Ingyen nő az elfelejtett csodaszer az árokparton: mennyei fogások készülnek belőlük

Magyarországon számos gyógynövény terem, melyeket mi sokszor nemes egyszerűséggel gyomnövényként gyomlálunk ki a kertünkben. Pedig a Kárpát-medence fekvése, éghajlata rendkívül kedvező a számukra. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás időszakában az évi 20 ezer tonnát közelítette az exportunk, manapság viszont ez a szám ezer tonna alá zsugorodott.

Problémát jelent az ágazatban a munkaerőhiány, és a termőterületek csökkenése is. A döntéshozók részéről megvan a központi a gyógynövényipar felvirágoztatására: az új stratégia egyik lényeges eleme, hogy a termesztés felé igyekeznek eltolni az arányokat a gyűjtés rovására, ezt segítik a különböző pályázatok is.

De most nézzük, mit is kezdhetünk otthon a fentebb már említett három gyom- vagy gyógynövénnyel, ha a kertünkben terem, vagy éppen termeszteni szeretnénk.

1. Lósóska vagy lórom

Méltatlanul elfeledett növény a lósóska vagy lórom, amit sok helyen gyomnövényként irtanak, pedig jótékony hatásai miatt egy fél patikányi gyógyszert is kiválthat. Az egészséges étkezés eme ingyenes kellékét az árokpartokon, nyirkos gátakon is megtalálhatjuk, de akár otthon is termeszthetjük, ha összeszedjük a virágtermés kis "makkocskáit" augusztus végén vagy szeptember elején. Mutatunk néhány ízletes receptet is belőle.

A mezei sóska vagy lósóska Európában őshonos évelő, patak- és árokpartokon, nedves réteken, legelőkön fordul elő, az ókor óta ismert fűszer- és gyógynövény. Belőle nemesítették a kerti sóskát. Ma már kizárólag csak ez utóbbi fajtát ültetik a veteményes és fűszerkertekbe, de az egyszerű "sóskát" vagy lósóskát bárhol megtaláljuk, akárcsak a bodzát, ha nyitott szemmel járunk. Bár az előbbit elfeledték itthon, legalább annyira jótékony hatású, mint a bodza, és finom is. Gyógyszerekhez ma is felhasználják, az erdélyi konyha egyik kedvelt alapanyaga tavasszal, akárcsak a sóska, és mi is felfedezhetjük magunknak, hisz rengeteg gyógyhatása ismert, és ingyen terem a szabadban.

Lósóska nyáron

A lósóska vagy lórom a keserűfűfélék családjába tartozó, vadon termő, igénytelen gyógynövény. Évelő lágyszárú, 80-150 centiméter magasra megnő, tőlevelei hosszúak, lándzsásak és nagy méretűek, a szárak végén fürtvirágzattal. Az árokpartokon, gátakon, de a réteken és mezőkön is megleljük az elterjedt növényt, amit manapság sajnos sok helyen gazként irtanak, pedig leszedve elfogyaszthatjuk, és gyógyításra is használhatjuk az egész növényt. A jellegzetes, lilás virágzatú növény levelei tavasszal, zsengén számtalan finom recept alapanyaga is lehetnek. Nevével ellentétben a lósóskából hiányzik a kertekben termesztett sóskára jellemző savanyú íz.

Főbb ismertetőjegyei

• 80-150 cm magas, lágyszárú, évelő növény
• Tőlevelei hosszú nyelűek, nagy méretűek (20-30 cm), fodros szélűek, lándzsásak, nem savanyúak
• Virágzata laza buga vagy fürtvirágzat
• A virág színe sárgászöld
• Kúszó gyöktörzse van
• Termése kis makkocska, amit lepelcimpa vesz körül

Ha úgy döntünk, hogy szerencsét próbálunk, és begyűjtünk a levelekből egy csokornyit a lelőhelyein - utak mentén, kaszálóréteken, gyomtársulásokban, vízpartokon -, de nem tudjuk eldönteni, lósóskát látunk-e, ne ijedjünk meg, mert rengeteg fajtája van ennek a spenót- és sóskaféle növénynek, és mindegyik ehető, például a laboda is, a paréjlórom vagy akár a juhsóska is. A levelekből főzött ételek nem valók mindennapos fogyasztásra, mivel oxálsavtartalmuk felgyűlhet a szervezetben, és a kövesedésre hajlamosaknál gondot okozhat. Ha gyógyhatása miatt fogyasztjuk, akkor is csak kúraszerűen javasolt. Arra figyeljünk oda, hogy csakis a zöld leveleket használjuk fel, a barna folt rajta gombás fertőzésre utal.

