Tele vannak ingyen termő csodaszerekkel a magyar mezők: ezeket a gyógynövényeket keresd!

Cikkünkben eláruljuk, milyen tavaszi gyógynövényeket találunk most a réteken, hogyan készíthetünk ezekből filléres, vegyszermentes gyógyszereket és hogyan tartósíthatjuk őket természetes úton, hogy az influenzaszezonban csak le kelljen kapni őket a polcról. Mire használjuk a lándzsás útifüvet vagy éppen a pitypangot, mire jó a csalán, a galagonya, a pásztortáska, az ibolya? Tudtad, hogy még a zöld fenyőrügyből is gyógyító erejű szirupot készíthetsz? Hogyan főzzünk a gyógynövényekből tökéletes teát? Milyen gyógynövény gyűjtési szabályokat kell betartanunk, ha a természetben gyűjtögetünk?

Virágba borultak Magyarország mezei

A tavaszi zsendülés derekán a természet már kezdi visszanyerni a szépségét, a fákon új levelek sarjadnak, az erdőkön, mezőkön pedig számtalan virágzó cserjével, fűfélével, gyógyító leveleket hozó különleges növénnyel találkozhatunk, amelyek mind csak arra várnak, hogy arra járjunk és – az etikus gyűjtögetés szabályait betartva – leszedjük őket. Habár az olyan korai fűszer- és gyógynövényeknek, mint a medvehagyma, lassan lejár az ideje, nincs okunk a bánkódásra, mert bőséggel nő a pásztortáska, a lándzsás útifű vagy éppen a vidám, sárga pitypang, amelyekből különlegesebbnél különlegesebb gyógyszereket hozhatunk létre.

Fontos azonban megjegyeznünk, hogy mielőtt nekiállnánk az erdőkben, mezőkön gyűjtögetni, tájékozódjunk az őshonos gyógy- és gyomnövényekről! Nézzünk utána, hogy – éppen abban az időszakban, amikor a természetet járjuk - mely gyógynövényfajtákat találhatjuk meg, melyik növény mire jó, mi ellen javallják a használatát, ajánlott-e azt a növényt az adott állapotában gyűjteni, a növény melyik részét, mire célszerű használni (bizonyos növényeknél igenis számít, hogy a virágzatát, levelét vagy gyökerét használjuk-e).

Szintén fontos, hogy bármiféle jártasság nélkül ne kezdjük el különféle egészségügyi problémáinkat – legyen szó külsőleg vagy belsőleg alkalmazható növényről – kezelni, illetve, ha tartós betegség esetén gyógynövénykúrával próbálkozunk, arról tájékoztassuk kezelőorvosunkat is (legfőképp akkor, ha az adott problémára már gyógyszert szedünk)! Terhesség és szoptatás idején kerüljük a gyógynövények orvosi javallat nélküli használatát, mert bizonyos fajok kimondottan erős növénydrogokat tartalmaznak, amelyek a magzatok, szoptatás alatt álló kisbabák egészségére is hatással lehetnek!

Milyen gyűjtési szabályokat érdemes ismernünk?

Ahogy az illatos erdei gombák gyűjtése kapcsán is leírtuk, a gyógynövények begyűjtésénél is alkalmazkodnunk kell a területi és természetvédelmi gyűjtési szabályokhoz. Alapvető szabály, hogy akié a terület, annak a vagyonát képzik a rajta megtermő javak is (bármi, ami szabadon gyűjthető), vagyis magánterületen csak akkor gyűjtögethetünk, ha a tulajdonos erre feljogosít bennünket. Minden egyéb esetben az egyéni szükségletünk 2 kg/fő/nap limithez van kötve – ez a limit vonatkozik egységesen az erdei gombákra, a vadon termő gyümölcsökre (pl. csipkebogyó, erdei szamóca) és a gyógynövényekre is. Az egyéni szükségleteknek megfelelően leszedett gyógynövényeket nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni; az egyéni szükségletet meghaladó vagy kereskedelmi forgalomba hozott gyógynövények gyűjtése, forgalmazása minden esetben engedélyköteles! Védett természeti területen szintén engedélyköteles a gyűjtés!

