Ingyen terem a szezon fekete csodagyümölcse: így készíts belőle ízletes szörpöt, lekvárt!

Tóth Viktória 2023. augusztus 25. 06:30

Augusztus utolsó napjaiban és szeptember elején érik a fekete bodza bogyója, ami az egyik legjobb vitamin- és antioxidáns-forrás a szezonban. Mutatjuk, mi mindent érdemes tudni erről az igazi csodagyümölcsről, mikor tudjuk begyűjteni, mik a gyűjtés szabályai és mire kell figyelnünk, hogy biztosan a megfelelő bodzabogyókat szüreteljük le. Tudd meg, hogyan készül az érett, szinte fekete színű bodzabogyókból a legkülönlegesebb nyárvégi lekvár és szörp, milyen más élelmiszerekhez használhatjuk még kedvenc bogyóinkat!

A népi gyógyászatban is közkedvelt, számos misztikus tulajdonsággal felruházott bodzabogyó igazi kuriózumnak számít augusztus végén, azonban nem mindegy, hogyan gyűjtjük be és dolgozzuk fel a gyümölcsöt. Miért mérgező a nyers bodzabogyó, milyen más növényekkel keverhetjük össze a fekete bodzát, amelyeket jobb messzire elkerülni? Hogyan készítsünk az illatos virágokkal szemben alulértékeltnek mondható bogyókból ízletes lekvárt vagy dzsemet, szörpöt, különféle süteményeket, mártásokat, akár húsételek mellé?

Megosztó gyümölcs a bodzabogyó: együk vagy ne együk?

Augusztus végén, szeptember elején érik a különleges bodzabogyó, azonban a termést jóval ritkábban gyűjtjük, mint a bodzabokor illatos, fehér virágait – pedig nem kevésbé értékes alapanyagról van szó. A bodzával kapcsolatban az az egyik leggyakoribb fogyasztói kérdés, hogy ehető-e a bodzabogyó, hiszen (ha máshonnan nem is, gyerekkorunkból biztosan emlékszünk erre) gyakran hallhatjuk, hogy a bokorról leszedett bodzabogyó mérgező, nem szabad megenni.

Nos, a bodzabogyó valóban az enyhén mérgező növények közé tartozik, azonban ez csak a nyers gyümölcsökre igaz. A hőkezelésen átesett bogyók nem csak, hogy ehetőek, de rendkívül finomak és egészségesek is, aromái semmilyen más gyümölcshöz nem hasonlíthatók. A termés gazdag A-, B-, C-, D- és E-vitaminokban, vasban (javallják fogyasztását vashiány esetén is), kalciumban, foszforban és káliumban, emellett nagymennyiségű antioxidánshoz juthatunk a fogyasztásukkal, amelyek segítenek felvenni a harcot a sejtoxidációval szemben.

Fekete bodza

A fekete bodzáról röviden: milyen növényről van szó?

Habár a bodza konkrét származási helyét már elmosta az idő, erről a különleges cserjéről elmondhatjuk, hogy Európában szinte bárhol találkozhatunk vele, de Észak-Afrikában és a Fekete-tenger partvidékén is megél. A bodzabokrok akár tíz méteres magasságúra is megnőhetnek, jellegzetes, fehér virágaik május közepétől július elejéig nyílnak. A bodzát a „másodlagos élőhelyek növényei” közé soroljuk, ugyanis kiválóan alkalmazkodik az emberi beavatkozások peremvidéki feltételeihez (tipikusan gyakori növény töltéseknél, vasutak és autópályák mentén, nagyvárosokban), a gyengébb minőségű talajok sem jelentenek neki gondot és a szmogos levegőnek is ellenáll (sőt, nagyon jól tisztítja azt).

Túlzás nélkül a világ egyik legmisztikusabb növényéről van szó, ugyanis Európa-szerte népi hiedelmek tömkelege kapcsolódik a bodzához: a görögök elsősorban a gyógyító ereje miatt tisztelték, a dánok a természet istennőjének képmását látták a bodzabokrokban, a kelták szerint pedig a bodza az erdő lelke, amelyet éjjelente tündérek táncolnak körül. Az ősi kultúrákban az emberek gyakran imádkoztak a bodzabokrokhoz, hogy óvják meg őket a boszorkányoktól, gonosz szellemektől, betegségektől és katasztrófáktól. Ősi történetek szólnak a bodzafában lakó Bodza Anyáról is, akitől engedélyt kell kérni, ha bodzavesszőt szeretnénk vágni az otthonáról.