A lósóska gyógyító hatása

Régidők óta ismert a népi gyógyászatban. Antibakteriális hatását a modern, nyugati orvostudomány is elismeri, a lósóska felér egy fél gyógyszertárral, azt tartják. Hatóanyagai az antrakinon-glycosid származékok, melyek vízhajtó hatásúak. Javítja az epe és a máj működését, teája, ami valójában főzet, az augusztusban szedett érett levelekből készül, és természetes hashajtó lehet szükség esetén. Főzetéből borogatást is készítettek, csípések mellett bőrkiütéseket és ekcémát is sikeresen kezeltek vele.

A lósóska minden része felhasználható, teája segíti a szervezet méregtelenítését, a terméséből készült tea pedig megszünteti a hasmenést, bélgörcsöket, bélhurutot. Az összezúzott levelek a benne található rumicinnek köszönhetően a sebek és fekélyek fertőtlenítésére és gyógyítására jók, az ekcémát és a pikkelysömört is megszüntetik. A növény gyökérzete pedig kiválóan alkalmazható emésztési problémák kezelésésre, valamint remek vízhajtó.

A lósóska gazdag B-vitaminokban, sok vasat, magnéziumot, kalciumot és foszfort tartalmaz. Kiváló vérképző, B-vitaminjai pedig fokozzák a szénhidrátok, fehérjék és lipidek anyagcseréjét, továbbá légúti panaszok esetén kiváló a száraz köhögés enyhítésére, de az asztmát és a hörghurutot is kezelik vele.

Kertben is termeszthető, igazi szuperélelmiszer

A lósóska félárnyékos helyen érzi jól magát, napos helyen levelei nem lesznek olyan zsengék és ízletesek. Nedves, humuszos talajon válik igazán zamatossá. Magvait tavasszal szabadföldbe vessük el, ha ültetni akarunk belőle otthon magunknak, de még nyáron is vethetünk belőle. Mivel terebélyesre nő, ne vessük sűrűre, vagy később rikítsuk ki. Előnevelt palántákat is ültethetünk, a nagy töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Több és nagyobb leveleket fejleszt, ha virágzatokat eltávolítjuk, ezzel azt is megakadályozzuk, hogy a magját elszórja. Tanácsos 3-4 évente új helyre ültetni. Legízletesebbek a zsenge levelei, melyeket le is lehet fagyasztani.

Ízletes fogások lósóskából

Tavasszal a zsenge leveleket salátákhoz, főzelékhez, szószhoz is kiválóan felhasználhatjuk. Íze sokkal semlegesebb a sóskáénál és a spenóténál, de hozzájuk hasonlóan felhasználható. Mutatunk pár ízletes receptet.

Főzelék

Aprítsunk fel 2 fej vöröshagymát, és dinszteljük meg egy kis olajon. Mossunk meg 50 dkg lósóskát, 1 fejes salátát, és vágjuk fel vékony csíkokra. 3-4 gerezd fokhagymát törjünk össze sóval. Mindezt adjuk a hagymához, ízesítsük borssal, még kevés sóval és pároljuk fedő alatt kb 10-15 percig. Keverjünk össze 3-4 tojássárgáját 4 evőkanálnyi tejszínnel, majd ezzel habarjuk be a főzeléket.

Lósóskás pite

Hozzávalók:

• 50 dkg réteslap, 20-30 dkg lósóska, 20 dkg feta sajt, 30 dkg tehéntúró
• 5 tojás, 5 dl görög joghurt, 2 evőkanál liszt, só, olaj

Elkészítése:

Mossuk meg a sóskát, vágjuk apróra, kevés sóval megszórva gyúrjuk át, majd öblítsük és csepegtessük le. Törjük össze a feta sajtot, keverjük össze a túróval és két tojással. A réteslapokat hajtogassuk ki, kenjük meg kettesével olajjal őket, rétegezzük rá a tölteléket, csavarjuk fel, és a csíkot tegyük egy piteformába. Három csíkot kapunk a hat lapból, amelyet így szépen felcsavarva elrendezünk a kerek formában. Süssük az egészet 20 percig 200 Celsius fokra előmelegített sütőben, majd öntsük a tetejére a 3 maradék tojással és a két evőkanál liszttel elkevert joghurtot, és süssük további 10-15 percig a pitét, míg aranybarna lesz a teteje.