Magyarországon az idényszerű, rendszeres gyógynövénygyűjtögetésben évi 5-8.000 fő vesz részt, akik általában 70-80 tipikus hazai fajt gyűjtögetnek. A mezei gyógynövényeket bárki nyugodtan gyűjtheti, azonban nem árt, ha gyűjtögetés előtt bővítjük a témában szerzett ismereteinket, ugyanis a gyűjtögetést saját felelősségünkre végezzük. Csak akkor gyűjtsük be a növényt, ha egyértelműen meg tudjuk állapítani róla, hogy melyik fajról van szó! Mindig jusson eszünkbe, hogy bizonyos növények esetében – ugyanúgy, ahogy a gombáknál -, a természetben találkozhatunk a rájuk megtévesztésig hasonlító, mérgező társaikkal! Szintén ügyeljünk a védett növényekre is, amelyeket sem szépségükért, sem jótékony hatásaikért nem szabad begyűjteni!

Mi az a „növénydrog”?

A gyógyszerészetben a „drog” kifejezést olyan természetes eredetű, gyógyászati vagy élvezeti célokra alkalmazható, különféle hatóanyagokat tartalmazó, főként növényi részekre értjük, amelyeket nyersen, szárítva, forrázva vagy kivonatos formában fogyasztunk bizonyos betegségek tüneteinek enyhítésére, egészségmegőrzésre, közérzetjavításra. A növényi drogokat, avagy növénydrogokat ne keverjük össze a köznyelvben használt „drog” kifejezéssel, ami a kábítószerekre utal!

A növénydrogok természetes gyógyszerekként funkcionálnak, de nem csak gyógyhatásukért, hanem egyéb előnyös tulajdonságaikért (pl. íz, illataromák) is gyűjtjük őket – legyen szó növényről (pl. kamilla), zuzmóról (pl. izlandi zuzmó), gombáról (pl. süngomba, shiitake) vagy állati alapanyagról (pl. halolaj, méz). A gyógyszerészet egészen a 19. század végéig ezeken a természetes anyagokon alapult, csak ezután jelentek meg a különféle szintetikus gyógyszerek, azonban a természetes drogok használata még ma is jelentős.

A természetes növényi drogok listáján számos szabadon előállítható, forgalmazható tételt feltüntetnek: értékes drogok találhatók az olyan klasszikus gyógynövényekben, mint a macskagyökér, a hársfavirág vagy a cickafark, de a bodzavirág, rozmaring, sőt, a tölgyfakéreg is mind a növényi drogok közé tartoznak azáltal, hogy valamilyen hatást fejtenek ki szervezetünkre. Kedvenc fűszereink, amellett, hogy megízesítik ételeinket, idegrendszerünket, immunrendszerünket, emésztőrendszerünket is támogatják: ilyen a fahéj, a kardamom, a boróka, az édeskömény, az ánizs vagy a szegfűszeg is.

Milyen gyógynövényeket keressünk tavasszal?

Tavasszal leginkább a gyógyító erejű virágos hajtásokat, fűféléket és a zsenge cserje- és faleveleket gyűjtjük. Ekkortájt bontja ki jellegzetes, sárga szirmait a gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatású körömvirág, amit gyakran patakok mentén lelhetünk fel (vadon már csak nagyon ritkán találkozhatunk vele, viszont kertben, cserépben remekül nevelhető), azonban csak kevesen tudják róla, hogy a légúti megbetegedések idején is kiváló természetes gyógyszerként használhatjuk.

A különféle légúti betegségek, bakteriális és vírusos eredetű fertőzések tüneteit a tavaszi kankalinnal is csillapíthatjuk (benne szaponinok, fenolos vegyületek találhatók; a virágokat, a gyöktörzset és a gyökeret fogyasztjuk) – vigyázat, könnyű összekeverni a védett sudár kankalinnal! Szintén kiváló megfázás elleni gyógyír a százszorszép is, ami fertőtlenítő hatással is bír, ahogy az illatos ibolya (az egész növény ehető, szaponinokat tartalmaz, legnagyobbrészt a gyökerében, kiváló köptető gyógyszer hörghurut ellen) és a pettyegetett tüdőfű is, a kerek repkény pedig a szervezet gyulladásait csökkenti (mértékkel fogyasztható, erős növénydrog).

A cserjefélék között koratavasszal érdemes gyűjtenünk a kökényt és a galagonyát: habár tél elején a csipkebogyóval együtt kiváló szörpöt, lekvárt készíthetünk belőle, ilyenkor még messze nincsenek termései, helyette lombfakadás idején a virágokat szedjük. A kökényvirág flavonoidokat tartalmaz, enyhe has- és vízhajtó hatással bír, a galagonya virágos hajtásából készült gyógytea pedig kiváló szíverősítő, szívnyugtató, fogyasztásával meggátolhatjuk az érelmeszesedést és csökkenthetjük a magas vérnyomást. A galagonya természetes hatóanyagai kiváló védelmet nyújtanak az időskori szívbetegségek ellen, növénydrogját nem lehet túladagolni, még terhesség alatt is fogyasztható.

