Felejtsd el a méregdrága bolti löttyöket: fillérekbe kerül, így készül a házi orgonaszörp
Legyen szó anyák napjáról, nyári születésnapokról, névnapokról, akár házassági évfordulókról, mindannyiunkkal előfordulhatott már, hogy falba ütköztünk a tökéletes, szívből jövő, mégis egyszerű ajándék megtervezése során. Bármilyen alkalomról, vagy akár csak egy egyszerű teadélutánról legyen szó, mi megtaláltuk a tökéletes frissítőket, amelyek a tavasz legillatosabb virágaiból készülnek – ráadásul még a pénztárcánkat is megkímélik.
Cikkünkben eláruljuk, milyen illatos, ehető virágokból főzhetünk szörpöt, melyik fajtát mikor keressük, milyen alapanyagokból dolgozzunk májusban, vagy később a nyár folyamán. Mik a szörpkészítés általános szabályai, hogyan hasznosítsuk a virágokat, ha ki akarjuk nyerni csodás aromájukat, színüket? Hogyan tartósítsuk őket tartósítószerrel vagy anélkül, hogyan készítsünk cukormentes szörpöt? Tudtad, hogy lekvárokat, süteményeket is fűszerezhetsz velük? Mutatjuk, milyen gyümölcsökhöz illenek leginkább!
Tökéletes, szívből jövő ajándék a virágszörp
Május 7-én, egészen pontosan május első vasárnapján ünnepeljük anyák napját, Magyarország egyik legszebb, legnemesebb ünnepét. Anyák napján bizony illik megköszönni édesanyánknak, nagymamánknak, vagy éppen dédnagymamánknak az áldozatos munkáját, hiszen ők kísértek végig minket, amíg felcseperedtünk, felnőtté értünk, a köszönetnyilvánításnak pedig nincs is szebb módja, mint a virágok ajándékozása – azonban azt senki nem írja elő, hogy milyen formában tegyük ezt.
Az édesanyák megünneplésének története egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, akik tavaszonként ünnepségeket rendeztek Rheának, az istenek anyjának, vele együtt az összes édesanyának a világon. Érdekesség, hogy minden országban más alkalmat jelöltek ki erre az ünnepre és máshogy rendezik meg azt. Míg az angoloknál az „anyák vasárnapja” az elterjedt ünnep, addig az amerikaiaknál, kanadaiaknál inkább az itthonihoz hasonló „anyák napját” tartják (míg a britek nagyjából az 1600-as évek óta, addig az amerikaiak 1872 óta ünnepelnek.
Anyák napja: megbánta életművét a nemzetközi ünnep kezdeményezője
A tengerentúlon Julia Ward Howe Anyák Napi Kiáltványa kezdte a mozgalmat Bostonban. Eredetileg a polgárháború felszámolása utáni békét ünnepelték az anyák napja alatt, ám később fokozatosan összeforrt az anyaság ünnepével. Az anyák napja történetében szintén fontos szerepet játszott Anna Marie Jarvis is, aki már 1907-ben próbálta az anyák napját nemzetközi ünneppé nyilváníttatni – és 1914-re sikerült is neki (eredetileg május második vasárnapjára tették). A. M. Jarvis a fehér szegfűt javasolta az ünnepség szimbólumává, mert úgy gondolta, ez a virág jelképezi leginkább az anyai erényeket: a szegfű formája a szépséget, az illata a szeretetet, a színe pedig a tisztaságot.
Az az egészben a legfurcsább, hogy Jarvis élete végére megbánta törekvéseit, a későbbiekben már egyáltalán nem szerette volna, ha kapcsolatba hoznák a nevét az ünneppel. Hogy miért? Nos, ugyanúgy, ahogy a Valentin-nap esetében, az anyák napjánál is hamar felkarolták az ünnepet azok, akik üzleti lehetőséget láttak benne – különösen a virágkereskedők, akik óriásit profitáltak az anyai szeretet ünnepéből. Jarvis a későbbiekben hevesen tiltakozott az anyák napja „elüzletiesedése” ellen, azonban már nem volt visszaút: a tengeren túlról a szokás megállíthatatlanul elterjedt Európában, így Magyarországon is. Itthon először 1925-ben tartotta meg a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt a Mária-tisztelet hagyományával összekapcsolva, 1928-tól pedig már hivatalosan ünnepelték az iskolákban is.
