Ezért tértek vissza a farkasok, medvék Magyarországra: kell tőlük félnünk?

Dömötör Nikolett   
  Megosztom
Ezért tértek vissza a farkasok, medvék Magyarországra: kell tőlük félnünk?

Már nem is csak arról van szó, hogy olykor Magyarországon is felbukkannak a nagyragadozók, valójában már meg is telepedtek nálunk. A szakértő szerint meg kell próbálnunk együttélni velük, mert ők is és mi is itt fogunk maradni.

Időről időre felröppennek a hírek, hogy medvét, farkast vagy hiúzt láttak a magyar erdőkben, sokszor videóval vagy fotóval dokumentálva az észlelést. Sokak számára talán elszigeteltnek tűnhetnek ezek az esetek, szakértők szerint ugyanakor már nem is csak arról beszélhetünk, hogy olykor Magyarországon is felbukkannak ezek a nagyragadozók: valójában már meg is telepedtek. Méghozzá természetes úton jelentek és jelennek meg hazánkban, tehát nem egy visszatelepítési folyamatról van szó. Cikkünkben szakemberek segítségével keressük a választ arra, hogy miért kezdődött el ez a tendencia, milyen változásokat idéz elő és hogyan alkalmazkodhatunk hozzá. Az ugyanis biztos: a nagyragadozókkal meg kell próbálnunk együttélni, mert ők is és mi is itt fogunk maradni.

A börzsönyi farkas, az egerszalóki medve és a mátrai hiúz

Korábban több beszámoló is szólt arról, hogy farkast észleltek a Börzsönyben: megtalálták a nyomait, kameracsapda is készített róla felvételt, sőt legutóbb a Börzsönyi Természetvédők Facebook-oldalán egy fotót is megosztottak róla. Megkeresésünkre Bedő Péter, a Börzsöny Alapítvány nagyemlős kutató szakembere elmondta:

2017. decemberében sikerült először bizonyítani farkasok jelenlétét a Börzsöny területén, ekkortól 2018. márciusáig több helyszínen is sikerült lábnyomokat, sikeres zsákmányolás jeleit és a döntő bizonyítékot jelentő DNS-mintákat találni, illetve dokumentálni. A DNS-minták alapján, amelyeknek elemzését a gödöllői NAIK laboratóriumában végezték, 2017-ben eredetileg három állat jelent meg, de úgy tűnik, kettő ismeretlen okból - ami lehet teljesen természetes is - szinte azonnal továbbállt, eltűnt. Azóta minden dokumentált előfordulás esetében (nyomok, kameracsapdás képek) egy példány került elő.

Mint mondta, a legutóbbi fotó, amit Demjén Tamás tagtársuk készített, szintén ezt támasztja alá. Újabb DNS-eredmény 2018 márciusa óta nincs, de most is a laborban van néhány esélyes, idén gyűjtött minta, amik igazolhatják vagy cáfolhatják, hogy valóban ugyanaz a példány van-e itt három éve. A rendelkezésre álló adatok (nyomozások, kameracsapdás felvételek, DNS-minták) alapján tehát az a legvalószínűbb, hogy jelenleg egy farkas él a Börzsönyben, feltételezhetően egyike azoknak, amik 2017 telén tűntek fel.

Szintén a közelmúltban egy Egerszalók környékén észlelt medvéről szóltak a hírek. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága arról tájékoztatott: az utóbbi hetekben több bejelentést is kaptak arról, hogy medvét vagy annak nyomait vélték látni Andornaktálya, Maklár, Egerbakta, Verpelét, Egerszólát környékén. Az állat nyomairól videót is készítettek. Az egerszalóki polgárőrség ezután arról posztolt, hogy a napokban egy horgászra is alaposan ráijesztett a medve, és bár a férfi nem látta, csak hallotta az állatot, annyira megijedt, hogy a kocsijába menekült és ott bújt el a vadállat elől. Nógrádban is több medveészlelésről tudni, legutóbb Szenténél egy erdőben bicikliző nő számolt be arról, mit látott.