Lósóskás lepény

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt,
• 3,5 dl langyos víz,
• 2, 5 dkg friss élesztő,
• 2-3 evőkanál olaj,
• 1 zellergumó, 2 burgonya, 10 dkg lósóska,
• bors, só, olaj a kenéshez

Elkészítése:

Szitáljuk át a lisztet, morzsoljuk a közepében egy kis mélyedésbe az élesztőt, öntsük rá a víz felét, majd hagyjuk felfutni. 10 perc múlva szórjunk rá egy teáskanál sót, és dagasszuk tésztává a maradék langyos vízzel. A végén dolgozzuk bele a két-három evőkanál olajat is. Letakarva kelesszük 40 percig meleg helyen. A krumplit és a zellert pucoljuk meg, vágjuk kockára, főzzük meg sós vízben, majd törjük össze. A lósóskát mosás után főzzük 3-4 percig sós vízben, szűrjük le, és vágjuk apróra. Keverjük a zelleres-krumplis masszához, sózzuk és borsozzuk ízlés szerint. A megkelt tésztát gyúrjuk át, osszuk nyolc darabra, egyenként nyújtsuk kerek formájúra, és tegyük rá a töltelék nyolcadát egyenként. Hajtsuk félbe, csípjük össze, a tetejét pedig kenjük le olajjal. 180 Celsius fokos, előmelegített sütőben 20-25 perc alatt sül aranybarnára.

2. Libatop

A disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye itthon. Vastag karógyökerű növény, szára felálló, tompa élekkel barázdált, általában az aljától dúsan ágas, 20 centitől akár két méter magasságig is megnőhet. Június közepétől késő őszig virít, virágszíne zöld. És talán meglepődünk, de a francia konyha ínyenc falatjai közé tartozik. Leszögezhetjük, tévedésünket csak orrunk és ízlelőbimbóink bánhatják.

A kertekben és a nem művelt területeken való tömeges előfordulása és a magas kalcium-, fehérje- és vastartalma miatt fontos „vadon termő zöldségnövénynek" számít. Saláta, leves és ivólé készítésére egyaránt felhasználható. Ha a háziasszonyok által ismert spenót elkészítési idejét vesszük alapul, akkor elmondhatjuk, hogy a libatopot kissé hosszabb ideig kell főzni, viszont elmaradhat az előzetes leforrázása. Íze is a spenótéhoz hasonlít. A magvakat megőrölve a pohánkalisztre emlékeztető anyagot kapunk, amelyet ahhoz hasonlóan készítünk el. Tavasszal az egész növény, később csak a hajtáscsúcsok ehetőek, illetve a kb. 20-30 cm magas növény ehető. A magvakat az első fagyok beköszönte után, a már elszáradt hajtásokon gyűjthetjük.

Magas kalcium, fehérje és vastartalma miatt érdemes fogyasztani. Idegbántalmak, menstruációs zavarok, máj-, vese és hólyagbántalmak, valamint hasmenés kezelésére is alkalmas.Teája erősítő, étvágyjavító és vizelethajtó hatású.

Libatop leves

A fél kg libatopot, a mályva, tyúkhúr, mezei sóska, útifű, bakszakáll és laboda leveleit durvára vágjuk - ezek helyett használhatunk spenótot és sóskát is, összesen öt-tíz dekagarammot, és fél óráig kevés vízben főzzük, majd leszűrjük, szitán áttörjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük és a pépet hozzáadjuk, felforraljuk, fűszerezzük ízlés szerint sóval, fehér borssal, majd levesszük a tűzről. Tálalás előtt tojássárgáját is keverhetünk a levesbe, vagy grízgaluskával is tálalhatjuk.