Na de kanyarodjunk vissza a virágszörpökhöz, amelyek kiváló ajándékötletet biztosítanak számunkra, ha egy igazán kedves, személyes ajándékot szeretnénk adni anyák napjára (vagy bármilyen más jeles alkalomra szeretteinknek). Nem kell azonban az ünnepet túlgondolni, legfőképp nem csillagászati összegeket elkölteni, hiszen fillérekből is elkészíthetjük a tökéletes ajándékot, amiből a virágok sem fognak kimaradni. Nézzük, milyen szabályokat kövessünk, milyen tanácsokat fogadjunk meg!
Milyen virágokból lehet szörpöt főzni?
A magyar erdők, mezők, sőt, a konyhakertjeink is telis-tele vannak szebbnél szebb ehető virággal. Ilyen többek között a bodza, az orgona, de még a tulipán szirmai is ehetők - az viszont már egy más lapra tartozik, hogy melyik mennyire finom. A természetbúvárok, mezei gyűjtögetők, lelkes kertészek azonban jól tudják, hogy a virágok gyűjtése és fogyasztása hasonlóképpen működik, mint az illatos erdei gombák gyűjtése: csak azokat a növényeket szabad leszedni és elfogyasztani, amelyeket biztosan meg tudunk különböztetni mérgező, allergizáló társaiktól (például könnyű összekeverni a bodzát a gyalogbodzával vagy a medvehagymát a mérgező gyöngyvirággal).
Az erdei, mezei gyógynövények gyűjtési szabályai kapcsán korábban már elárultuk, hogy a természetben (nem magánterületen vagy természetvédelmi területen, ahol engedélyköteles) egy személy saját használatra naponta 2 kg növényt (gyümölcsöt, gombát, gyógynövényt, virágot stb.) szüretelhet le, ami kereskedelmi forgalomba nem hozható (ez egy általános szabály, alapvetően mindig ezzel a gyűjtési feltétellel számoljunk). Habár a természetben és a háztáji kertben rengeteg ehető növénnyel találkozhatunk, ezeknek csak egy kis része alkalmas a szörpkészítésére, leginkább az illatos fajták (győződjünk meg arról, hogy biztosan a megfelelő virágot szedjük le, ha szükséges, vizsgáltassuk be, mint a gombát!).
Az illatos, parfümös ehető virágokat (tipikus példa erre a rózsa, bodza, levendula stb.) számos módon hasznosíthatjuk a konyhában. Némelyeket megéri salátához adni (pl. pitypanglevél, árvácska), másokból süteményt is süthetünk (pl. bodzavirág, levendula), míg egyeseket fagylalthoz, kompóthoz, lekvárhoz (pl. orgona) is adhatjuk. Májusban a közkedvelt fajták között legnagyobb mennyiségben az akácot, az orgonát, a bodzát és a pitypangot lelhetjük föl, melyek mind alkalmasak a szörpkészítésre.
Mikor, melyik aromatikus virágot keressük?
Habár nagyban függ az időjárástól (idén a szokottnál is hűvösebb, esősebb időszakokat éltünk meg), nagy általánosságban követhetjük a lenti időrendet. A tavasz első hírnökei az ibolya és a pitypang, ezután az orgona és az akác rövidebb szezonja indul be, a bodza viszont elég sokáig, júniusig szedhető. Később, a nyár elején/közepén jön el a rózsa szezonja, a szobanövények között a hibiszkusz viszont akár egész évben, folyamatosan hozhatja virágait. Nézzük, mit érdemes tudni róluk!
Ibolya
A valódi tavasz első virágai közé tartozik az illatos ibolya vagy a kerti ibolya, amelyekről csak kevesen tudják, hogy ehetőek, sőt, finomak is. Egy Közép- és Dél-Európában őshonos fajról van szó, ami országszerte előfordul, a gyűjtés tekintetében viszont célszerű a forgalmas városi területeket kerülni, hiszen a virágokon megülhet az út pora, a vegyszerek, vagy összepiszkíthatják azokat a kutyák. Az ibolyának csak a fejét gyűjtjük, lehetőleg a szebb, mélylilább árnyalatú darabokat (hosszadalmas munkáról van szó, de megéri a böngészést). Kb. 250 grammnyi virággal tudunk már mit kezdeni, ezekből összejöhet egy nagy üveg szörp vagy egy kis ibolyalekvár. Nyersen is fogyaszthatjuk, de ne vigyük túlzásba, mert hashajtó hatással bírhat.