Patkó László vadbiológus, a WWF Magyarország Alapítvány Nagyragadozók programvezetője szerint

„A barnamedve, a szürkefarkas és az eurázsiai hiúz Európa több pontján is előfordul, így a Kárpátokban és Magyarországon is, ahol fokozottan védettnek számítanak. A megtelepedés mértéke különböző ezeknél a fajoknál. Az Északi-középhegységben, például a Bükkben, a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszt területén élnek farkasfalkák, de a Börzsönyben is megfigyeltek már kóbor példányokat. Előbb-utóbb itt is kialakulhatnak majd falkák. A hiúz ezeken a területeken kívül még a Mátrában is rendszeresen, régóta előfordul. A szaporodására közvetlen, erős bizonyíték nincs, de mivel régóta megfigyelnek példányokat több helyen is, valószínű, hogy szaporodik hazánk területén. Megfigyelése nehezebb, sokkal rejtőzködőbb, sokkal jobban tart az embertől, mint a másik két faj. A három nagyragadozó-faj közül legritkábban a legnagyobb mozgáskörzettel rendelkező medvét lehet észlelni, amelynek magyarországi szaporodása még ugyancsak nem nyert bizonyítást – bár bocsos anyamedvéket már megfigyeltek itthon is, de nem tudni, hol születtek a bocsok, Felvidéken vagy belföldön”, részletezte a programvezető kérdésünkre.

Európa-szerte növekszik az állomány

De mi is az oka annak, hogy újra megjelentek a magyar erdőkben ezek a fajok? Ugyancsak érdekes kérdés, hogy mi vezetett egyáltalán oda, hogy hosszú időre eltűntek?

Szokták mondani, hogy a vadászat felelős az eltűnésükért, ami bizonyos szinten igaz is, azonban a történelmi idők vadászata a mai vadászat szabályozottságához és a bölcs hasznosításon alapuló rendszeréhez képest egészen más volt. Gyakorlatilag irtóhadjárat volt inkább, semmint vadászat. Lehetett kotorékból füstölni állatokat, mérgezni őket, a dúvadnak számító ragadozókhoz bárki kontroll nélkül hozzáférhetett. Kegyetlen ölőcsapdákkal, kampókkal, hurkokkal, vermekkel irtották őket, és ez Európa-szerte így volt. Mindez jelentősen hozzájárult e fajok állománycsökkenéséhez

- mondta el Patkó László, hozzátéve: sokáig általános nézet volt az ökológusok körében is, hogy ha a tápláléklánc tetejéről eltűnnek a ragadozók, nem történik semmi, ugyanannyira egyben marad a rendszer. „Azóta már tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen például a nagyragadozók szabályozzák a prédafajaik és a közepes testű ragadozók állományait. Jelenlétük révén a táplálékpiramis több szintjén átívelő, úgynevezett kaszkádhatások jöhetnek létre, egyebek mellett a növényzet is könnyebben újul meg az erdőkben, és egy biológiailag változatosabb élőhely alakulhat ki.”

Bedő Péter szerint a nagyragadozók helyi ökoszisztémákra gyakorolt hatása az ökológia tudományán belül is vitatott téma, azt azonban elég nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy e fajok jelenlegi magyarországi állománynagysága és -sűrűsége mellett ezek az esetleges hatások elhanyagolhatóak. Tehát legfeljebb pár tucat, az országban elszórtan élő farkas zsákmányállatokra gyakorolt hatása várhatóan nem fog érzékelhető változásokat okozni az erdőszerkezetben vagy akár a nagyvadállományok nagyságában, növekedésében, legfeljebb szűk, helyi szinten.

A nagyragadozók „visszaszivárgása”, állománynövekedése ugyancsak Európa-szerte megfigyelt jelenség, bár populációk szintjén eltérhet. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a csülkös vadfajok (vaddisznó, őz, szarvas) állománya is ugrásszerűen növekszik, hiszen jellemzően ezeket a fajokat predálják.

Szlovákiában, a Kárpátokban mindig is jelentős magpopulációja volt a farkasoknak, medvéknek, a Magyarországon megfigyelhető példányok egyértelműen innen származnak.