Libatop főzelék

A libatop és a többi zöldnövény (mezei sóska, bakszakáll, útifű vagy helyettük spenót, sóska) leveleit megmossuk, sós vízben 30 percig főzzük, majd leszűrjük, és apróra vágjuk. Hagymát dinsztelünk, lisztet szórunk rá, és aranysárgára pirítjuk. A növényeket a főzővízzel felöntjük, fűszerezzük sóval, fehér borssal, és 5 percig lassú tűzön felfőzzük. Tálalás előtt tejföllel dúsítjuk.

Libatop galuska

50 dkg nyersen megdarált libatoplevelet és 20 g lisztet 30 g vajban megpárolunk. Két zsömlét 5 dl tejbe áztatjuk, áttörjük, 50 g vajon kicsit megpirítjuk, megsózzuk, megborsozzuk és összekeverjük a libatoppal. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, amit sós vízben kifőzünk. Forró vajban megforgatjuk, reszelt sajttal és vajon pirított morzsával meghintve tálaljuk.

A balkáni konyhában több országban is ismert a rétestésztába változatos formában csomagolva töltött túró és levélzöldségek keveréke. A bolgár „banitza”-ba például szezonális vad levélzöldségeket csalánt, sóskát, libatopot, labodát töltenek hagyományosan. A "gyomnövények" nagyobb leveleibe pedig húst is tesznek, a nálunk leggyakrabban használt káposztán és szőlőlevélen kívül a vadnövények közül a martilapu levelét leginkább az erdélyi konyha használta erre a célra, és kedvelt volt a lósóska.

3. Csalán

Ezt a gyomnövényt senkinek sem kell bemutatni, hiszen mindenki ismeri az erdőn-mezőn szép számban fellelhető, szúrós levelű növényt. A legtöbben gyomnövényként tartják számon, ezért nagy erőkkel irtják, pedig számos betegségre, bajra gyógyír.

Igazi csodaszer

Ma elsősorban a csalánlevelek vizelethajtó hatását tartjuk számon. Egyik legjobb vértisztító, salaktalanító, méregtelenítő növényünk: a vesét fokozottabb vízkiválasztásra serkenti, csökkenti a vér húgysavszintjét, ezért hatékonyan alkalmazható köszvény, ízületi gyulladások, reumatikus megbetegedés kezelésére. A régi módszert, hogy a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák. Lázcsillapításra, vérszegénységre és kiütésekre is használjuk. A vese- és hólyagkő képződésre hajlamosaknak érdemes rendszeresen csalánteát fogyasztaniuk, mert segítségével még idejében kiválasztódik a homok. Tisztító, összehúzó hatásának gyomor- és bélhurut esetén is hasznát vehetjük. Teája élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot (pl. vasat) tartalmaz.

Csalános ételek

Hajdanán a csalán fontos szereplője volt a szegények konyhájának, és tudták az emberek, hogy a legyengülteket, betegeket meg lehet erősíteni ezzel a gyógynövénnyel. Készítettek csalánlevest, csalánfőzeléket és teaként is itták. Levesekbe és főzelékekbe is tehetjük hozzávalóként spenóttal felesben vagy akár fő alapanyagként.

Csalánszörp

Hozzávalók:

• 50 db zsenge csalánlevél
• 4 narancs és 4 citrom
• 80 g citromsav

Elkészítés:

A csalánt ne szedjük le az út mellől, csakis olyan helyről, ami kevésbé forgalmas, vagy a kertünkből. A csalánt megmossuk, fölszeleteljük a citrommal és a naranccsal együtt. Hozzáadunk 3 liter vizet és a citromsavat, majd hűvös helyen tároljuk 24 órán keresztül. Leszűrjük, jól kifacsarjuk. Amennyi liter folyadékot kapunk, annyi kiló cukrot teszünk hozzá. Tűzhelyre tesszük, lassan a forrásig melegítjük, majd forraljuk, míg a cukor föloldódik. Sterilizált üvegekbe töltjük.

Feles csalánfőzelék

Fél rész csalánhoz adjunk fél rész spenótot, sóskát vagy lósóskát. Fokhagymás rántással kezdjünk, majd adjuk hozzá a megmosott, tetszés szerint felvágott zöldeket. Forgassuk át, és öntsük fel vízzel, forraljuk fel. Csurgatunk bele tojásokat is, hogy egyben maradjanak és úgy főjenek meg a főzelékben. Végül tejföllel vagy tejszínnel habarjuk be.

Címlapkép: Getty Images