Pitypang
Az egyszerű, sárga pitypangot, avagy a gyermekláncfüvet senkinek sem kell bemutatni, hiszen nincs olyan kert az országban, ahol ne jelennének meg tavasszal tömegesen. Habár sokan a gyomnövények közé sorolják, valójában egy kiváló, teljes egészében hasznosítható gyógynövényről van szó: a pitypang az emésztőrendszer gyógynövénye, gyógyhatásáért elsősorban a növényben található keserűanyagok a felelősek, emellett rengeteg vitamin és ásványi anyag, flavonoidok és inzulin is található a pitypangban. A gyermekláncfű leginkább az epe- és májbántalmak ellen használható tavaszi méregtelenítőszer, emellett serkenti az egész emésztőrendszer és a vesék működését is, mint vértisztító, vizelethajtó anyag. Kiváló, „napfényízű” szörpöt készíthetünk a virágokból, de leveleit is érdemes megkóstolni egy tavaszi salátába téve.
Orgona
Az orgona (közönséges orgona, májusi orgona) nem őshonos növényfaj a térségünkben, a török hódítók terjesztették el a keresztény Európában a megszállás idején (sosem találnád ki, milyen ikonikus magyaros ételeket köszönhetünk a törököknek!), ahogy a nemesített rózsákat is. Az orgonának a virágait és a leveleit is fogyaszthatjuk: az orgonalevél teát a népi gyógyászatban megfázás elleni fájdalom- és lázcsillapító, izzasztó főzetként alkalmazták, a virágokból pakolásokat, tinktúrákat is készítettek. Manapság leggyakrabban kerti dekornövényként neveljük, de üde, zöld falat is vonhatunk belőle portánk köré. A legtöbb orgonafaj lomhullató, de örökzöld típusokkal is találkozhatunk, a fehértől a mélybordóig számtalan színben fellelhető. Az egyetlen probléma az orgonával az, hogy a közönséges, nem nemesített fajták aránylag hamar elvirágoznak, így sietnünk kell a szörpfőzéssel, ha el akarjuk csípni a szezont.
Akác
A természetben legnagyobb mennyiségben a fehér akácot találhatjuk meg, de találkozhatunk lilás virágokat hozó fajtákkal, különféle hibridekkel is. Régen az akácvirágot nevezték még „kukucskának” is, mert nyomásra kibújik a virág édes ízű porzója, egyébként a zsenge akácvirágok szirmaikkal együtt ehetőek. A bodzához hasonlóan hidegen érdemes beáztatni, előtte nem szabad megmosni, mert csak idő előtt kioldanánk a növényből az értékes illataromákat. Az éves akácvirágzás kezdete május közepére tehető, és ahogy ez az orgonánál is problémát jelenthet, sajnos az akácvirágok sem élik túl az átlagosan 10-12 napos virágzási időt, ezért érdemes az alapanyagokat azonnal begyűjteni, amint virágba borult a fa.
Bodza
A bodzát övező boszorkányos népi misztikumokról ódákat zenghetnénk, azonban tény, hogy az egyik legkülönlegesebb, leghasznosabb cserjefélénkről van szó, aminek fáját és virágait is hasznosíthatjuk. A mi szempontunkból a bodzavirágok az érdekesek, hiszen csodás bodzapezsgőt, bodzaszörpöt és bodzalekvárt főzhetünk belőlük, sőt, a virágokból süteményt, bodzapalacsintát is süthetünk – felhasználásának csak a fantáziánk szab határt. A bodzát a „szegény ember patikájának” is nevezték: a népi gyógyászatban vizelethajtásra, vértisztításra, gyulladáscsökkentésre használták, ám főzete megoldást jelentett a székrekedésre, a sérülések hámosítására és csillapították vele a szemgyulladásos panaszokat is. Ennél a növénynél biztosan nem kell kapkodnunk a betakarítással, ugyanis májustól egészen júliusig bőséggel szedhető, a későbbiekben pedig a feketére érett bodzabogyók szintén izgalmas lekváralapanyagnak bizonyulnak (csak a virágot, bogyót gyűjtjük, a növény a kocsányaitól kezdve étkezési célra már nem hasznosítható!).