Hányan lehetnek és miért vannak itt?

Ami a megfigyelésüket illeti: nincs egy mindenhol elfogadott, sztenderdizált monitoring-módszer. Ez azért van, mert fokozottan védett fajokról beszélünk, jellemzően a nemzeti parkok foglalkoznak a megfigyelésükkel, a három északi-középhegységi nemzeti parknak pedig különböző pénzügyi- és humánerőforrások állnak rendelkezésükre. Néhány helyen genetikai vizsgálatokkal is próbálkoznak, többnyire viszont vadkamerás, nyomolvasás alapú megfigyelések jellemzők. Pontos állományszámot nem lehet mondani, jelenlét-hiány adatok viszont vannak. Ha éveken keresztül mindig jelen van a faj az adott helyszínen, akkor várhatóan szaporodik és több van belőle, ha pedig időnként eltűnik, akkor valószínű, hogy kóbor, nem megtelepedett példányokról van szó.

Magyarországon a csülkös vadfajok állománya meglehetősen nagy, a farkasnak és a hiúznak például ezek a kiemelt zsákmányfajai, emellett az élőhelyi feltételek is adottak: az Északi-középhegységben nagy, összefüggő erdők vannak. Ahol nyugalmat lelnek és táplálékot, ott meg tudnak maradni, ráadásul nálunk fokozottan védettek – eszmei értékük 250-500 ezer forint –, tehát avadászat sem jelent számukra veszélyt, csak az alkalmi illegális elejtések.

Aki az erdőben járva nem fél a fáktól, a farkasoktól se féljen

A WWF Magyarország közösen tartott lakossági tájékoztatókat a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal, amelyeken egyértelműen kiderült, hogy elsősorban a medve foglalkoztatja a helyben élő, nem gazdálkodó lakosokat. Ez volt az egyik oka annak, hogy a szervezet készített egy négyrészes infografika-sorozatot, amit eljuttattak az Északi-középhegység összes önkormányzatához és nemzeti park igazgatóságához. Arról szól, hogyan érdemes lakossági hulladékot kezelni, hogy ne szokjanak be a vadállatok a településekre, hogyan érdemes túrázni, kempingezni, illetve általános együttélési szabályokat tartalmaz, például hogy ne etessünk vadállatokat egy jó fotó reményében. (Utóbbi miatt már igazán kellemetlen szituációk alakultak ki Erdélyben, ahol a vadállatok gyakorlatilag hozzászoktak az emberi jelenléthez és gyakran agresszívan viselkednek.)

A lakosság medvék iránti intenzív érdeklődése Patkó László szerint leginkább a médiának tudható be, hiszen ha Erdélyből vagy Szlovákiából érkeznek medvetámadással kapcsolatos hírek, az emberek könnyen összekötik például a nemrég Egerszalóknál megfigyelt medvével. Pedig a medvetámadások jelentős része Erdélyben történik, ahol az európai barnamedve-populáció nagyjából 40 százaléka, 6-8 ezer példány él.

„Arra kell emlékeztetni az embereket, hogy itthon van néhány kóborló egyed, soha nem okoztak még problémát az embereknek, nem bántottak senkit, haszonállatot sem, gyümölcsösökben sem tettek kárt, egyszerűen azért, mert nem az emberi környezethez szokott állatokról van szó”- hangsúlyozta a vadbiológus. Gond akkor lesz, ha elkezdjük őket közvetlenól (például magunkhoz csalogatva) vagy közvetve (például szemetelve) etetni, ezért fontos a szakember szerint a mielőbbi figyelemfelhívás.

A farkas és a hiúz egyáltalán nem veszélyes az emberre, válaszolta kérdésünkre Bedő Péter.