Érdekesség, hogy a hazai folklór esetében – gyógyhatás ide vagy oda – a bodzának nem csak pozitív misztikus vonatkozásai vannak, ugyanis a keresztény kultúrákban a bodzabokrokat összemosták a boszorkánysággal és az ártó mágiával. A magyar vidékeken nem egységes a bodzabokor megítélése: egyes országrészekben a bodzabokor rontásűző, jótékony növényként van számontartva, míg máshol a gonosz és az árulás szimbóluma (egyes legendák szerint Jézus keresztfája is bodzából volt, illetve Júdás is bodzafára akasztotta fel magát az árulása után).

Hogyan hasznosították a bodzát nagyszüleink idejében?

Nagyszüleink, dédszüleink idejében, amikor még messze nem állt ennyiféle gyógyszer a hétköznapi ember rendelkezésére, a vidékiek nagyban támaszkodtak a természetben bőséggel fellelhető gyógynövényekre. A legkeresettebb, legértékesebb gyógynövények közé soroljuk a bodzát is, amit nem véletlenül neveztek a „szegény ember patikájának”. A bodza enyhén fanyar gyümölcseit az elődjeink hasznosították természetes vitaminként, vértisztítóként és méregtelenítőszerként, vérszegénység ellen, illetve gyakran fogyasztották reumás panaszok esetén, ízületi gyulladások csillapítására. A bogyók enyhe hashajtó hatással is rendelkeznek, ezért az emésztőrendszer rendetlenkedése esetén, illetve székrekedés ellen is alkalmazták.

Habár a bodzabogyóból is készíthető jótékony hatású gyógytea, magát a bodzavirágot gyakrabban alkalmazták gyógyszerként. A bodzavirágot tartották a meghűléses, influenza-jellegű megbetegedések leghatékonyabb gyógyszerének gyulladáscsökkentő, izzasztó, vízhajtó hatása miatt, még a torokfájás kezelésére is fogyasztották. Érdekesség, hogy a bodzavirág nem csak belsőleg, hanem külsőleg is kifejti jótékony hatásait: készítettek belőle például gyulladáscsökkentő, hámosító, vérzéscsillapító borogatásokat is.

A bodzavirágot régen sem csak gyógynövényként kedvelték, hiszen megannyi finomsághoz használhatjuk: a hagyományos, közkedvelt bodzaital és bodzaszörp mellett bodzaviráglekvárt, bodzapezsgőt és bodzás süteményeket, például bodzapalacsintát is készíthetünk belőle. Annak idején a bodzabokor fáját is hasznosították, szivacsos belsejű ágaiból például bodzafurulyát, bodzasípot, gyerekjátékokat készítettek. A bodzaszivacs gyakran gyújtósként végezte, a kényelmes fogású, vastagabb bodzaágakból pedig ásók nyelét faragták ki vagy fújtatót készítettek. A kelmefestők is kedvelték a bodzát, hiszen a bogyók barna, bíbor és kék színek előállítására is alkalmasak voltak.

Érett bodzabogyók: hogyan gyűjtsük?

A bodzabogyó gyűjtési szabályai: erre figyelj, hogy biztosan jól csináld!

Mielőtt nekifognánk a kertben lévő bodzából befőzni, jó, ha tudjuk, hogy a bodzabogyók különleges bánásmódot igényelnek. Ahogy a fentiekben is említettük, a bodzabogyó nyersen mérgező, éppen ezért a bogyószedés idején fordítsunk gyermekeinkre fokozott figyelmet, nehogy elfogyasszák a nyers terméseket! Szintén fontos alapszabály, hogy csak az érett, kékes-lilás-bordós-feketés színű bogyókat szabad leszednünk; a még éretlen, piros vagy zöld bogyók mérgezőek! Mielőtt gyűjteni indulunk, érdemes utánanéznünk a gyalogbodzának, a fekete bodza mérgező rokonának is, nehogy összetévesszük őket (a fekete bodza termése lefelé lóg, a gyalog bodzáé felfelé áll, illetve míg a fekete bodza fás szárú cserje, addig a gyalogbodza lágyszárú növény).

