Ijesztő pókok jelentek meg a magyar kertekben: ezt kell tudni róluk, ilyen a csípésük

A szongáriai cselőpók itthon is előforduló, védett pókfaj

Dr. Szinetár Csaba, az ELTE Szombathelyi Karának zoológusa és tanára, tulajdonképpeni pókszakértő korábban kérdésünkre eloszlatta a félelmeket, és elmondta, hogy egy a Kárpát-medencében, így Magyarországon is őshonos pókfajról van szó, ami küllemében valóban ijesztő lehet a mérete miatt, de teljesen veszélytelen az emberre nézve. Hozzá nagyon hasonló a pokoli cselőpók, aminek már a neve is rémisztő, de póktársához hasonlóan ártalmatlan ízeltlábú.

Annyira eltávolodtunk a természettől, hogy lassan alkalmatlanná válunk mindenfajta együttélésre a többi élőlénnyel. Nagyon szomorú, hogy az emberek első reakciója, ha meglátnak egy számukra ijesztő vagy ismeretlen rovart, hogy ki kell irtani. A szongáriai cselőpók teljesen ártalmatlan, ilyenkor, ősszel keresik egymást az ivarérett egyedek szaporodás céljából, most van a nászidőszakuk, ezért találkozhatunk velük gyakrabban, mivel előjönnek üregeikből, hogy párt keressenek

- kezdte Dr. Szinetár Csaba.

Nemrégiben küldött egy olvasónk fotót a sződligeti kertjükben lekapott pókról, szerinte ez egy termetes szongáriai cselőpók:

Szezonálisan tűnnek fel ezek a rovarok, és bár a megjelenésük félelmet kelthet, mivel lábaikkal együtt akár 10 centiméteresek is lehetnek, nincs ok aggodalomra, nem csípnek, nem mérgezőek. Európában egyébként sem élnek mérgező pókfajok, így a természetben sem kell tartanunk semmilyen póktól, de a lakásban sem, ha nagyritkán betévedne egy-egy egyed. Azt javaslom, fedjük le dobozzal, és vigyük ki a házból a szabadba őket, bármilyen pókot. A szongáriai cselőpók ráadásul nem is érzi bent jól magát, a szikes pusztaságokat szereti, és az emberi térnyerés miatt találkozunk vele egyre többet. Ugyanis az építési területek, a letaposott, egykori füves, száraz területek hasonlítanak az eredeti lekóhelyére, amit valószínűleg mi, emberek hódítottunk el a póktól, és nem fordítva.

A szakértő arról is beszélt, hogy nagyon elkeserítő, hogy a felnőttek a fóbiáikat átadják a gyerekeknek, pedig meg kellene őket arra tanítani inkább, hogy milyen állatok élnek velük együtt, amelyekkel a tudás birtokában semmilyen akadálya nem lenne a békés együttélésnek

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) az ízeltlábúak törzsébe, a pókszabásúak osztályába, a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó, Magyarországon védett pókfaj. A nála kisebb pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) rokona, áll a Wikipédiában a leírás.

• Előfordulása: Elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él. Az Alföld homokos, szikes vidékein él függőleges lyukakban. Eredete a sztyeppékre – Dzsungária, egy Altaj környéki, félsivatagi klímával rendelkező terület – vezet; másik elnevezése, az orosz tarantula is erre utal.
• Megjelenése: Akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók. Színe általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágójának színe világos- vagy sötét barna, alsó és felső része fekete.
• Életmódja: Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el (a farkaspókfélékre jellemző módon nem szőnek fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejtik el zsákmányukat). Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében. Kicsinyeit első vedlésükig az utótestén hordozza.
• Marása: A szongárai cselőpók marása a lódarázs csípéséhez hasonlóan kellemetlen. A marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. A mérgében, amely különböző fehérjék keveréke, a szívösszehúzódások erejét fokozó vegyület is található.

A fenti rokon csípése is kellemetlen: ez a pokoli cselőpók

A szongáriai cselőpók közeli rokona a pokoli cselőpók, és ez az ijesztő nevű állat is a farkaspókfélék közé tartozik, védett pókfaj, de az előzőnél sokkal kisebb, csupán két-háromcentiméters. Nevét a fájdalmas csípéséről kapta: a marása éles fájdalmat okoz, ami ráadásul sokáig érezhető is. További ijesztő tulajdonsága, hogy ugrani is tud.