Az erdőben a fák lényegesen veszélyesebbek a farkasoknál. Aki a fáktól nem tart, annak a farkasoktól sem indokolt félnie. Ez a hiúzra is ugyanúgy igaz, a három faj közül egyedül a medve esetében indokolt az óvatosság. A farkassal vagy hiúzzal való találkozás esetén, a medvétől eltérően, nincs különösebben ajánlható viselkedés - én igyekeznék jól megnézni vagy lefotózni, nagyon ritka szerencse farkast vagy hiúzt látni a természetben. Szlovákiában még olyan helyen is ritkák a közvetlen észlelések, ahol viszonylag nagy egyedsűrűségben fordulnak elő. Kutyákra, egyéb háziállatokra jelenthetnek veszélyt, de emberrel való találkozás esetén biztosan menekülni fognak

- részletezte a szakember, aki medvével való találkozás esetén a BNPI honlapján leírtakat (viselkedési szabályok erdőjárók, lakosok és gazdálkodók részére) ajánlja. "Ami talán a legfontosabb, és ezt saját, szlovákiai tapasztalataim is alátámasztják: a medve indokolatlanul nem támad emberre, ha lehetősége van rá, messzire elkerüli", tette még hozzá.

Mit szólnak ehhez az érdekcsoportok?

A haszonállattartók részéről jellemzően farkasokkal kapcsolatban érkeznek bejelentések, lényegében már évek óta. Előfordul, hogy farkas elejti a marhákat, juhokat, kecskéket, amivel különböző mértékű anyagi kárt okoz a gazdálkodóknak. Szerencsére hatékonyan lehet ellenük védekezni, és erre több jó hazai példa is van már, magyarázta Patkó László, aki szerint

A villanypásztoros, nagytestű őrkutyás védelem ilyen, amelyek téritésmentesen igényelhetőek nemzeti parkoktól, illetve a Kuvasz-Őr Nagyragadozóvédelmi Programtól. A nemzeti parkok például állami támogatásból igény esetén tudnak villanypásztort biztosítani a haszonállattartóknak. Ehhez nem is szükséges feltétlenül kézzelfogható kár, elég, ha közvetett jelekből (például lábnyom, ürülék) bizonyítást nyer a nagyragadozó rendszeres előfordulása a területen.

A vadásztársadalom álláspontja nem tűnik egységesnek abból a szempontból, hogy hogyan állnak a nagyragadozók kérdéséhez.

Vannak, akik kifejezetten szeretnek együttműködni a nemzeti parkokkal és fontos számukra a nagyragadozó, mert tudják, hogy szelektálja a gyengébb, beteg állatokat, így hosszútávon a jobb minőségű vadállományhoz is hozzájárulhat. Mellettük vannak olyanok, akik csak azt látják, hogy ez a ragadozó elpusztít egy olyan állatot, amit ők szerettek volna elejteni és ami számukra is értékes volt. Mindkét szempont érthető, a nagyragadozókkal azonban meg kell próbálnunk együttélni, mert ők is és mi is itt fogunk maradni

- összegezte a vadbiológus.

Címlapkép: Getty Images

Ne maradj le a 10 millió forintos támogatásról!

A friss statisztikák szerint már több mint 500 milliárd forintnyi babaváró hitelt igényeltek a magyar családok. A termék népszerűsége nem véletlen, a feltételek teljesítése esetén ugyanis nem kell visszafizetni az akár 10 milliós támogatást. Külön ki kell emelni, hogy a babaváró program 2020 keretében felvett személyi hitel szabad felhasználású, azaz bármire elkölthető. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a babaváró hitelhez minden bank más feltételeket szab: például más az elvárt minimális jövedelem és a jövedelem terhelhetősége. A megújult Pénzcentrum babaváró hitel kalkulátor az aktuális banki feltételek alapján pontosan megmondja, melyik banknál milyen feltételekkel kaphatsz kamatmentes hitelt. Kalkulátorunkban egy kattintással megtudhatod, hogy a jövedelmed alapján mely bankoknál érhető el számodra a babaváró hitel. Ne maradj le a támogatásról, még akkor sem, ha nem tervezel gyereket, mert ügyesen befektetve még így is megérheti igényelni a babaváró hitelt.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidék

vadállatok

nagyragadozók

wwf magyarország

börzsönyi természetvédők

farkas

medve

hiúz