Szintén a kora tavaszi időszak nagyszerű gyom- egyben gyógynövénye a tyúkhúr, amit salátába is tehetünk magas C-vitamin tartalma miatt, de a zamatos turbolyát is alkalmazhatjuk az emésztőrendszeri és kiválasztórendszeri megbetegedések ellen. Ha a méregtelenítés a cél, nyirokrendszerünket nyugodtan tisztítsuk a diófalevél teájával, immunrendszerünket rázzuk helyre az erdei málna és szeder levelével.

Kincset érő mezei gyógyszerek vagy egyszerű gyomnövények?

Az irtásra szánt gyomnövények közé soroljuk az olyan ehető, valójában kimondottan egészséges, gyógyhatású növényeket is, mint a tyúkhúr, amit akkor gyűjtünk, amikor fehér virágai nyílnak (serkenti a vese és a máj működését, remek epetisztító, sőt, még a vércukorszintet is segít alacsonyan tartani). Az egyik legnépszerűbb fiatal hajtás ilyenkor a csalánlevél (hogyan tegyük ehetővé a gyógyító erejű csípős csalánt?), ami kiváló alapanyag a tavaszi méregtelenítéshez, vízhajtáshoz, ráadásul rengeteg C-vitamint és vasat is tartalmaz. Sokan értéktelen gyomként kezelik, de az egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tinktúra a pásztortáskából készül.

Gazként hever a lábunk előtt az ösztörűs veronika, ami nem csak a rétek, mezők kedves, kékvirágú gyomnövénye, hanem az érrendszert támogató gyógynövény is, amit memóriazavar, szédülés, fülzúgás ellen is alkalmazhatunk, de a kiválasztórendszert és a légzést is támogatja, sőt, még az emésztést is serkenti. Már májusban találhatunk virágzó vérehullató fecskefüvet, ami a szemölcsök leszárításában jeleskedik, a vidám, sárga pitypang viszont egészen kora tavasztól a nyár végéig gyűjthető – megéri leveleit nyersen megkóstolnunk, virágából pedig mézédes pitypangszörpöt készítenünk.

A gyógynövények feldolgozása

Minden gyógynövény (és egyéb természetes drog) esetében adott, hogy mely növényi részeket tudjuk hasznosítani értékes hatóanyagaiért, illóolajáért, aromájáért. Míg bizonyos növények teljes egészében fogyaszthatók a gyökerétől a virágaiig (ilyen például a kökény), addig más természetes anyagoknál kifejezetten a gyökeret, a levelet, fáknál, cserjéknél a kérget, vagy például a virágos hajtást gyűjtjük - ez azért van, mert a különféle növényi részek más-más hatóanyagokat, más-más mértékben tartalmazhatnak.

A növényi rész típusától függően kell azt feldolgoznunk: bizonyos alapanyagok nyersen is fogyaszthatóak (zsenge növényi szárak és levelek, pl. medvehagyma vagy tyúkhúr), illetve a nyers növény forrázata útján is kinyerhetjük hatóanyagukat (pl. friss menta- vagy csalántea), azonban, ha ezeket tartósítani szeretnénk, hogy egész évben élvezhessük jótékony hatásaikat, ki kell őket szárítani. A gyógynövények szárítása egyszerű: kössünk az alapanyagból kisebb csokrokat, majd akasszuk fel őket árnyékos, szellős helyre, hogy maguktól kiszáradjanak. Ha erre nincs lehetőség, aszalógépekben is elvégezhető a munkálat.

A természetes hatóanyagok feldolgozására kiváló alternatíva a szirupkészítés, amihez különösen ajánljuk az aromatikus gyógynövényeket, leggyakrabban a légúti megbetegedések ellen javallott fajtákból (pl. lándzsás útifű szirup vagy fenyőrügyszirup). Érdekesség, hogy a gyógynövényekből szörpöt is főzhetünk, amelyek a forrázatokhoz hasonlóan tartalmazzák a hatóanyagokat – kiváló vízhajtó gyógyszer, egyben finom üdítő a házi bodzaszörp.

Hogyan készülnek a különféle szirupok?