Levendula
Az előbbiekkel ellentétben a levendula már egy nyári virágzású növény, illatos virágai júniusban, júliusban nyílnak a legnagyobb mennyiségben. A levendula is teljes egészében ehető, azonban többnyire a parfümös aromákat koncentráltan tartalmazó virágait fogyasztjuk. A levendulának fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, nyugtató hatása van, régen a depresszió természetes ellenszerének tartották. Mivel Viktória királynő kedvenc növénye volt, a viktoriánus-kori hölgyek egészen időskorukig használták a levendula illatát, innen ered az a sztereotípia, hogy a levendula az érett korú hölgyek virága. Az elmúlt években viszont újra divatba jött a levendula ültetése és az illóolaj használata, hiszen egy igazán vidám, mediterrán hangulatú, strapabíró növényről van szó. A levednula az egyik legerősebb illatú, ízű ehető virágunk, használatánál a „kevesebb több” szabályt éri meg alkalmazni.
Rózsa
Az ehető virágok sorából a rózsa sem maradhat ki, amit az orgonához hasonlóan a török hódítók terjesztettek el térségünkben. A rózsa egy érzékeny növény, ami sok törődést igényel, azonban gyönyörű, illatos virágai meghálálják a gondozásba fektetett energiát. A rózsa az egyik legklasszikusabb parfümnövényünk (mivel „régi” illatról van szó, sokan a levendulához hasonlóan nem tartják fiatalosnak), szirmaiból parfümös üdítőitalt, rózsaszirupot is készíthetünk. A rózsa mind a mai napig nem vetkőzte le keleties beütését, kedvelt ízesítője a törökös, arabos eredetű desszerteknek, de szörpnek is igazán különleges.
Hibiszkusz
A szobanövényként tartott, ázsiai eredetű hibiszkusz, ha jól érzi magát, egész évben virágzik – azonban pazarlás lenne saját nevelésű növényünk virágait szörpfőzésre felhasználni, hiszen a hibiszkuszvirágok csak néhány napig nyílnak. Szörpkészítéshez, teázáshoz vásároljunk nyugodtan szárított hibiszkuszvirágot, amit önmagában és különféle gyümölcsökkel vegyesen is hasznosíthatunk. Fogyasszuk bőséggel az influenzaszezonban, ugyanis a soklevelű hibiszkusz jó köptető, köhögéscsillapító gyógynövény, torokgyulladás ellen is javallják. Szárított hibiszkuszvirág használata esetén ne áztassuk, hanem forrázzuk a növényt, mintha egy kimondottan erős teát készítenénk – ebből hozzuk létre majd a cukorszirupot.
Gyógynövények
Kedvenc gyógynövényeinkből is csodás szörpöket készíthetünk: aromatikus, ínycsiklandó üdítőitallá változtathatjuk a citromfüvet, rozmaringot, a fodor- és borsmentát, a zsályát, de még a közönséges csípős csalánt is gyógyító erejű finomságokká varázsolhatjuk. Ebben az esetben is koncentrált forrázattal érdemes dolgozni (a friss virágokat ellenben áztatjuk), hogy a jótékony hatású illóolajok kioldódhassanak a növényi részekből, majd savanyítószer hozzáadásával cukorszirupot főzhetünk belőle.
A szörpkészítés alapjai
A szörpkészítés, ha egyszer ráéreztünk a mikéntjére, a későbbiekben úgy megy, mint a karikacsapás. Habár számtalan titkos családi receptúra létezik, melyek mind-mind más arányokat, más különleges hozzávalókat írhatnak elő, azzal nem lőhetünk mellé, ha az 1:1-es kristálycukor-folyadék arányt tartjuk, ami az egyszerű cukorszirup receptje. Amennyiben gyümölcsből készítünk szörpöt, amelyek eleve édesek, ennél kevesebb cukrot is használhatunk (lásd a tökéletes házi eperszörp készítése esetében), viszont a virágok csak aromákat tartalmaznak, cukrot nem, ezért (hogy a szörpünk elálljon) fontos ügyelnünk a megfelelő cukortartalomra.
