be lehet tolni. Erre tettek kicsit nagyobbra (kb ujjnyi vastagra) hasított fákat vagy száraz ágakat, amik már égő, táplálható tüzet eredményeztek. (Egyébként minden gyújtóssal végzett begyújtásnak ez az elve, csak más az „indíó” anyaga, amit egy szál gyufa be tud lobbantani.

2. Napilapok

Írhatnánk, hogy papír, de nem lenne igaz. A festékes papírok eleve olyan anyagokat bocsátanak ki az égés során, amikkel felelősen gondolkodva nem akarjuk magunkat (és másokat) mérgezni. Egyébként is, csak a napilapokat nyomják olyan ívekre, amik a begyújtáshoz alkalmas lánggal égnek. A keményebb, fényesebb, vastagabb papírok, ha meg is gyulladnak, nem tartják elég jól a lángot, nehezebb is őket begyűrni a meggyújtandó aprófa alá.

Begyújtósként használhatunk napilapot, de tartósan színes lapokat ne égessünk, mert súlyosan környezetszennyező lehet! Erről részletesen ITT írt a HelloVidék!

3. A csodaszer: az úgynevezett alágyújtós

Gazdaboltban, háztartási boltban lehet venni. Ez valamilyen éghető, de nem gyorsan párolgó folyadékkal átitatott porózus anyag. Nagy előnye, hogy egyszerű a használata, és mivel (az újságpapírnál) jobban tartja a tüzet, nem kell hozzá annyira vékonyra hasogatni a gyújtós fát. Valamennyi vegyszert is elégetünk vele, de ez tényleg elenyésző mennyiségű. És a fentebb tárgyalt napilapok papírja sem biztos, hogy környezetbarátabb megoldás, a rajtuk levő nyomdafesték miatt.

• Alágyújtós ára 40 darabos: 500-700 forint

4. Népi csodaszer: fáradt olajjal kevert fűrészpor.

Ellentmondásos a megítélése annak, ha valaki fáradt olajjal és fűrészporral áll neki a begyújtásnak. Valószínűleg nem ártalmasabb az alkalmazása, mint a bolti alágyújtósé, legalábbis, ha nem használnak belőle indokolatlanul sokat. Előre bekeverve öngyulladásra hajlamos lehet. Mi nem ajánljuk.

Ha már szóba került a gyújtós-anyagok környezetkárosító hatása, biztos, hogy a gyantás (vagy gyanta nélküli) száraz fa pálcikák alkalmazása jár a legkisebb szennyezéssel. De ehhez ügyesen kell bánni a (jól karban tartott) kisbaltával, és válogatott, egyenes szálú (jól hasítható) puhafára, jó kézügyességre, és főleg nagy tűzrakási rutinra van szükség. Ha hurkapálca vastagságúra tudjuk hasogatni a száraz fát, lehet vele alágyújtós, újságpapír vagy bármi más nélkül tüzet gyújtani. Kis türelem, ügyesség, gyakorlat viszont kell hozzá.

- közölte a szakember.

Végezetül még néhány jó tanács - ha füst helyett meleget szeretnénk a lakásban

• Ha vegyes fa tüzelőnk van, érdemes félre tenni azokat, amik gyújtósként használhatók. Ilyenek a fenyő- vagy lombosfa hasábok. Az is fontos, hogy könnyen hasítható, egyenes szálú darabok legyenek. Ezeket kár egészben a tűzre rakni, hogy aztán később ne legyen mivel megalapozni a tűzgyújtást. A gyantás fenyő ez esetben kincs. Ez egészben amúgy sem ideális tüzelő, mert a belőle lerakódó ragacsos kátrány károsítja a kályhát és a kéményt is.
• Mindig felülről gyújtsuk meg a tüzet!
• A kályhába berakott tüzelőt úgy halmozzuk fel, hogy a levegő át tudja járni. Ellenkező esetben nem fog jól szelelni a tüzelőberendezés és a kémény, akár visszafelé is jöhet a füst.
• A szezon első begyújtásánál, vagy ha több napig nem fűtöttünk, érdemes „bemelegíteni” a kéményt. Erre azért van szükség, mert előfordulhat, hogy a kéményünk alja hidegebb, mint a háztető fölötti, a nap által sütött része. Ilyenkor a kéményben a levegő áramlása fordított (fentről lefelé) irányú is lehet. Nem kell bonyolult eljárásra gondolni, a legtöbbször elég, ha a kémény alsó tisztítónyílásába beteszünk egy szellősre gyűrt újságpapír gombócot, és meggyújtjuk. Ahogy ez lángra kap, bemelegíti maga körül a teret és elindul a meleg füst áramlása felfelé. Ha nem férünk hozzá a tisztítónyíláshoz, általában a tűztér kimeneti oldalánál is elvégezhetjük ezt.
• Száraz keményfával fűtsünk. Jól szelelő berendezésben a nedves fa is elégethető ugyan, de ilyenkor a hő jó része arra fordítódik, hogy a nedvességet elpárologtassa, és nem a helyiséget melegíti. Ráadásul a nedves és gyantás anyag égetésekor olyan anyagok keletkeznek, amik lerakódva rongálják a fűtőberendezést és a kéményt is.
• Ha az eddig tanácsoltak ellenére, esetleg mert a kályha mérete és kialakítása ezt teszi lehetővé, mégis alulról gyújtjuk be a tüzet, mindig csak úgy és csak annyi tüzelőt tegyünk rá, hogy továbbra is át tudjon rajta járni a levegő. Különben füstölés, kialudt tűz lehet az eredmény.
• A tűztér méretétől és a használt tüzelőanyagtól függően, gyakran tisztítsuk ki a tüzelőberendezésünket.
• Tartsuk karban a kéményt!

A cserépkályhás még kiemelte, hogy a kéményseprés ingyenes, de 2016 óta csak külön kérésre jönnek ki a kéményseprők.

Címlapkép: Getty Images