A teákra nem érdemes több szót fecsérelnünk (friss vagy szárított gyógynövény forrázat, áztatási idő: 3-15 perc), azonban a szirupok mindenképpen megérnek egy mesét, ugyanis sokan nem is gondolnák, milyen egyszerű, egyben érdekes a készítésük. A gyógynövényes szirupokat nem főzzük, hanem magára hagyjuk, mint a kovászos uborkát. A megtisztított, majd alaposan megszárított friss növényi részeket (mindegy, hogy levél, hajtás vagy egyéb) egy befőttesüvegben cukorral rétegezzük, majd egyszerűen kitesszük a napra, hogy néhány hét alatt elkészüljön. Mindössze annyi munkánk van a sziruppal, hogy 2-3 naponta egy fakanállal a leveleket lenyomkodjuk, míg a cukor teljesen fel nem oldódik, a növényi alapanyagok pedig meg nem puhulnak és ki nem eresztik hatóanyagaikat.

Hogyan készülnek a gyógynövény tinktúrák, krémek?

Bizonyos gyógynövények nem elfogyasztva, hanem külsőleg, a bőrre kenve fejtik ki hatásukat: például csillapítják az ekcémás viszketést, nyugtatják az égési sérülést, a pattanásokat vagy a rovarcsípést, fertőtlenítik a sebeket. Ezekből a hatóanyagokból tinktúrákat, krémeket készítünk (a forrázatuk borogatásra is alkalmas), amelyek helyettesíthetik a gyógyszertári készítményeket. A krémeknél gyakorlatilag az a lényeg, hogy a növényi drogot valamilyen zsiradékba tegyük – régen ezt könnyűszerrel megoldották, hiszen mindig volt a háznál disznózsír például a házi körömvirágkrém készítéséhez. Ma már egy fokkal modernebb megoldás, ha a gyógynövény hatóanyagait kókuszzsírba tesszük (hűtőben visszadermed), vagy ha vazelint használunk.

A tinktúrákhoz valamilyen alkoholra van szükség. Alapvetően a jó minőségű vodka a legideálisabb, de nagyszüleink idejében az egyszerű házipálinka volt a kézenfekvő megoldás. Fontos, hogy ha tinktúrát készítenénk, nézzünk utána, hogy milyen növényhez milyen koncentrátumú alkoholt ajánlanak! Az egyszerű, lágyabb növényekhez (mint a lenti pásztortáska tinktúra recept esetében) elég a vodka vagy a pálinka (40-60%-os alkoholtartalom), azonban keményebb alapanyagok, pl. gyökerek esetén magasabb alkoholtartalomra lehet szükség a hatóanyagok kioldásához.

Nézzük, hogyan dolgozhatjuk fel az erdőn, mezőn talált gyógynövényeket a filléres, házi gyógyszerek elkészítéséhez. A receptek univerzálisak, a galagonyatea készítési eljárását használjuk nyugodtan más növényi hajtások, virágok tartósításához, de tinktúrát is készíthetünk pásztortáska helyett például körömvirágból, szirupot pedig útifű helyett fenyőrügyből.

Recept: Lándzsás útifűszirup házilag

A lándzsás útifű nevű gyógynövény (nevezik még kígyófűnek, kígyónyelvű fűnek is) az egyik legismertebb, egyben leghatékonyabb természetes hurutoldó, köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő és baktériumölő szer, toroköblítőként és külsőleg is használható. Tavasztól kora őszig bőséggel szüretelhetjük, kertben, balkonok cserépben is egyszerűen nevelhető, és még dekoratív is. A lándzsás útifű leveleiből nem csak szirupot, hanem teát, kivonatot, esszenciát is készíthetünk ízlés szerint. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid, de tartalmaz még polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat is, emellett gazdag C-Vitaminban, káliumban, cinkben, kovasavban és cserzőanyagokban.

Hozzávalók

• 1 csokor lándzsás útifűlevél (kb. 500g)
• kb. 300 g kristálycukor

A lándzsás útifűszirup készítése

Ahogy a fentiekben is írtuk, a lándzsás útifű szirup készítése pofonegyszerű, nem kell főznünk sem. Mossuk meg alaposan a leveleket, akár többször is, majd csepegtessük le konyharuhán és terítsük ki, hogy 1-2 óra alatt megszáradhasson az alapanyag. A leveleket ezután vágjuk kisebb darabokra (5-10 cm), majd fogjunk egy nagyobb befőttesüveget (vagy több kicsit) és kezdjük a rétegezést: alulra 2 ujjnyi lándzsás útifűlevél, tömörítsük, amennyire csak tudjuk, utána 1 ujjnyi kristálycukor, ezt követően 1 ujjnyi lándzsás útifű, majd 1 ujjnyi cukor – folytassuk addig, amíg meg nem telik az üvegünk.