Szintén fontos tudnivaló a virágszörpök készítése kapcsán, hogy ezeket a szörpöket nem főzzük úgy, mint a klasszikus értelemben vett gyümölcsszörpöket. A virágszörp készítésének két alapvető útja van: vagy először áztatjuk vízbe a virágot, majd leszűrjük és az ízes léből főzünk szörpöt (ez a receptúra tökéletes a bodzaszörp készítése esetén), vagy először elkészítjük az 1:1-es cukorszirupot és ebben fogjuk kiáztatni a virágot (van, aki forró, van, aki langyosra hűlt szirupot használ – mindkét megoldás egyformán jó). A szörp savasságáról se feledkezzünk meg, hiszen egy olyan tömény koncentrátumot kell készítenünk, ami kb. 10x-es hígításra is kellemesen édes-savanyú. Maradhatunk a citromlénél, de hatékonyabb, ha citromsavat használunk (a szörpök színét is vibrálóbbá teszi).
A választott virágot 1-3 nap alatt kiáztatjuk (ha több napig ázik, naponta legalább egyszer keverjük meg!), a végén sűrű szövésű kendőn leszűrjük a levet/szirupot és felmelegítjük. Ennél a mozzanatnál sem kall a szörpöt „főzni”, elég, ha a folyadékunk gyöngyözik, épp, hogy csak felforr, majd máris kiporciózhatjuk a csírátlanított csatos vagy csavaros üvegekbe (éppen úgy, ahogy a csipkebogyószörp készítése esetében). Nedves és száraz dunsztban is kihűthetjük – ha így teszünk, nem kell tartósítószer sem, a szörpjeink másnap mehetnek a kamra polcaira, ahol problémamentesen elállnak évekig.
Édesítőszerrel is készíthetjük
A kristálycukorral megegyező módon adagolandó édesítőszereket is nyugodtan használhatjuk a szörpreceptekhez: kiváló természetes alternatíva erre például a hűsítő ízű xilit, azaz a nyírfacukor is. Ha a szörpalapot felforraljuk és kidunsztoljuk, a szörpünk ugyanúgy eláll, mint a sima, cukros verzió esetében, azonban, ha biztosra akarunk menni és nem bízunk a választott édesítőszer tartósítóerejében, használjunk egy kevés (késhegynyi) nátrium-benzoátot vagy szalicilt.
Süteménybe, lekvárba sem utolsók
Az ehető virágokat és a belőlük készült édes készítményeket mindenképpen érdemes kipróbálnunk házi süteményeinkben is. Egy pár evőkanálnyi virágízű cukorszirup (nem citromos verzió) csodákat művelhet a sima vagy a csokis piskótával, de hozzákeverhetjük krémekhez, zselékhez, gyümölcsös musse-okhoz is. A friss és a szárított virágokat is egyszerűen használhatjuk a különféle édességekhez, ezeken belül is kifejezetten ajánljuk az olyan kellemes, üde lekvárokhoz, mint az eperlekvár vagy az almalekvár, de barack mellé is isteniek.
A fentiekben leírt virágok egy része (mint például az orgona) sajnos csak rövid ideig nyílnak, így nem mindig tudjuk összeegyeztetni a friss virágok használatát választott idénygyümölcsünkkel vagy egy különleges alkalommal. Ilyen esetekre nyugodtan fagyasszunk le egy keveset a virágokból, vagy aszalógépben tartósítsuk, mintha csak gyógynövényteához tennénk el a virágokat, hajtásokat. Mindent egybevetve a legtisztábban a virágok aromáját a szörpökben őrizhetjük meg, így célszerű ezt a megoldást kipróbálni, ha palackba zárnánk ehető kedvenceinket!
Recept: Házi orgonaszörp
A napokban már virágzik a májusi orgona, ám mivel a virágzás nem tart sokáig, célszerű már a hétvégén leszüretelni a szükségleteinknek megfelelő mennyiségű virágot. Mostanában az ehető virágok fogyasztása a reneszánszát éli, így gyakorlatilag bármibe beletehetjük az orgonát: népszerű felhasználási alternatíva az orgonafagylalt (ráadásul hónapokig eláll a fagyasztóban), készíthetünk belőle kávénkhoz, teánkhoz orgonás cukrot és orgonás szirupot is, de az orgonaméz is különleges csemege vagy ajándék. Az orgona illóolaját kozmetikumokhoz és párologtatáshoz érdemes használni, de fürdővizünkbe is cseppenthetünk belőle a relaxációért. Izgalmas lekvárokat is létrehozhatunk általa például eperrel, sőt, orgonalikőrt is készíthetünk belőle.