Amennyiben nem a saját kertükben, hanem a természetben gyűjtjük a bodzabogyót, az általános gyűjtési szabályok vannak érvényben (ugyanúgy, ahogy a mezei gyógynövények vagy az illatos erdei gombák esetében, de ugyanez a szabály vonatkozik például a csipkebogyóra is), miszerint napi 2 kg termés /fő gyűjthető szabadon. Az így begyűjtött termés kereskedelmi forgalomba nem hozható, magánterületen, természetvédelmi területen engedélyköteles a gyűjtögetés. Ahogy korábbi gyűjtögetős cikkeinkben is leírtuk (pl. a pitypangszörp, orgonaszörp esetében), a természet kincseinek beszerzésekor kerüljük a forgalmas utak közelében lévő bokrokat, ugyanis ezeknek a növényeknek a virágait és terméseit káros anyagok szennyezhetik.

Csak az érett szemeket hasznosítsuk

Hogyan tegyük konyhakésszé a bodzabogyókat?

A bodzabogyók esetében fontos, hogy a megfelelő érettségi szintet türelemmel kivárjuk, hiszen senki sem szeretne mérgező gyümölcsből befőzni. A fürtökben lógó bogyókat a virágokhoz hasonlóan gyűjtjük be, tegyük őket szellős kosárba, dobozba, a nejlont kerüljük. A bodzát érdemes a gyűjtés után mihamarabb feldolgozni, ugyanis a legtöbb gyümölcshöz hasonlóan ezeknek a bogyóknak az eltarthatósága sem tart egy-két napnál tovább. A feldolgozás során szedjük le az összes bogyót a kocsányról – ha véletlenül van a fürtön egy-két éretlen szem, azt távolítsuk el, illetve a kocsányokat is dobjuk ki, ugyanis ezek a növényi részek szintén mérgezőek lehetnek.

A leszüretelt bogyókat mossuk át alaposan (érdemes az egészet átválogatni a végén még egyszer, hogy biztosan ne kerüljön a lekvárba éretlen vagy romlott darab), majd használjuk fel a választott recept előírásainak megfelelően. Jó, ha tudjuk, hogy ha befőzésre szeretnénk használni a bodzabogyót, bánjunk bőségesen a cukorral; kombinálhatjuk a gyümölcsöket fűszerekkel is (pl. fahéj, szegfűszeg, citrom, narancs, gyömbér stb.), azonban, mivel egy önmagában is igazán aromás gyümölcsről van szó, elsőre érdemes natúron kipróbálni.

A bodzabogyó felhasználása: mi mindent készíthetünk belőle?

A legtöbb gyümölcshöz hasonlóan – amellett, hogy kiváló befőzőgyümölcsről van szó – a bodzabogyó is egy sokoldalú termés, amit számos izgalmas recepthez használhatunk. A bodzabogyóból elsőként érdemes kipróbálni a bodzabogyólekvárt és a bodzabogyószörpöt, de sokan gyümölcsbort, pálinkát is készítenek belőle (ezek a kifejezetten drága alkoholok közé tartoznak). A bodzabogyóból mindemellett izgalmas mártás, szósz, csatni is készíthető, amelyekkel szinte bármilyen húsételt feldobhatunk (különösen ajánljuk például rozé kacsamellhez vagy szűzérméhez).

Ha a bodzabogyó nagy rajongói vagyunk, érdemes kipróbálnunk a bogyók felhasználásával készített izgalmas nyárvégi bodzabogyós gyümölcslevest, de sűrű, főzelékszerű gyümölcsszószt is készíthetünk belőle, például párolt húshoz és főtt krumplihoz. A sütemények és más édességek tekintetében is legyünk nyugodtan rugalmasak: használjuk a bodzát nyugodtan piskótákhoz, krémes süteményekhez, muffinhoz, sajttortához vagy például túrótortához (sütés nélküli desszertekhez csak hőkezelt készítmény formájában adjuk hozzá!).

A bodzabogyólekvár készítése

Recept: Bodzabogyólekvár

Receptjeinket kezdjük az egyik legnépszerűbb bodzabogyó recept, a bodzabogyólekvár elkészítésével. A bodzabogyólekvár készítésére számos alternatíva létezik: van, aki dzsemszerűen készíti, gyümölcsdarabokkal, van, aki szétfőzve szereti, és van, aki itt sem áll meg, ugyanis át is passzírozza a bodzalekvárt, hogy megszabaduljon a magoktól. Ahogy ez a lekvárokra általánosságban is igaz, készíthetjük őket dzsemfix hozzáadásával (több, zselésebb lekvárt eredményez, nagyobb gyümölcsdarabokkal) és anélkül is (kevesebb, de töményebb lekvár, passzírozás esetén teljesen homogén is lehet). A mi verziónk most egy darabos, dzsemfixes megoldás lesz, lássunk is neki!