A teli üveget zárjuk le, majd állítsuk napos helyre (ablakba, teraszra stb.) és hagyjuk kb. 6 hét alatt feloldódni. 2-3 naponta érdemes egy tiszta fakanál végével a leveleket még jobban összenyomkodni, tömöríteni, ha a cukor már feloldódott, össze is keverhetjük. Ha elkészült a zöldes-barnás-sárgás szirupunk, máris fogyaszthatjuk, azonban érdemes átszűrni és csírátlanított üvegekbe kiporciózni. Fogyasszuk a meghűléses időszakokban, vagy simán csak az ízéért; hűtőben kb. 1 évig eltartható.

Recept: Galagonyavirág tea

A galagonyának nem csak izzó, piros bogyóit, hanem fehér, virágzó hajtásait is fogyasztjuk, amelyeket töméntelen mennyiségben szedhetünk áprilisban. A galagonyát gyakran nevezik a szív megmentőjének, mert a növénydrog szívidegnyugtató, vérnyomáscsökkentő hatással bír, gyakori fogyasztása a veséknek is kedvező. Nem csak teát, hanem tinktúrát, a bogyókból pedig lekvárt is készíthetünk, teakeverékekben gyakran pásztortáskával kombinálják.

Hozzávalók

• 1 csokor galagonya virágos hajtás
• ízlés szerint más gyógynövények, cukor, méz, citrom

A galagonyatea készítése friss galagonyából

Szedjük le a cserjéről a fehér galagonyavirágokat, majd egyszerűen forrázzuk le vízzel (egy csészébe elegendő 2 evőkanálnyi galagonya virágos hajtás), hagyjuk 15 percig kiázni (ezalatt célszerű lefedni a csészét, hogy a tea forró maradjon), majd ízesítsük ízlés szerint és fogyaszthatjuk is.

A galagonya szárítása teának

Amennyiben a galagonyavirágokat később kívánjuk felhasználni (egész évben nyugodtan fogyaszthatjuk), terítsük ki a virágos hajtásokat konyharuhára, vagy akasszuk fel kis csokrokban, majd 1-2 hét alatt hagyjuk teljesen kiszáradni. A teljesen száraz virágokat tegyük csírátlanított befőttesüvegekbe vagy tasakokba, ha nem éri őket nedvesség elállnak a következő szezonig.

Recept: Pásztortáska tinktúra

Április elején kezd virágozni az egyébként egész nyáron át gyűjthető, fehérvirágú pásztortáska jellegzetes, nyélen ülő, szív alakú levelekkel. A pásztortáska külsőleg és belsőleg is alkalmazható vérzéscsillapító szer, teája, kivonata segít elállítani az orrvérzést, gyomor- és bélvérzést, a véres vizeletet, de a menstruációs fájdalmak ellen is kiválóan alkalmazható. Külsőleges használatra természetes sebfertőtlenítő, sebgyógyító, vérzéselállító szerként javallják. Egyszerűen készíthetünk belőle alkoholos tinktúrát otthonra, jól fog jönni a tavaszi, nyári jóidőben, főleg, ha gyerekek vannak a háznál, akik gyakran lehorzsolják könyöküket, térdüket.

Hozzávalók

• 1 kis csokor pásztortáska virágos hajtás (szárral, levelekkel)
• kb. 3 dl minőségi vodka vagy házi pálinka (40%)

A pásztortáska tinktúra készítése

Szedjük le a pásztortáskát frissen, virágostól, levelestől, szárastól, egyszerűen aprítsuk finomra és tegyük lazán, tömörítés nélkül egy üvegbe, majd öntsük fel a választott, kb. 40%-os (nyugodtan lehet több is) alkoholos itallal, amiből annyi kell, hogy a növényeket éppen ellepje. Hagyjuk állni a tinktúra alapját kb. 2 hétig, nincs is más dolgunk, mint naponta egyszer jól összerázni. Ha elkészültünk az oldattal, szűrjük le és töltsük csatos üvegbe, majd tegyük el a hűtőbe, ahol az egész szezonban jól eltartható.

Címlapkép: Getty Images