Hozzávalók
- egy nagy csokor orgona (20-30 db orgonavirág)
- 2 liter víz
- 2 kg kristálycukor
- kb. 2-4 ek citromsav
Az orgonaszörp készítése
Az orgonaszörpöt a cukorszirupos verzióval fogjuk készíteni: attól függően, hogy mennyi szörpöt szeretnénk előállítani, főzzünk 1:1 arányú cukorszirupot a vízből és a kristálycukorból. Húzzuk le a szirupot a tűzről, majd még melegen tegyük bele az orgonákat (minél több virágot, amennyit éppen ellep a szirupunk, hogy jó erős ízű legyen) és hagyjuk lefedve állni 1-3 napot. Amennyiben 1 napnál tovább áll az orgonánk, naponta 1-2 alkalommal keverjük át.
A várakozási idő leteltével szűrjük át a szörpünk alapját, adjuk hozzá a citromsavat, majd forraljuk gyöngyözésig (nem kell sokáig főzni!). Ne ijedjünk meg, a citromsav megváltoztatja a szörp színét! Érdemes vízzel hígítva már most megkóstolni, hogy igényel-e a szörpünk még egy kis citromsavat – ha megfelelő savanyúságúnak ítéljük, máris tölthetjük a csírátlanított üvegekbe és kihűthetjük száraz dunsztban.
Recept: Házi akácszörp
Csak kevesen tudják, hogy Európa akácerdeinek 60%-a Magyarországon található, mondhatni igazi „akácnagyhatalmak” vagyunk – erről nem csak virágba borult erdeink, hanem kiváló akácmézeink is tanúskodnak. Az akác régen bennszülött növény volt a Kárpát-medencében, ám a geológiai változások miatt eltűnt a térségből, mígnem egy Jean Robin nevű francia kertész újra meg nem honosította azt, még az 1600-as évek elején. Régen köhögéscsillapításra, gyomorsav-túltermelődés ellen is alkalmazták. Leginkább május második felében, esetleg június elején szedhető, viszont szárított formában egész évben kapható.
Hozzávalók
- 2 liter víz
- kb. 20-30 akácvirág (annyi, amennyit a víz ellep)
- 2 kg kristálycukor
- 5 db kezeletlen héjú citrom
- 2-4 ek citromsav
Az akácszörp elkészítése
Az akácszörpöt a bodzaszörphöz hasonlóan az áztatós módszerrel készítjük el: rázzuk le róla a rovarokat, de NE mossuk meg az akácvirágot, majd tegyük egy nagy fazékba és öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi. Tegyük a vízbe a falkarikázott bio citromokat (héjastól, hogy kellemesen kesernyés, savanykás ízt adjon a szörpnek), majd hagyjuk az akácszörp alapját lefedve állni 1-3 napig. Ha 1 napnál tovább áll a szörpalap, naponta 1-2 alkalommal keverjük meg.
A várakozási idő leteltével szűrjük le az áztatott virágokat és citromokat, jól préseljük ki a levüket, majd mérjük le a vizet és keverjük hozzá 1:1 arányban kristálycukrot. Főzzük gyöngyözésig és adjuk hozzá a citromsavat is, hogy beállítsuk a szörp savanyúságát (ne felejtsünk el kóstolni!). A kész szörpünket töltsük csírátlanított üvegekbe, hűtsük ki száraz dunsztba téve, majd mehetnek is a kamra polcaira.
TÍZEZREKET SPÓROLHATSZ BANKVÁLTÁSSAL!
A bankszámla mindennapi életünk része. A munkabér, nyugdíj, ösztöndíj jellemzően bankszámlára érkezik. Segítségével kényelmesen intézhetjük a pénzügyeinket, akár otthonról is. Ahhoz azonban, hogy bankszámlád valóban azt nyújtsa, amire szükséged van, körültekintően kell választanod. Mielőtt kiválasztanád bankszámládat, nézz szét a Pénzcentrum megújult bankszámla kereső kalkulátorában! Állítsd be a személyes preferenciáidat, és versenyeztesd a pénzügyi szolgáltatókat, hiszen a megalapozott döntés a Te érdeked! Egy testre szabott bankszámlával a költségeken is rengeteget spórolhatsz! (x)