Hozzávalók

  • 1 kg érett bodzabogyó
  • 750 g kristálycukor
  • 1 csomag dzsemfix
  • kb. 2 dl víz

A bodzabogyólekvár elkészítése

A lekvárunkhoz semmi másra nincs szükségünk, mint bodzabogyóra, cukorra és egy kis dzsemfixre. Tisztítsuk meg és tegyük konyhakésszé a bodzabogyókat a fentiekben leírtak szerint, válogassuk át a szemeket, majd mehet is az alapanyagunk a fazékba. Az induláshoz öntsünk alá egy kevés vizet, adjuk hozzá a kristálycukrot, majd kezdjük közepes lángon felfőzni. Amikor a bodzabogyólekvár alapja felforrt, a cukor elolvadt, a gyümölcsök átfőttek, már adhatjuk is hozzá a dzsemfixet és kiporciózhatjuk csírátlanított befőttesüvegekbe.

Amennyiben nem dzsemjellegű lekvárt szeretnénk kapni, érdemes a bodzabogyólekvárt átpasszírozni (ugyanúgy, ahogy ezt a szederrel, málnával vagy a ribizlivel is szokták tenni. Aki nem szereti a dzsemfixszel készített lekvárokat, annak érdemes a passzírozás után leredukálnia az alapanyagot: főzzük szükség szerint kevergetés mellett közepes/kis lángon addig, míg a lekvárunk térfogata nem csökken, és míg a kanálpróbán meg nem állja a helyét.

A lekvárosüvegeket 10-15 percre állítsuk fejtetőre, végül tegyük őket száraz dunsztba, hogy lassan hűljenek ki. Ha kevés bodzabogyót sikerült szereznünk, de jóval több lekvárra vágyunk, érdemes a bodzabogyót (ugyanúgy, ahogy korábban a bodzavirágból készített lekvár esetében is tettük) olyan aránylag jellegtelen gyümölccsel kombinálni, mint az alma. A kapott lekvárokhoz mi nem adtunk adalékanyagokat, tartósítószereket, ezért felbontás után érdemes őket hűtőben tárolni és néhány héten belül elfogyasztani.

Bodzabogyószörp

Recept: Bodzabogyószörp

A szörpkészítés szerelmeseinek mindenképpen érdemes kipróbálniuk a bodzabogyószörpöt is, amit pillanatok alatt elkészíthetünk. Ehhez a recepthez sincs szükségünk semmilyen különleges hozzávalóra a gyümölcsön felül, csak egy kis cukorra és citromsavra. A szakácskönyvekben különböző arányokkal találkozhatunk, azonban a mi verziónk egy 1:1 arányú szirup formájában fog elkészülni.

Hozzávalók

  • 1 kg bodzabogyó
  • 1 l víz
  • 1,5 kg kristálycukor
  • 1-2 tk citromsav

A bodzabogyószörp elkészítése

Tisztítsuk meg és válogassuk át a bodzabogyókat a fentiekben leírtak szerint, majd tegyük a gyümölcsöt egy nagyobb fazékba és adjunk hozzá kb. fél liter vizet, majd kezdjük lassan felfőzni: addig főzzük, míg a gyümölcsök meg nem lágyulnak, el nem kezdenek szétesni (kb. 20-25 perc). Ezután fogjunk egy sűrű szövésű szűrőt és passzírozzuk át rajta a főtt bodzabogyókat (próbáljuk meg az összes folyadékot kinyerni). Mérjük le a kapott folyadékot (esetünkben kb. 1,5 liter), majd adjunk hozzá kristálycukrot 1:1 arányban.

Főzzük a szörpünket addig, míg a kristálycukor fel nem olvad, adjuk hozzá a citromsavat (kóstolással állítsuk be a szörp savanyúságát), majd, amikor a folyadék felforrt, zárjuk el a lángot és még forrón porciózzuk ki csatosüvegekbe. Hűtsük ki a szörpöket száraz dunsztba téve, és már mehetnek is a kamra polcaira, ahol tartósítószermentesen elállnak a következő szezonig – feltéve, ha marad belőlük.

Címlapkép: Getty Images