Koronás keresztespók: ez a leggyakoribb pókfélénk

Hazánk legnagyobb pókfajtája a Koronás keresztespók, melynek nem halálos a mérge. Csípése legfeljebb annyira veszélyes, mint egy méhszúrás. Csak abban az esetben történhet nagyobb probléma, ha allergiásak vagyunk a pók mérgére. Csípése mindazonáltal nem kellemes: duzzanatot és bőrpírt eredményez. A keresztespóknál van hazánkban kellemetlenebb pókféle is, ilyen a dajkapók, melynek a csípése akár hetekig tartó panaszokat is okozhat, ilyen esetben fájdalom, gyulladás, és végtagzsibbadás léphet fel.

Mérges dajkapók: lázat okozhat a csípése

A mérges dajkapók tőzeges, nedves talajokat, a nyílt füves vagy bokros területeket kedveli, gyakori lakója a meleg, száraz réteknek, magas gyepeknek. A mérges dajkapók nőstény egyedei gyakran a pázsitfűfélék virágzatába készítik el oldalra görbített lakószövedékeiket (fehér, harangra emlékeztető szövedék), amelyeket agresszívan védelmeznek is (a nőstény dajkapókok itt „dajkálják” tojásaikat a kicsik kirajzásáig, majd elpusztulnak). A nőstények sárgás színű teste 1,5-2 cm, lábakkal együtt 4-6 cm (a hím dajkapók egyedek viszont kisebbek), könnyen felismerhetőek hatalmas, rozsdabarna rágóikról. A mérges dajkapók egyedei nappal a lakószövedékben rejtőzködnek, éjszaka bújnak elő és indulnak vadászni. Jellegzetes, élénk sárga potrohukról könnyű felismerni őket.

A csípésük lázzal, többnapos fájdalommal is járhat, émelygést és rossz közérzetet is okoz. Szerencsére a mérges dajkapók ritkán kerül az ember közelébe, de ha véletlenségből bárkit megmar, akkor érdemes azonnal felkeresni vele az orvost. az orvosnak.

Ezt tegyük, ha mégis pók csípett meg

Pókcsípés esetén mossuk le a csípés helyét szappannal és vízzel, majd a biztonság kedvéért fertőtlenítsük le, ugyanis a pókcsípés maga nem jelent nagy veszélyt, azonban, ha elfertőződik a seb, annak akár komoly következményei is lehetnek. A gyorsabb gyógyulás érdekében tegyünk a csípésre hideg vizes borogatást.

Hatásos a káposztalevél

Vegyünk egy friss, hibátlan káposztalevelet, vágjuk fel apró darabokra, majd tegyük ezeket a csípésre. Rögzítsük géz és rugalmas ragasztószalag segítségével, és hagyjuk több órán át hatni. Akár egész éjszakára is a csípésen hagyhatjuk. Hasonló hatása van az apróra vágott friss bazsalikomlevélnek is.

Aktív szén: pókcsípés esetén fertőtlenít

Az aktív szenet sokan csak a gyomorbántalmak kezelőjeként ismerik, pedig gyulladáscsökkentő és fertőzésellenes hatásai is vannak. Törjünk porrá egy széntablettát, adjunk hozzá néhány csepp vizet, majd ezt a pasztát tegyük rá a csípésre. Ha nincs kéznél aktív szén , akkor szódabikarbóna és víz keverékével legalább olyan jó hatást érhetünk el. Ez ráadásul a viszketést és a fájdalmat is nagyon hatékonyan csillapítja.

Az acetilszalicilsav tartalmú gyógyszerek

Ezeknek is van gyulladáscsökkentő hatása. A legjobb, ha összetörünk egy ilyen tablettát, összekeverjük néhány csepp vízzel, majd beborítjuk vele a csípés helyét. Csökkenti a duzzanatot és a viszketést is.

Kurkuma

Szintén antibakteriális és gyulladásenyhítő hatású a kurkuma , melyet gyakran javasolnak ízületi fájdalmakban szenvedőknek. Az őrölt kurkumát néhány csepp olívaolajjal összekeverve olyan pasztát kaphatunk, mely nagyon hatásosan "húzza le" a duzzanatot, enyhíti a viszketést és csökkenti annak esélyét, hogy a csípés helye elfertőződjön.

Címlapkép: olvasói fotó